Víztölcsérek, tornádók a Balatonnál

Kurcsics Máté, Komjáti Kornél

Mi az a víztölcsér?

A víztölcsér (1. ábra) egy víz feletti tornádó, amit trombának is szokás nevezni. A tornádó egy zivatarfelhőből lenyúló, örvénylő légoszlop, amelyet általában a levegőből kicsapódó vízpára, illetve a felszínről felkapott törmelék vagy víz fest meg. A tornádók átmérője általában legfeljebb párszáz méter, ebben a keskeny sávban haladva azonban igen jelentős pusztítást végezhetnek. Két fő típusuk különíthető el. A jellemzően erősebb, különösen veszélyes tornádók egy örvénylő zivatarfelhő (szupercella) forgó feláramlásából alakulnak ki. Az általában kevésbé heves társaik akkor jönnek létre, amikor egy zivatarfelhő egy tartós felszíni összeáramlási zóna fölé helyeződik. Utóbbi kategóriába tartozik a víztölcsérek többsége is.

Míg a szárazföldi tornádók színe a felszínről felkapott por hatására általában sötét, a víztölcsérek világos, fehéres színű vízoszlopként jelennek meg. Ez a vízoszlop a felszín közelében látszólag meg is szakadhat, ugyanis a víztölcsérnek csak egy kisebb része származik a tengerből vagy tóból felszívott vízből, nagyobb részét a felhő adja. A tengeri hajósok már több száz éve megfigyelték, hogy a víztölcsér szétesésekor nem sós, hanem édesvíz hullik vissza rájuk. Eleinte erre még olyan elméletet is megalkottak, hogy a víztölcsér „desztillálja” a tengervizet, a 18. században viszont már rájöttek a valós magyarázatra: a víztölcsérek a felszívott vizet szökőkút-szerűen szórják ki magukból. Lehetnek egyhelyben időzők vagy gyorsmozgásúak is. Bár a szárazföldre kiérve a többségük nem végez nagy pusztítást, a vízen tartózkodók számára nagy veszélyt jelenthetnek. Egy átlagos víztölcsér élettartama 5-15 perc, átmérője 10-50 méter, magassága pedig a zivatarfelhő alapjától függ, jellemzően 500 méter és 1000 méter között alakul.
 

1. ábra
Víztölcsér Görögország égei-tengeri partvidékén 2023. szeptember 5-én.
Forrás: International Centre of Waterspout Research (icwr.ca)

A víztölcsérek nem összekeverendők a víz felett kialakuló egyéb, hasonló megjelenésű örvényekkel. Ha csak a felszín közelében látható a forgó vízoszlop, akkor a legvalószínűbb, hogy egy kifutószél örvényről (gustnado) van szó, amit már az előző részben is bemutattunk. Könnyű elkülöníteni a víztölcsértől, ugyanis a gustnado nem kapcsolódik a zivatarfelhő alapjához, csupán a vízfelszín közelében jelenik meg. A látványosabb örvények közül ez a leggyakoribb a Balatonnál. Abban az esetben, ha a vízfelszín közelében nincs semmilyen örvénylő mozgás, csak a felhőből nyúlik le egy tornádókezdemény, akkor felhőtölcsérről (tuba) beszélünk, amely addig nem tekinthető víztölcsérnek, amíg el nem éri a vízfelszínt. Meg kell még említenünk azokat a felszínközeli, a szárazföldi porördögökhöz hasonló örvényeket is, amelyek nyugodt időben, zivatarfelhő nélkül jönnek létre a víz felett. Mivel nagyon ritkák, nevük se nagyon van, jobb híján általában ezeket is víztölcsérnek nevezik. Ez a tanulmány azonban ennél sokkal érdekesebb jelenségekkel, az „igazi”, a zivatarfelhőkből lenyúló víztölcsérekkel foglalkozik.

Víztölcsérek a Balatonon a XIX. században

Annak megválaszolásához, hogy a Balatonnál is kialakulnak-e víztölcsérek, a múltba kell tekintenünk. Nincs egyszerű dolgunk, ugyanis a rendelkezésre álló források sok hibát tartalmazhatnak. Gyakori, hogy száraz szélviharokra hivatkoznak balatoni tornádóként, vagy éppen apró, felszínközeli örvényeket neveznek víztölcsérnek. A rendelkezésre álló forrásokat alaposan megvizsgáltuk, a tévesen víztölcsérnek, tornádónak minősített eseteket kiszűrtük, így állt össze az az ismeretanyag, amit most bemutatunk Önöknek.

A víztölcsérek rendkívül látványos, érdekes és veszélyes időjárási jelenségek, így szerencsére nyomuk maradt a sajtóban már csaknem 200 évvel ezelőtt is. Az első említés balatoni víztölcsérről még 1830-ból származik, amikor is a Magyar Hírmondó egy hatalmas tölcsér útját írta le a Balaton felett, amelynek a teteje a felhőket nyaldosta. 1863-ból már részletesebb adatok is rendelkezésünkre állnak. Ekkor délnyugati irányból egy felhőtölcsér közelített Tihany felé, ami aztán a félszigettől keletre a vízfelszínt elérve víztölcsérré alakult (2. ábra). A beszámoló szerint a fehér, papírsárkányhoz hasonlatos sáv mérföldekre hangzó zúgással haladt az akarattyai partok felé, majd a part közelébe érve elvékonyodott és feloszlott. Viharos időt hozott 1875 júliusa, még a füredi Anna-bált is augusztusra kellett halasztani. Július 9-én előbb észak felől hidegfront, majd délnyugat felől zivatarok csaptak le a Balatonra. A vihar merő tajtékká verte a vizet, majd Tihanynál hatalmas, gyönyörű víztölcsér jelent meg. A gyorsan haladó vízoszlop a kenesei partok közelében omlott össze, hasonló útvonalat bejárva, mint az 1863-as víztölcsér.

2. ábra
Protavinszky Ferenc: Víztölcsér a Balatonon c. festménye Mészöly Gyula Balaton-kultusz és a kisemberek c. könyvéből.
A bal oldali épület a Tihanyi Apátság, míg a kép jobb oldalán a víztölcsért ábrázolta a festő.
A festmény az 1863-as víztölcsért ábrázolja elbeszélések alapján, 1900 körül készült.

Rendkívül gazdag volt víztölcsérekben az 1895–1896-os időszak, mindkét esztendőben több esetet jelentettek a Balaton több, különböző részéről. 1895 augusztusában Balatonalmádiban két víztölcsért is megfigyeltek, az egyik egy vitorláshajót is összetört, de a Kelén hajó is találkozott víztölcsérrel abban az évben. 1896-ban a Balaton nyugati részén alakultak ki víztölcsérek májusban és augusztusban is. 1896. augusztus 1-jén északnyugat felől intenzív villámlással, viharos széllel kísért heves zivatarok érték el a Balatont, amelyekhez kapcsolódóan négy víztölcsér is megjelent a tavon a Szigliget-Fonyód vonalon. A róluk beszámoló, Badacsonyból Balatonfüredre tartó kereskedőhajó kapitánya csodálatos tüneményként írta le a víztölcséreket, amelyeket azonban nem sokáig figyelhetett meg, a viharos szélben ugyanis egyik matróza a vízbe esett, nem is tudták kimenteni.

A következő víztölcsérre is csak két évet kellett várni, amely ráadásul majdnem szintén tragédiával végződött. 1898. november 26-án délelőtt délnyugat felől elsötétült az ég és erős zivatarok érték el a Balaton nyugati részét. Már önmagában ez is szokatlannak számít november végén, hát még az, hogy Fenékpuszta térségében, a Zala folyó torkolatánál óriási, toronymagasságú víztölcsér jelent meg. A vízoszlop gyorsan mozogva, hangos zúgással haladt a nyílt víz felé egy halász irányába, akinek a csónakját felborította, de a segítségére sietők szerencsésen kimentették a hullámzó Balatonból. A víztölcsér legalább 1 km-es utat tett meg, mielőtt szétesett.

Víztölcsérek a Balatonon a XX. század első évtizedeiben

A Balaton egyik leglátványosabb és talán legtöbb ember által megfigyelt víztölcsére alakulhatott ki 1909. augusztus 29-én (3. ábra). Ez a nap volt a nyár utolsó vasárnapja, ami ráadásul igen meleg időt hozott, így minden bizonnyal sokan tartózkodtak a vízen vagy a parton, Almádiban pedig a népünnepély megtartására készültek. Délután azonban kelet felől elsötétült az ég és nagy vihar érkezett a Balatonhoz, ami elmosta a mulatságot. Helyette egészen más élményben volt része a közönségnek: egy hatalmas, fehér, márvány színű, forgó vízoszlop alakult ki. A víztölcsér hangos zúgással haladt nyugat felé, majd Tihanyhoz közeledve, a part közelébe érve elvékonyodott és feloszlott. A beszámolók félelmetes, ugyanakkor felejthetetlen jelenségként írták le a víztölcsért.

3. ábra
Víztölcsér a Balaton keleti medencéjében 1909. augusztus 29-én.
Minden bizonnyal ez a legelső, magyarországi tornádóról készített fénykép!
Forrás: Zászlónk c. ifjúsági lap

1930-ban két víztölcsér is kialakult a Balatonon, és egyik sem a nyári időszakban. 1930. április 29-én tornádó pusztított Fonyódon, amely hatalmas fákat csavart ki, téglafalakat döntött le és tetőszerkezeteket tépett le (4. ábra). A zivatar délnyugat felől érte el a települést, elsötétült az ég és félelmetes csattogás, recsegés közepette átvonult a belőle lenyúló tornádó a Balaton irányába. A forgószél a Balaton felett víztölcsérré vált és 2-3 km-t még a víz fölött is megtett, mielőtt feloszlott. A tavaszi esetet késő ősszel, 1930. november 23-án egy újabb víztölcsér követte. A Balatonra a nyugodt, napos időt követően hirtelen csapott le a zivatar, kifutószele pedig az eleinte mozdulatlan víztükrön nagy robaj kíséretében korbácsolta fel a hullámokat. Ezt követően a Balatonszabadi előtti vízterületen egy víztölcsért is észleltek. A beszámoló szerint a gyönyörű, egyben félelmetes vízoszlop perceken keresztül megfigyelhető volt, teteje felnyúlt egészen a felhőkig, az alján pedig mint egy szökőkút, szórta maga körül a vízsugarakat.

4. ábra
Az 1930-as fonyódi tornádó pusztítása. Forrás: Természettudományi Közlöny

Víztölcsérek a balatoni viharjelzés kezdete óta

1934-ben megkezdte működését a balatoni viharjelző szolgálat, az 1951-es, II. világháború utáni újraindulásától pedig már a vízpartról, Siófokról történt a szolgálat ellátása (a jelenlegi Siófoki Viharjelző Obszervatórium 1956 év végére épült meg). Emiatt egyre több szakember figyelme irányult a Balatonra, így egyre pontosabb leírások állnak rendelkezésünkre a „magyar tenger” víztölcséreiről. 1954. július 8-án a Kárpát-medence felett egy nagy kiterjedésű ciklon helyezkedett el. A ciklon forgásából adódóan nyugati oldalán hideg, keleti oldalán meleg levegőt szállított, így míg Münchenben csak 10 fok volt, addig Bukarestben 30 fokig emelkedett a hőmérséklet. A ciklon az egész országban zivataros időjárást okozott, Siófokot is több zivatar érintette a nap folyamán. Kora este Siófok és Balatonkenese között a sötét felhőket és a Balaton vízét egy eleinte keskeny, majd alul és felül is megvastagodó víztölcsér kötötte össze. Magassága 500-600 méter lehetett és lassan, „imbolyogva”, kígyózó mozgást végezve haladt Balatonkenese irányába. Világosabb színű volt a felhőzetnél, körülötte pedig az erős szél által felkorbácsolt hullámok voltak láthatók, miközben Siófokon alig mozdult a levegő. A víztölcsér Siófokról 6 percen át volt megfigyelhető, utána eltűnt az esőfüggöny mögött.

Csak egy évet kellett várni a következő balatoni víztölcsérre. A légörvény 1955. július 15-én a szárazföld felett keletkezett a Badacsony közelében, onnan ért a víz fölé és alkotott több száz méter magas víztölcsért. Több információnk erről a víztölcsérről nincs, nem úgy a nyolc évvel későbbiről! 1963. július 11-én egy közeledő hidegfront előtt meleg, nagy nedvességtartalmú, trópusi eredetű levegő töltötte ki a Kárpát-medencét. Zivatarképződésre hajlamos volt az időjárás, amit már reggel jeleztek a pár km-es magasságban megfigyelhető apró felhőtornyok (altocumulus castellanus felhők). A fő hidegfront megérkezése előtt már egy kisebb hidegfront (instabilitási vonal) vonult át a Balaton térségén, amelyen erős zivatarok alakultak ki. Az egyik zivatarból felhőtölcsér nyúlt le, amely aztán az ábrahámhegyi strandnál földet is ért. Ott még csak a homokot kavarta fel, a Balaton fölé érve azonban teljesen kifejlődött és 700 méter magas, igen látványos vízoszlopot alkotott. A szürkésfehér színű, a közepén 4-5 méter, az alján és a tetején 10-15 méter vastag víztölcsérről már jó minőségű fénykép is rendelkezésünkre áll (5. ábra). A víztölcsér behatolt a Balatonba is, felkavarta az iszapot és 20 méter magasról, mint egy szökőkút szórta ki magából a vizet és a felszívott kisebb halakat. 13 perces élettartam után a vízoszlop az alsó részénél megszakadt, majd teljesen széthullott.

5. ábra
Víztölcsér 1963. július 11-én a Révfülöp előtti vízterületen, Balatonboglárról fotózva.
Készítette: id. Lukács Zoltán, rendelkezésünkre bocsátotta: Molnár „Storman” Ákos.

Nem kellett túl sokat várni a következő víztölcsérre sem, hat évvel később, 1969. augusztus 8-án újabb látványos víztölcsér volt megfigyelhető a Balaton középső részén. A jelenség egy közeledő hidegfront közvetlen előterében egy délnyugat felől érkező zivatarfelhőben alakult ki. A beszámolók óriási, félelmetesen gyönyörű víztölcsérről szólnak, amelyet rémülten figyeltek a vízpartól az üdülők. Pontos információk állnak rendelkezésünkre a jelenségről, egy szolgálatban lévő vízirendőr ugyanis észlelte, majd motorcsónakjával 200 méternyire meg is közelítette a víztölcsért. A vízoszlop északkeleti irányba haladt az Ábrahámhegy és Révfülöp közötti vízterületen, mintegy másfél kilométernyire az északi parttól, miközben a zivatarfelhőből csapkodtak a villámok. Becsült magassága 600-700 méter, átmérője 20-25 méter volt és fehér színével élesen kirajzolódott a sötét felhők alkotta háttérből (6. ábra). A víztölcsér 40 méteres körzetben felszippantotta a hínárt és a halakat és még 200 méteres távolságból is érződött az erős szívóhatása. Már negyedórája megfigyelhető volt a közel függőleges vízoszlop, amikor az érkező hidegfrontból kitört az északi szél és meggörbítette azt. A tölcsér vize óriási robajjal hullott bele a Balatonba és mintegy 20 perces élettartam után megszűnt.

6. ábra
Víztölcsér az Ábrahámhegy előtti vízterületen 1969. augusztus 8-án, Járai Kornél felvételén.
Forrás: Somogyi Néplap

Füredi tornádó (1972)

Kevesebb, mint három év múlva, 1972. május 19-én Tihanynál alakult ki víztölcsér, amely aztán elérte a szárazföldet is és a füredi tornádó néven vált ismertté. Ezen a napon a Siófoki Viharjelző Obszervatórium tornyában dr. Bartha Imre, az Obszervatórium fiatal meteorológusa – későbbi vezetője – teljesített viharjelző szolgálatot, akivel több, mint 50 év távlatából emlékeztünk vissza az eseményekre. 1972. május 19-én a Balaton térsége egy mediterrán ciklon melegszektorában helyezkedett el, amelynek középpontja Észak-Olaszország felett volt. A felszín közelében délies áramlással még meleg levegő érkezett a Balatonhoz, miközben a magasban lehűlés zajlott, ami növelte a légköri labilitás mértékét. Eközben délnyugat felől már hidegfront közelített. Ezek az időjárási körülmények a legveszélyesebbek közé tartoznak a Balatonnál, ugyanis a délnyugat felől érkező frontokból gyakran előre szaladó hideg levegő (instabilitási vonal) a rendkívül labilis légtömegbe érkezve heves, láncba rendeződő zivatarok kialakulásához vezethet, ahogy arról már olvashattunk a tanulmánysorozat első részében. Egy közeledő instabilitási vonalat Imre bácsinak már reggel sikerült felismernie a megrajzolt meteorológiai térképeken, így az igen veszélyes időjárási helyzetre való tekintettel már kora délelőtt elrendelte a piros viharjelző rakéták fellövését. Akkoriban az élet- és vagyonvédelmet szolgáló rakétás viharjelző rendszer életbe léptetése az egész Balatonon átlagosan 1-2 órát vett igénybe. Ma ugyanez a riasztási mód a korszerű számítógéppel vezérelt fényjelző rendszerrel már 1-2 perc alatt teljesíthető.

A délelőtt folyamán Jugoszláviából (horvát, szlovén, bosnyák területekről) beérkező megfigyelésekből már kirajzolódott, hogy az instabilitási vonal mentén zivatarlánc alakult ki, amely aztán délnyugat felől belépett az országba. 1972-ben az Országos Meteorológiai Szolgálatnak még nem volt saját radarhálózata. Így a rendkívül veszélyes helyzetre való tekintettel Imre bácsi telefonon, a ferihegyi repülőtérről, illetve a Honvédség pápai repteréről szerzett információkat a közeledő zivatarok mozgásáról az ottani radarmérések alapján. Délre a zivatarlánc elérte a Balaton nyugati részét, majd a tó keleti felében is egyre félelmetesebb képet öltött a nyugati égbolt. Miközben Siófokon Imre bácsi visszaemlékezése alapján igazi vihar előtti csend volt, egy falevél se rezdült, csak távoli morajlás hallatszott, az érkező zivatarláncból Tihanynál egy víztölcsér nyúlt le, amely az északi part irányába haladt. A beszámolók alapján a víztölcsér szélessége akár a 100 métert is meghaladhatta. A 7. ábrán látható fotók gyönyörűen megörökítették a tornádó kialakulásának fázisait. Az I. állapotban látható, ahogyan a zivatarfelhő a csapadékhullás előtti területről egyre intenzívebben szívta magába a meleg, nedves levegőt. Az ebből a levegőből kicsapódó nedvességből indult meg a zivatarfelhő ún. falfelhőjének kialakulása. A II. állapotban a forgó feláramlás erősödésével a feláramlási csatornában fokozatosan csökkent a légnyomás, és megjelent a felhőalap alól benyúló, tölcsér alakú felhőképződmény, az úgynevezett tuba. A III. és IV. állapotban pedig láthatjuk a felhőtölcsér teljes kifejlődését, ahogyan a felszín közeli örvény fokozatosan összekapcsolódott a zivatarfelhő forgó feláramlásával – ezzel létrejött a víztölcsér.

7. ábra
A Balatonfüredet elérő víztölcsér kialakulásának négy pillanata a Balaton felett 1972. május 19-én délután.
A képeket készítette: Mocsán Ferenc, rendelkezésünkre bocsátotta: Lipták Gábor Városi Könyvtár, Balatonfüred. 

A tornádó Balatonfürednél érte el a szárazföldet, ahol a híres Tagore sétány fáit gyökerestől tépte ki vagy törte ketté, alig maradt ép platánfa (8. ábra). A sétányon nemhogy közlekedni, de átlátni se lehetett. Az éjszakai sötétségbe borult Balatonfüreden körülbelül 150 ház szenvedett súlyos károkat. A tornádó pusztítását dió nagyságú jégeső és tartós csapadék is súlyosbította. A pusztítás alapján a tornádóban a legnagyobb szélsebesség 140 km/h lehetett. Ehhez képest a Tagore sétánytól alig 150 méternyire üzemelő füredi automata szélműszer csupán 40 km/h-s széllökés adatot továbbított a siófoki viharjelző toronyba. Ez jól mutatja, milyen keskeny sávra korlátozódott a forgószél, mennyire lokális pusztítás kapcsolódott hozzá.

8. ábra
Kidőlt fák a balatonfüredi Tagore sétányon az 1972-es tornádót követően.
A képek forrása: Lipták Gábor Városi Könyvtár, Balatonfüred

1972-ben nem a füredi volt az egyetlen tornádó a Balatonnál, július 25-én Balatonlellén is egy tornádó okozott jelentős károkat. A vihar fákat tört derékba, házak tetőszerkezetét emelte le, cserepek sokaságát repítette levegőbe. Hiteles szemtanúk telefonos bejelentései alapján az erős forgószél még egy a gabona betakarítást félbeszakító kombájnt is kissé megemelt és körülbelül 3-5 méterrel arrébb tett. A siófoki viharjelző szolgálat információi alapján az említett tornádó nem érte el a Balatont, mert a tóhoz közeledve már jelentősen legyengült.

Boglár-lellei tornádó (1978)

Bármilyen furcsa az eddig olvasottakat követően, 1972-vel a végére értünk az ismert balatoni víztölcsérek bemutatásának. Van azonban még egy eset, ami mellett semmiképp sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis közvetlenül a Balaton mellett történt, jelentős károkat okozott és rövid ideig víztölcsér is volt. 1978. június 25-én vasárnap délután ismereteink szerint a legerősebb, legnagyobb károkat okozó balatoni tornádó haladt végig több déli parti településen, a mai Balatonfenyvestől kezdődően Fonyódon, Balatonbogláron és Balatonlellén át egészen Balatonszemesig. Szerencsétlen módon a tornádó a partvonallal éppen párhuzamosan haladt, nem sodródott be a Balaton fölé, így a településeken végighaladva jóval nagyobb pusztítást végzett, mint bármelyik korábban említett víztölcsér. Amellett, hogy a legerősebb balatoni forgószélről van szó, az 1978. június 25-i tornádó országos viszonylatban is a legjelentősebbek közé sorolható. Az okozott károk alapján a legerősebb széllökések 200-250 km/h körül alakulhattak benne, ezen becslés alapján pedig a tornádó a legerősebb balatoni viharrá lépett elő (a mért balatoni szélrekord 157 km/h egy 2017-es zivatarból).

A boglár-lellei tornádót megelőző napon, június 24-én Észak-Olaszországban már emberéletet is követelő tornádó pusztított. Június 25-én északnyugat felől hidegfront közelítette a Balatont, annak előterében pedig délnyugati irányból zivatarok érkeztek. A heves zivatarok veszélye miatt a Siófoki Viharjelző Obszervatóriumban délután 2 órakor elrendelték a piros viharjelző rakéták fellövését, három órával később pedig Balatonfenyvesnél egy forgó zivatarfelhőből tornádó alakult ki. A forgószél körülbelül 20 km hosszan, mintegy 200 méter széles sávban több száz házban tett igen jelentős károkat, romba döntött teljes utcákat (9. ábra). Boglárról gyufaszál módjára derékba törő vasbeton oszlopokról, Lelléről 1-2 percig tartó rettenetes zúgásról és 60 méteres távolságra elrepült háztetőről számoltak be. Érdekesség, hogy bár a tornádó nem ért a Balaton fölé, a fonyódligeti halastavak felett áthaladva rövid ideig mégiscsak víztölcsérré vált.

9. ábra
A romokba dőlt Berzsenyi utca Balatonlellén az 1978-as tornádót követően.
Forrás: Somogyi Néplap

WRF modellszimuláció az 1978-as boglár-lellei tornádóról

Most nézzünk meg egy érdekes kísérletet az 1978-as tornádó kapcsán: készítsünk egy „előrejelzést” a mai számítógépes technika felhasználásával. Ehhez azokat a meteorológiai adatokat használjuk fel, amik 15 órával a tornádó kialakulását megelőzően rendelkezésre álltak. A zivatarok előrejelzése egy-két napos időtávra időjárás-előrejelző modellekkel történik. Ilyen modelleredmény készül napjainkban napi nyolc alkalommal a Siófoki Viharjelző Obszervatórium nagyteljesítményű „szuperszámítógépén”. Az elv nagyon leegyszerűsítve: a modell ismeri a légkör aktuális állapotát (nagyjából) és ismeri a fizikát, így kiszámolja, mi várható holnap. A 10.a ábrán láthatjuk a zivatarok elhelyezkedését a Balaton térségében 1978. június 25-én a WRF modellel készült szimuláción. Egy nagyon erős zivatarcella figyelhető meg a Balaton középső részén, amely a további elemzések alapján egyértelműen szupercellának bizonyult. A 10.b ábrán pedig a modellezett maximális széllökéseket láthatjuk a szupercella áthaladásának időtartamára. A modell által szimulált legerősebb széllökés 106 km/h, ami megfelel egy erős, de tornádó nélküli szupercella maximális széllökésének. Az operatívan alkalmazott modell ugyanis magát a tornádót nem szimulálja, mivel az előrejelzést egymástól 1,6 km-es távolságra levő pontokra készíti. A tornádó átmérője azonban ennek a távolságnak a töredéke (10-100 méter). A WRF a legnagyobb széllökéseket a Balaton középső medencéjének déli partjára modellezte, amentén a keskeny sáv mentén, ahol a 10.a ábrán látható szupercella végighaladt. Ez teljesen egybeesik azzal a sávval, ahol a legerősebb volt a boglár-lellei tornádó pusztítása, időben pedig körülbelül két óra az eltérés a modellezett szupercella és a valós szupercella kialakulása között.

Mindezekből két következtetést vonhatunk le. Az első, hogy a Siófoki Viharjelző Obszervatóriumban operatívan futtatott WRF modell jól használható az olyan heves szupercellák előrejelzésére, amelyek akár tornádót is tartalmazhatnak. Amennyiben pedig a jövőben növekszik a rendelkezésre álló számítási kapacitás, úgy az ilyen lokális jelenségek előrejelzése tovább pontosítható. A második pedig, hogy a boglár-lellei tornádó nem véletlenül alakult ki éppen ott, ahol (hiszen a modellezett szupercella és a valós tornádó pozíciója között közel tökéletes az átfedés), hanem létrejöttében nagy szerepe lehetett azoknak a balatoni hatásoknak, amelyeket a modell is ismer, és amelyekről már a tanulmánysorozat második részében sok szó esett.

10. ábra
1978. június 25-én délutánra futtatott WRF szimuláció, ami pontos információt ad a zivatarok helyzetéről, illetve
a három óra alatt bekövetkező maximális széllökések nagyságáról.
A WRF modellel egy 10-20 km-es átmérőjű szupercella (és a belőle fújó szél) jól előrejelezhető,
a mindössze 100 méteres átmérőjű tornádó viszont természetesen nem.
A boglár-lellei tornádóban 100 km/h-nál jóval nagyobb szél is kialakulhatott,
az okozott károk alapján akár 200-250 km/h-s széllökések is előfordulhattak.

Általános következtetések

Az egyes esetek áttekintését követően most összesítve is megvizsgáljuk a Balaton víztölcséreit. Az 1. táblázatban látható, hogy az elmúlt 200 évből 16 balatoni víztölcséres alkalomról van tudomásunk (emellett négy, a Balaton közelében kialakult tornádóról, amelyek nem értek a víz fölé). A valós szám ennél biztosan magasabb, ahogy megyünk visszafele az időben, egyre nagyobb az esélye, hogy nem tudunk minden esetről.

1. táblázat: Összefoglalás az elmúlt 200 év ismert balatoni víztölcséreiről.
A táblázat tartalmazza az időpontot, a víztölcsér létrejöttéhez és feloszlásához legközelebb eső településeket, illetve
a forrásként szolgáló folyóiratot, hírlapot, könyvet, rádióadást, weboldalt.
Amennyiben a beszámoló, elemzés meteorológus szakembertől származik, úgy a szakember nevét is feltüntettük.

 T* Tornádó a Balaton közelében, amely nem ért a víz fölé.

A víztölcsérek legvalószínűbb előfordulási helyét és mozgási irányát a 11. ábrán láthatjuk. 13 balatoni víztölcsér mozgását tudtuk rekonstruálni a rendelkezésre álló információk alapján. Ebből kilenc alkalommal délnyugat felől érkező zivatarhoz, három alkalommal északnyugat felől érkező zivatarhoz, egyetlen alkalommal pedig északkelet felől érkező zivatarhoz kapcsolódóan alakult ki víztölcsér. Legnagyobb eséllyel tehát a délnyugat felől érkező, magányos vagy éppen zivatarláncba épülő szupercellákban alakul ki balatoni víztölcsér. Két térség tűnik kifejezetten alkalmasnak víztölcsérek kialakulására: a Balaton középső területe megközelítőleg a Badacsony-Fonyód vonaltól a Révfülöp-Balatonlelle vonalig, illetve a Balaton keleti medencéje.

11. ábra
Az elmúlt 200 év balatoni víztölcséreinek rekonstruált előfordulási helye és mozgási iránya
a Balaton nyugati (felső) és keleti felében (alsó).

Hová lettek a Balatonról a víztölcsérek?

Ahogy már említettük, a vízfelszínek egyre magasabb hőmérséklete miatt a Föld különböző területein egye gyakrabban alakulnak ki víztölcsérek, a Balatonnál azonban teljességgel ellentétes tendencia rajzolódik ki. Napjainkban pedig már kamerák sokasága pásztázza a Balatont, illetve a legtöbbünknél egy jó minőségű kamerával felszerelt okostelefon is állandóan kéznél van, így, ha víztölcsér alakulna ki a Balaton felett, arról sokkal nagyobb valószínűséggel szereznénk tudomást, mint 50-150 évvel ezelőtt. Mindezek ellenére a rendelkezésünkre álló adatokból az a kép rajzolódik ki, hogy míg az 1972-es füredi tornádóig átlagosan 8-10 évente kialakult egy látványos, emlékezetes, hosszabb életű víztölcsér a Balatonon (volt, hogy 1-2 éven belül több is), azóta egyáltalán nem tudunk a jelenség kialakulásáról (1. táblázat). Adja magát a kérdés, hogy ez csupán véletlen, vagy esetleg történt olyan változás a Balaton térségének éghajlatában, amely ezt indokolhatja.

Hogy a véletlennek is szerepe van, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy két, hazai viszonylatban erősnek számító tornádó is kialakult a Balaton közelében 1972-t követően: a már bemutatott, 1978-as boglár-lellei tornádó, illetve egy szintén jelentős pusztítást végző, 1996-os tornádó a Balatontól kissé délebbre, Torvaj és Sérsekszőlős településeken. Felhőtölcsérek (tubák) ennél gyakrabban is előfordulnak, a legtöbb esetben azonban az örvény nem nyúlik le a felszín közelébe. Az elmúlt 20 évből két kivételről tudunk, amikor a tuba rövid időre elérte a talajt a Balaton partján, ezzel tornádóvá vált. 2007. augusztus 20-án Balatonaligánál, a szárazföld felett figyeltek meg felhőtölcsért, amely pár másodpercig elérte a felszínt. 2023. november 6-án pedig Balatonföldvár térségében jött létre egy nagyon látványos és fejlett felhőtölcsér (12. ábra, 1. videó). Nem sokon múlt, hogy a Balaton vízét elérve víztölcsérré alakuljon, a parton pedig le is ért a talajra, így tornádónak tekinthetjük. A novemberi időpont már nem is lehet meglepő, mivel két novemberi víztölcsért is bemutattunk korábban. Ez azonban a Balaton felett csak egy látványos felhőtölcsér maradt.

12. ábra
Amikor utoljára a legközelebb voltunk egy víztölcsér kialakulásához.
Látványos felhőtölcsér 2023. november 6-án Balatonföldvár felett.
Fotó: Kurcsics Máté

1. videó: Szupercella felhőtölcsérrel a Balaton felett 2023. november 6-án.

Ezen pár eset alapján azonban egyáltalán nem jelenthetjük ki azt, hogy az elmúlt 50 évben a véletlen műve a víztölcsérek eltűnése a Balatonról. Az okot sokkal inkább az éghajlat megváltozása körül érdemes keresnünk. A klímaváltozás egyrészt eltérő mértékben növeli a szárazföld és a víz feletti levegő hőmérsékletét, módosítva ezzel egymáshoz viszonyított hőmérséklet-különbséget is. Ez pedig hatással van a zivatarok, sőt, a szupercellák fejlődésére is. Másrészt a jellemző nagytérségű időjárási helyzetek is változnak: a Mediterrán térség erőteljes felmelegedése miatt ritkulnak a délnyugat felől érkező zivatarláncok, a ciklonok és frontjaik északibb pályán mozognak, a hidegfrontok sokszor csak súrolják a Balaton térségét. A pontos okok és a jövőben várható tendenciák meghatározása azonban még további kutatásokat igényel.

Összefoglalás

A Balatonon 1972 előtt átlagosan 8-10 évente visszatérő vendégek voltak a víztölcsérek, az elmúlt 50 évben azonban a rendelkezésre álló információk alapján eltűntek a tóról. Ez a tendencia ellentétes irányú azzal, amit a tengerek esetében tapasztalunk. Ebben minden bizonnyal az éghajlatváltozásnak és a véletlennek is szerepe van. Azonban azok az időjárási helyzetek, melyek korábban kedveztek a víztölcsérek kialakulásának, ha ritkábban is, de napjainkban is előfordulnak a Balatonnál. Így 53 évvel az utolsó emlékezetes balatoni víztölcsért követően már megérett az idő a következőre.

S hogy mi a teendő, ha egyszer az a szerencse/balszerencse ér minket, hogy víztölcsérrel találkozunk a Balatonon, azt ma sem fogalmazhatnánk meg jobban, mint ahogy dr. Aujeszky László tette 1970-ben: „Hogyan viselkedjék a balatoni evezős, ha a Balaton tükre felett víztölcsért pillant meg? Azonnal igyekezzék a partra kijutni, mert tornádó közelében a vízen tartózkodni rendkívül kockázatos. Ha pedig a partról látja a víztölcsért, akkor rohanjon a fényképezőgépéért, mert ritka természeti jelenséget örökíthet meg.”

Felhasznált anyagok

A tanulmányban bemutatott számítógépes szimuláció a Siófoki Viharjelző Obszervatórium szuperszámítógépén futtatott WRF modellel készült, hátteréül az ERA5 globális reanalízis adatbázis szolgált. A folyóiratokból, hírlapokból nyert információk digitális archívumokból származnak: Arcanum (adt.arcanum.com/hu), Hungaricana (library.hungaricana.hu/hu), Országos Széchényi Könyvtár (epa.oszk.hu). A szakmai folyóiratok (Időjárás, Légkör) a HungaroMet Zrt. honlapján (met.hu/ismeret-tar/kiadvanyok) és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának honlapján (real-j.mtak.hu) érhetők el. Köszönjük a balatonfüredi Lipták Gábor Városi Könyvtárnak a rendelkezésünkre bocsátott fényképeket.

„Zivatarok a Balatonnál” tanulmánysorozat részei:

1. A balatoni zivatarok kialakulása és típusai:
met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3550&hir=A_balatoni_zivatarok_kialakulasa_es_tipusai

2. A Balaton és a Bakony szerepe a zivatarok fejlődésében:
met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3554&hir=A_Balaton_es_a_Bakony_szerepe_a_zivatarok_fejlodeseben

3. Egy balatoni zivatarfelhő élete – kívülről, belülről_
met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3557&hir=Egy_balatoni_zivatarfelho_elete_%E2%80%93_kivulrol,_belulrol

4. A balatoni zivatarok veszélyei – villámlás és viharos szél:
met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3562&hir=A_balatoni_zivatarok_veszelyei:_viharos_szel_es_villamlas

5. Víztölcsérek, tornádók a Balatonnál – aktuális, befejező rész

A tanulmánysorozat a HungaroMet Zrt. Siófoki Viharjelző Obszervatóriumában készült.

Elérhetőség: siofok@met.hu