2025 a valaha mért egyik legmelegebb év volt

Fő üzenetek:

• az elmúlt 11 év a 11 legmelegebb év volt a mérések történetében;
• a La Niña okozta átmeneti lehűlés nem fordítja meg a hosszú távú trendet;
• az óceánok melegedése tovább folytatódik;
• a WMO nyolc adatbázis összesítő elemzésével egy hiteles információforrást hozott létre;
• a nemzetközi adatcsere kulcsszerepet játszik az éghajlat megfigyelésében.

A globális felszíni átlaghőmérséklet 1,44 Celsius fokkal (±0,13 °C) haladta meg az 1850–1900 időszak átlagát, a WMO nyolc adatbázis összesítő elemzése szerint. Két adatbázis 2025-öt a második legmelegebb évnek, míg a további hat a harmadik legmelegebb évnek rangsorolta a 176 éves mérési időszakban.

Az elmúlt három év (2023–2025) mind a nyolc adatbázis szerint a három legmelegebb év volt. A 2023–2025-ös hároméves átlaghőmérséklet 1,48 Celsius fokkal (±0,13 °C) haladta meg az iparosodás előtti szintet. Az elmúlt 11 év (2015–2025) szintén mind a nyolc adatbázis szerint a 11 legmelegebb évnek számít.

„2025 elején és végén is a La Niña hűtő hatása érvényesült, ennek ellenére globálisan az egyik legmelegebb év volt, a légkörben felhalmozódó üvegházhatású gázok okozta hőtöbblet miatt. A magas szárazföldi és óceáni hőmérsékletek hozzájárultak a szélsőséges időjárási eseményekhez – hőhullámokhoz, heves esőzésekhez és intenzív trópusi ciklonokhoz –, ami rávilágít a korai előrejelző rendszerek létfontosságú szerepére” – mondta Celeste Saulo, a WMO főtitkára.

„A WMO éghajlati állapotértékelése, amely nemzetközi összefogásban és tudományosan megalapozott globális adatgyűjtésen alapul, fontosabb, mint valaha, mivel biztosítanunk kell, hogy a Földről szóló információk hitelesek, hozzáférhetők és hasznosíthatók legyenek mindenki számára” – tette hozzá Saulo.

A WMO bejelentése időben egybeesett a globális hőmérsékleti adatokat szolgáltató intézmények közléseivel.

Ezek közé tartozik az ECMWF Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálata (ERA5 adatsor), a Japán Meteorológiai Ügynökség (JRA-3Q), a NASA (GISTEMP v4), az USA Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatala (NOAAGlobalTemp v6), az Egyesült Királyság Meteorológiai Intézete a Kelet-Angliai Egyetem Éghajlatkutató Egységével (HadCRUT.5.1.0.0) együttműködésben, valamint a egyesült államokbeli Berkeley Earth. Idén először a WMO két további adatbázist is figyelembe vett: a Dynamically Consistent Ensemble of Temperature (DCENT/UK, USA) és a China Merged Surface Temperature Dataset (CMST) adatbázisokat.

1. ábra
Az éves globális átlaghőmérsékleti anomáliák az 1850–1900-as átlaghoz viszonyítva 1850 és 2025 között,
nyolc adatbázis alapján.

A nyolc adatbázis közül hat időjárás-állomások, valamint hajók és bóják mérésein alapul, statisztikai módszerekkel pótolva az adathiányos területeket. Két adatbázis – az ERA5 és a JRA-3Q – reanalíziseket tartalmaz, amelyek megfigyeléseket (köztük műholdas adatokat) és rövidtávú modell előrejelzéseket kombinálnak, hogy egységes idősorokat állítsanak elő több éghajlati változóra, köztük a hőmérsékletre. Az eltérő módszertanok miatt az egyes adatbázisok kissé eltérő hőmérsékleti értékeket és éves rangsorokat adnak.

2025-öt a DCENT és a GISTEMP a második legmelegebb évnek rangsorolta, míg a többi hat adatbázis – Berkeley Earth, CMST, ERA5, HadCRUT5, JRA-3Q és NOAAGlobalTemp – a harmadik helyre sorolta.

A 2025-ös tényleges globális átlaghőmérsékletet 15,08 °C-ra becsülték, ugyanakkor ennek bizonytalansága (kb. 0,5 °C) jóval nagyobb, mint a hőmérsékleti anomália bizonytalansága.

Óceáni hő

Az Advances in Atmospheric Sciences folyóiratban megjelent külön tanulmány szerint az óceánok hőmérséklete 2025-ben szintén a legmagasabbak közé tartozott az éghajlati rendszerben hosszútávon felhalmozódó hő miatt.

A globális felmelegedésből származó többlethő mintegy 90%-át az óceánok tárolják, ezért az óceáni hőtartalom kulcsfontosságú éghajlatváltozási mutató. A Lijing Cheng (Kínai Tudományos Akadémia, Légkörfizikai Intézet) vezette kutatás szerint 2024 és 2025 között a globális óceán felső 2000 méterének hőtartalma mintegy 23 ± 8 zettajoule-lal nőtt, ami körülbelül 200-szorosa a világ 2024-es teljes villamosenergia-termelésének.

A világtengerek területének 33%-a a három legmelegebb állapot egyike az 1958–2025 időszakot tekintve, míg 57%-a az öt legmelegebb közé tartozott, köztük a trópusi és déli Atlanti-óceán, a Földközi-tenger, az Északi-Indiai-óceán és a Déli-óceán.

A tanulmány szerint a globális éves átlagos tengerfelszíni hőmérséklet 2025-ben 0,49 Celsius fokkal haladta meg az 1981–2010-es referencia-időszak átlagát, és 0,12 ± 0,03 fokkal volt alacsonyabb, mint 2024-ben, összhangban a La Niña kialakulásával. Ennek ellenére 2025 így is a harmadik legmelegebb év volt a mérések történetében.

A WMO sajtóközlemény üzenetével egybecseng az ECMWF által kiadott éves elemzés eredménye 2025 éghajlatáról: A Copernicus adatai szerint 2025 a harmadik legmelegebb év volt a mérések kezdete óta

Az ECMWF (amely az Európai Bizottság megbízásából működteti a Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálatot – C3S – és a Copernicus Légkörfigyelő Szolgálatot – CAMS) 2025-ös Globális éghajlati összefoglalója szerint 2025 globálisan a mérések kezdete óta a harmadik legmelegebb év volt.

A globális hőmérséklet 2025-ben mindössze 0,01 Celsius fokkal volt alacsonyabb, mint 2023-ban, és 0,13 fokkal hűvösebb, mint 2024-ben, amely továbbra is a legmelegebb évnek számít a mérések történetében. Az ECMWF ERA5 reanalízise alapján az elmúlt három év (2023–2025) globális átlaghőmérséklete több mint 1,5 Celsius fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet (1850–1900). Ez az első alkalom, hogy egy hároméves időszak átlaga átlépte az 1,5 Celsius fokos küszöböt. A jelentés azt is megállapítja, hogy az elmúlt 11 év egyben a 11 legmelegebb év volt a mérések kezdete óta. Megjegyezzük, hogy a 2015-ben elfogadott ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) Párizsi Megállapodása célul tűzte ki, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C alatt tartsa az iparosodás előtti szinthez képest, és törekedjen annak 1,5 Celsius fokra való korlátozására.

Florian Pappenberger, az ECMWF főigazgatója így nyilatkozott:

„Ez a jelentés megerősíti, hogy Európa és a világ a mérések történetének legmelegebb évtizedét éli, és hogy az Európai Bizottság Copernicus programba irányuló beruházásai továbbra is kulcsfontosságúak. Az ECMWF, mint 35 országot kiszolgáló nemzetközi szervezet, világszínvonalú tudományos alapot biztosít a megalapozott döntésekhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges cselekvéshez, hiszen minden év és minden tizedfok számít. A felkészülés és a megelőzés továbbra is lehetséges, de csak akkor, ha a lépéseket szilárd tudományos bizonyítékok vezérlik.”
 

2. ábra
Az éves átlagos globális felszíni léghőmérséklet (°C) eltérése az iparosodás előtti,
1850–1900 referencia-időszak átlagától az ERA5 adatbázis alapján 1940-től. Forrás: C3S/ECMWF.

 
Kiterjedt melegedés világszerte

A globális átlagos felszíni léghőmérséklet 14,97 °C volt, ami 1,47 fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet (2024-ben ez 1,60 °C volt). 2025 januárja volt a mérések kezdete óta a legmelegebb január, míg március, április és május egyaránt a második legmelegebb volt az adott hónapok történetében. Február és december kivételével minden hónap melegebb volt, mint bármely év azelőtt 2023-ig bezárólag.

A trópusokon a levegő- és tengerfelszíni hőmérsékletek alacsonyabbak voltak, mint 2023-ban és 2024-ben, ugyanakkor a trópusokon kívül számos térségben továbbra is jóval az átlag felett maradtak. Az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán Egyenlítőhöz közeli térségeiben a hőmérsékletek 2025-ben kevésbé voltak szélsőségesek, mint 2024-ben.

Az alacsonyabb trópusi hőmérsékletek részben annak tudhatók be, hogy az egyenlítői Csendes-óceán térségében az év nagy részében közel átlagos (ENSO-semleges) vagy gyenge La Niña körülmények uralkodtak.

Ezzel szemben a sarkvidéki térségekben magasabb hőmérsékleteket mértek. Az Antarktisz a mérések kezdete óta a legmelegebb évét élte meg, míg az Arktisz a második legmelegebbet.

Rekordmagas éves hőmérsékleteket figyeltek meg többek között az északnyugati és délnyugati Csendes-óceán térségében, az északkeleti Atlanti-óceánon, Kelet-Európa távoli keleti és északnyugati részein, valamint Közép-Ázsiában.
 

3. ábra
A felszíni léghőmérséklet eltérései és szélsőségei 2025-ben, 2023-ban és 2024-ben.
A színezés az 1991–2020-as referencia-időszak hőmérsékleti eloszlásának percentiliseit jelöli.
Az extrém („leghűvösebb” és „legmelegebb”) kategóriák az 1979–2025 időszak rangsoroláson alapulnak.
Adatforrás: ERA5. Forrás: C3S/ECMWF.

Európai hőmérsékletek

Európában 2025 szintén a harmadik legmelegebb év volt a mérések történetében. Az éves átlaghőmérséklet 10,41 °C volt, ami 1,17 fokkal haladta meg az 1991–2020-as referencia-időszak átlagát, és 0,30 Celsius fokkal maradt el a rekordmeleg 2024-től.

Március volt az év legmelegebb hónapja Európában, 6,03 Celsius fokos átlaghőmérséklettel, ami 2,41 fokkal meghaladta az 1991–2020-as márciusi átlagot, és 0,26 Celsius fokkal melegebb volt a korábbi rekordtartó, 2014 márciusánál.

Hosszú távú felmelegedés és három rendkívül meleg év

Több módszer alapján a hosszú távú globális felmelegedés jelenlegi szintje körülbelül 1,4 °C az iparosodás előtti szinthez képest. A jelenlegi felmelegedési ütem alapján a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 Celsius fokos hosszú távú küszöbérték már az évtized végére elérhető lehet – több mint egy évtizeddel korábban, mint ahogyan azt a megállapodás aláírásakor becsülték.

Az elmúlt három év kivételes melegét elsősorban két tényező okozta: egyrészt az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése, másrészt a rendkívül magas tengerfelszíni hőmérsékletek, amelyek egy El Niño eseménnyel és más óceáni változékonysággal hozhatók összefüggésbe. További tényezők közé tartoznak az aeroszolok és az alacsony szintű felhők mennyiségének változásai, valamint a légköri cirkuláció ingadozásai.

A CAMS megfigyelései továbbra is támogatják az éghajlat-mérséklési politikákat a kibocsátások és a légköri koncentrációk nyomon követésével.

Laurence Rouil, a CAMS igazgatója így fogalmazott:

„A 2025-ös légköri adatok egyértelmű képet mutatnak: az általunk tapasztalt rendkívüli hőmérsékletek elsődleges mozgatórugója továbbra is az emberi tevékenység. Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja az elmúlt tíz évben folyamatosan nőtt. Továbbra is figyelemmel kísérjük az üvegházhatású gázokat, az aeroszolokat és más légköri mutatókat, hogy segítsük a döntéshozókat a kibocsátásokból eredő kockázatok megértésében és a hatékony válaszlépések kidolgozásában, erősítve a levegőminőségi és éghajlat-politikák közötti szinergiákat. A légkör üzenetet küld nekünk – és meg kell hallanunk.”

Hőstressz és szélsőséges események

2025-ben a globális szárazföldi területek felén az átlagosnál több napon fordult elő legalább erős hőstressz. A WHO szerint a hőstressz továbbra is az időjárással összefüggő halálesetek vezető oka világszerte. A magas hőmérsékletek, a száraz és szeles körülményekkel együtt, kiterjedt erdőtüzekhez vezettek. Európában mérték az erdőtüzek okozta valaha legmagasabb éves kibocsátást, és Észak-Amerika egyes részein is jelentős tűzesetek fordultak elő. A CAMS szerint ezek az események nagy mennyiségű szenet juttattak a légkörbe, és rontották a levegő minőségét helyi és regionális léptékben.

Az évet számos jelentős szélsőséges időjárási esemény is jellemezte, köztük rekord hőhullámok és heves viharok Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában.

Carlo Buontempo, a C3S igazgatója így nyilatkozott:

„Az, hogy az elmúlt 11 év volt a legmelegebb a mérések történetében, további bizonyítéka a forróbb éghajlat felé mutató egyértelmű trendnek. A világ gyorsan közelít a Párizsi Megállapodásban meghatározott hosszú távú hőmérsékleti határértékhez és el is fogjuk érni azt. A kérdés most az, hogyan tudjuk a lehető legjobban kezelni az elkerülhetetlen túllépést és annak társadalmi és természeti rendszerekre gyakorolt hatásait.”

A jelentés további fő megállapításai

A szárazföldek feletti léghőmérséklet globális átlaga a második legmelegebb volt, 0,20 Celsius fokkal alacsonyabb 2024-nél, és 0,01 fokkal magasabb 2023-nál.

A (sarkvidékeken kívüli) globális tengerfelszíni hőmérséklet 20,73 °C volt, ami a harmadik legmagasabb érték 2024 és 2023 után.

2025 februárjában az északi és déli pólus együttes tengeri jégkiterjedése a műholdas megfigyelések kezdete (az 1970-es évek vége) óta a legalacsonyabb szintre csökkent.

Az Arktiszon januárban, februárban, márciusban és decemberben a tengeri jég havi kiterjedése rekordalacsony volt az adott hónapokban, míg júniusban és októberben a második legalacsonyabb. Márciusban a téli maximum rekordalacsony volt, míg a szeptemberi minimum csak a 13. legalacsonyabb értéket érte el.

Az Antarktiszon februárban a havi jégkiterjedés a negyedik legalacsonyabb éves minimumot, szeptemberben pedig a harmadik legalacsonyabb éves maximumot érte el.

A teljes jelentés és beszédes grafikák és animációk is elérhetők ezen az oldalon: climate.copernicus.eu/global-climate-highlights-2025

Hazai előzetes

2025 a hetedik legmelegebb és a negyedik legszárazabb év volt 1901 óta az előzetes adatok szerint. 2025 júniusa a 2. legmelegebb és egyben a legszárazabb június volt az elmúlt 125 évben. Június végére az ország nagy részén kritikusan kiszáradt a talaj, az Alföldön pedig súlyos aszály alakult ki és tartósan fennmaradt. 2025 tavaszán kétszer is komoly fagy sújtotta a mezőgazdaságot. Zivatarok is többször pusztítottak, súlyos károkat okozva. Részletes előzetes éves éghajlati értékelőnk itt olvasható.

Sajtóközlemények forrása:

• wmo.int/news/media-centre/wmo-confirms-2025-was-one-of-warmest-years-record
• ecmwf.int/en/about/media-centre/news/2025/2025-third-warmest-year