Az üvegházgázok koncentrációja rekord magas volt 2011-ben

Az 1750-ben kezdődött iparosodás óta mintegy 375 milliárd tonna szén került a levegőbe szén-dioxid formájában, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatt, olvasható a WMO 2011-es üvegházgázokkal foglalkozó Bulletinjében, amely különös figyelmet fordít a szén-ciklusra. A szén-dioxid mintegy fele marad a légkörben, a többi részét elnyelik az óceánok és a földi bioszféra.

„Ez a több milliárd tonna szén-dioxid évszázadokig a légkörben marad, amelynek következtében bolygónk melegszik, s az élet minden területén kifejti hatását.” – mondta Michael Jarraud a WMO főtitkára. „A jövőben történő kibocsátás pedig csak tovább bonyolítja a helyzetet.”

“Mostanáig a szénelnyelők az ember által a légkörbe juttatott szén-dioxid közel felét elnyelték, de ez nem lesz feltétlenül így a jövőben is. Azt már láthattuk, hogy az óceánok egyre savasabbak lesznek a szén-dioxid felvételtől, s ez következményekkel jár a tengeri táplálékláncra és a korallokra nézve is. Sokféle további kölcsönhatás is van az üvegházgázok, a földi bioszféra és az óceánok között, ezért van szükség a megfigyelések bővítésére, hogy jobban megértsük ezeket a dolgokat.”

„A WMO Globális Légkörfigyelő Központjának hálózata több mint 50 országban végez pontos méréseket. Ez képezi annak az alapját, hogy megértsük az üvegházgázok koncentrációját, beleértve a többféle forrást, vagy a légköri kémiai átalakulásokat.”

A szénelnyelők döntő fontosságúak a teljes szén-dioxid egyenlegben. A nagy szén-dioxid tározók, mint az óceán, több száz, vagy ezer évre is csapdába ejtheti a CO₂ molekulákat, ezzel szemben az erdők sokkal rövidebb időre kötik meg azokat.  

A Bulletin a gázok légköri koncentrációjával – és nem a kibocsátással – foglalkozik. A kibocsátás azt szemlélteti, hogy mi kerül a légkörbe. A koncentráció viszont azt mutatja meg, hogy mi marad a légkörben a levegő, a bioszféra és az óceán közötti kölcsönhatások lezajlása után.

A szén-dioxid a legfontosabb hosszú tartózkodási idejű üvegházhatású gáz – azért nevezik így, mert csapdába ejti a beérkező sugárzást, s ezzel melegíti a légkört. Az emberi tevékenység, mint a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és a földhasználat megváltozása (pl. trópusi esőerdők pusztítása) a fő forrásai a légkörbe jutó antropogén eredetű szén-dioxidnak. A további két legfontosabb hosszú tartózkodási idejű üvegházgáz a metán és a dinitrogén-oxid. Az üvegházgázok koncentrációjának növekedése az éghajlatváltozás egyik fő okozója.

A NOAA éves üvegházgáz indexe azt mutatja, hogy 1990. és 2011. között a hosszú tartózkodási idejű üvegházgázok koncentrációja 30%-kal nőtt, amelynek mintegy 80%-át a szén-dioxid teszi ki. A szén-dioxid koncentrációja 2011-ben 473 ppm volt.

Szén-dioxid (CO₂)

A szén-dioxid a legfontosabb üvegházgáz, amely antropogén forrásból származik. Az elmúlt évtizedben a sugárzási kényszer 85%-áért felelős. A WMO bulletinje szerint a CO₂ mennyisége a légkörben 390.9 ppm volt 2011-ben, az ipari forradalom előtti 280 ppm-es szint 140%-a.

Az iparosodás előtti korszak szén-dioxid szintjét a légkör, a bioszféra és az óceán között létrejövő kölcsönhatásokból származó mennyiség jellemzi. A CO₂ szintje az utóbbi 10 évben átlagosan 2 ppm-mel nőtt évente.

Metán (CH₄)

A metán a második legfontosabb hosszú tartózkodási idejű üvegházgáz. A kibocsátott metán mennyiségének nagyjából 40%-a természetes eredetű (mocsarak és termeszek), és mintegy 60% származik a szarvasmarha tenyésztésből, a rizstermesztésből, a fosszilis tüzelőanyagokból, valamint a hulladék és a biomassza égetéséből. A metán koncentrációja 2011-ben 1813 ppb volt, ami 259%-kal magasabb az ipari forradalom előtti viszonyokhoz képest. A növekedés oka pusztán antropogén eredetű. Egy átmeneti stagnálást követően 2007 óta a metánkoncentráció ismét növekszik. Az utóbbi 3 évben ez közel egyenletes módon zajlott.

Dinitrogén-oxid (N₂O)

Mind természetes (kb. 60%), mind antropogén (kb. 40%) forrásból kerül dinitrogén-oxid a légkörbe, beleértve az óceánokat, a talajt, a biomassza égetést, a műtrágyázást, és a különböző ipari tevékenységeket. A légköri koncentráció 2011-ben 324.2 ppb volt, ami 1 ppb-vel több, mint az ezt megelőző évben, és 120%-kal magasabb, mint az ipari forradalom előtt. Az N₂O éghajlatra való hatása 100 év alatt 298-szor erősebb, mint a szén-dioxidé. Fontos szerepet játszik a káros ultraibolya sugárzástól védő sztratoszférikus ózonréteg megsemmisülésében.

forrás: www.wmo.int