2024. március 29. péntek
Hírek a meteorológia világából

HungaroMet: 2016. december 4. 13:53

Légkörfénylés december 2-án – roppantul különleges felvételek készültek

Az éjszakai égbolt elhivatott megfigyelői már várták a hidegfront mögött kitisztuló légköri viszonyokat és a csendesülő szelet. A tiszta, jó átlátszóságú légkörben, zavaró városi fényektől távol jobb eséllyel lehet megörökíteni a különlegesnek számító, egyébként halványabb jelenségeket. Ami azonban december 2-án este az égen, illetve a fényképezőgép kijelzőjén megjelent, azt talán maguk sem hitték el az első pillanatban.

Éjszaka a csillagos égbolt látványa mellett az állatövi fény, a nyáron esetenként látható éjszakai világító felhők, a nagy ritkán hazánkból is megpillantható sarki fény mellett a légkörfénylés még egy olyan jelenség melyre derült, holdfénymentes idő esetén többek között vadásznak a lelkes megfigyelők. Rendszeresen előfordul, hogy a felvételeiket közreadó önkéntes észlelőknek olyan légköri, légköroptikai jelenséget sikerül megörökíteni, mely fölött a hivatásosak is elsiklottak volna, sőt több esetben tudományos jelentőséggel is bírnak az elkészített dokumentációk.

2016. december 2-án éjszaka rendkívül erős légkörfénylést lehetett fotókon megörökíteni, illetve fényszennyezés mentesebb helyekről szabad szemmel is megsejteni. Ráadásul az általában halványabb és ritkább piros árnyalatú típust sikerült lencsevégre kapni. A felvételeken megjelenő sávokat fátyolfelhőknek nézhetnénk, de a gyakorlottabb megfigyelők gyanakodhattak, hogy nem egyszerű troposzférikus felhőkről van szó. Többek között a sávok lassabb áthelyeződése, az áthelyeződés – troposzféra szeleivel nem összeegyeztethető – iránya lehet gyanús. A speciális infravörös kompozit műholdfelvételek segítségével szintén kizárható a felhők jelenléte.

De mi is az a légkörfény?

A légkörfénylés 90 km felett, a termoszférában alakul ki. A nappali nagyenergiájú UV sugárzás által gerjesztett állapotba hozott molekulák, atomok (legtöbbször az oxigén) fénykisugárzásáról van szó. A gyakrabban megfigyelhető zöld légkörfénylés 90-100 km környékén keletkezik, a kevesebbszer feltűnő piros 150-300 km magasan. A légkörfény rokon jelenség a sarki fénnyel, de az utóbbi esetén a Napból érkező töltött részecskék légkörnek való ütközése gerjeszti a felső légkör atomjait, molekuláit és az általában csak a pólusok környékéről figyelhető meg. A légkörfény viszont az egész Földet körbeveszi.

Az űrből, például a nemzetközi űrállomás (ISS) fedélzetéről persze jobban látszik a jelenség, illetve a zöld és a piros típus eltérő magassága is szembetűnő. Elég rákeresünk az ISS és az airglow kulcsszavakra és máris böngészhetünk több ilyen felvétel közül.

Aki több részletre kíváncsi a jelenséggel és annak hazai megfigyelésével kapcsolatban, annak ajánlott olvasmány:

Farkas Alexandra, Szabó Ádám, Landy-Gyebnár Mónika: A légkörfénylés. Természet Világa, 144. évf. 7. szám, 2013.


Több december 2-i felvétel elérhető a következő oldalakon:

Animáció a sávok áramlásáról az égbolton (forrás: Pintér András)

Landy-Gyebnár Mónika felvételei az űridőjárással foglalkozó nemzetközi oldal galériájában

Köszönet Pintér Andrásnak, aki megosztotta felvételét az OMSZ facebook oldalán és a facebook Légköroptika csoportnak, ami a MET-ÉSZ mellett tájékozódási pontot jelentett a fönti írás elkészítéséhez!


Piros légkörfénylés a Rábaköz felett. Az égen megjelenő sávok fátyolfelhőkre emlékeztetnek,
de a felvétel készítésekor felhőtlen volt az ég. A fotót Pintér András készítette.


Műholdkép december 2-án késő este, mely szerint az ország nagy részén – beleértve
a fönti felvétel készítésének helyét is – felhőtlen volt az ég.
(A délnyugati határvidéken és északkeleten fordultak csak elő alacsony és középmagas felhők.)


Az űrből, például a nemzetközi űrállomás (ISS) fedélzetéről persze jobban látszik a jelenség,
illetve a zöld és a piros típus eltérő magassága is szembetűnő. Elég rákeresünk az ISS és az airglow
kulcsszavakra és máris böngészhetünk több ilyen felvétel közül.