WMO: 2013 a tíz legmelegebb év között

Az első 14-ből 13 év esett a 21. századra. Az abszolút csúcstartó 2010 és 2005, mindkét esetben 0.55 fokkal haladta meg a globális középhőmérséklet a harminc éves átlagot. Ezt követi az egyetlen kakukktojás, 1998, amely az előzőekhez hasonlóan szintén erős El Niño év volt.

A melegítő hatású El Niño és a hűtő La Niña jelenségei alapvető meghatározói az éghajlat változékonyságának. Azonban 2013-ban egyik hatás sem érvényesült jobban, így meg is előzte 2011-et vagy 2012-t, amikor a La Niña hűtő hatása dominált. 2013 ezzel többek között a négy legmelegebb ENSO-semleges év közé is bekerült, amikor sem az El Niño, sem a La Niña hatása nem érzékelhető.

„A tavaly mért globális átlaghőmérséklet összhangban van a hosszabb távú trendekkel. Ugyan a felmelegedés aránya nem egyenletes, az emelkedés ténye tagadhatatlan. A légkörbe kerülő tetemes mennyiségű üvegházhatású gáznak köszönhetően pedig ez a következő generációk számára is így marad.” – mondta Michel Jarraud a WMO főtitkára.

 „A cselekvés – vagy éppen a tétlenség – arra vonatkozóan, hogy fékezzék a szén-dioxid és más, a hőt csapdába ejtő gázok légköri koncentrációját, hatással lesz még a gyermekeink, unokáink és dédunokáink életére is” – tette hozzá Jarraud.

A felszíni hőmérséklet egyike a legismertebb és a legkövetkezetesebben mért időjárási és éghajlati változóknak, s emellett a hosszú távú éghajlatváltozással is közvetlen kapcsolatban áll. Ez azonban csak egy eleme a kirakósnak. Az emberi tevékenység okozta felesleges hő több mint 90 százalékát az óceánok nyelik el.

A WMO 2014 márciusában közli hivatalos kiadványában a tavalyi évre vonatkozó hőmérsékleti adatokat. Az összefoglaló részletes adatokat tartalmaz majd többek között a regionális hőmérsékletekről, a csapadékról, árvizekről, aszályról, trópusi ciklonokról, jégtakaróról és a tengerszintről.

A WMO jelenleg még az adatgyűjtés fázisában van, 191 tagjától várja a nemzeti trendekről és extrém időjárási jelenségekről szóló adatokat és információkat. Míg 2012 az USA-ban hozott rekord melegeket, addig 2013-ban Ausztráliában mértek különösen magas hőmérsékleteket, amely a legmelegebb év is lett az ország történetében.

A WMO globális hőmérsékletanalízise alapvetően három, egymástól független, de egymást kiegészítő adathalmazon alapul, amelyeket a brit Met Office Headly Központja és klímakutató központja a Kelet- Angliai Egyetemmel közösen, valamint az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA), illetve a NASA Goddard Űrközpontja tart fenn.

Minden esetben kicsit különbözőek a számítási módszerek, így a hőmérsékletek sem egyeznek meg pontosan, azonban az évközi változásokat és a hosszabb távú trendeket következetesen ábrázolják. A WMO egyesíti az adatsorokat, így egy egységes szerkezetbe foglalt hőmérsékleti adatsort kapnak. Emellett használják a Középtávú Előrejelzések Európai Központjának (ECMWF) re-analízisen alapuló információit is, amely szerint a tavalyi év a negyedik legmelegebb volt a globális felszíni és tengerfelszíni átlaghőmérséklet tekintetében.

Világszerte igaz az állítás, hogy a 2013-as év globális felszíni átlaghőmérséklete 0.85 fokkal volt magasabb az 1961-1990 között mért harminc éves átlaghoz képest, és 0.06-tal az utóbbi évtizedéhez képest. A feljegyzések szerinti a negyedik legmelegebb év egyik fő kiváltója a különösen enyhe november-decemberi időszak volt.

A semleges ENSO ellenére rendkívül meleg volt az Ausztrál-öböl és szomszédos vizeinek környezetében, a Csendes-óceán északkeleti és középső déli részén, és a Jeges-tenger nagy részén. A világóceán felszíni hőmérséklete 2010 óta tavaly volt a legmagasabb. A 2004-gyel és 2006-tal holtversenyben a korábban említett harminc éves átlaghoz képest 0.35 fokkal volt átlag feletti a középhőmérséklet, míg az utolsó évtized átlagával megegyezik.

1. ábra
Globális átlaghőmérsékleti anomália 1850-től napjainkig

2. ábra
Éves hőmérsékleti anomália 1950 és 2013 között az 1961-1990 közötti időszak átlagához viszonyítva

Forrás: WMO