A 2025/2026-os tél időjárása agrometeorológiai szempontból

Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila

November utolsó dekádjában kezdődött el a talajok őszi-téli feltöltődése, ekkor kiadós esők öntözték a földeket, ami a meglehetősen egyenetlenül kelt őszi kalászosok számára igen jól jött.

Decemberben azonban megtorpant ez a folyamat. A hónap elején főként a nyugati országrészben esett számottevő mennyiségű eső, majd hosszú időn át anticiklon határozta meg időjárásunkat. A borongós, párás, többfelé ködös, egyhangúan szürke időben legfeljebb csak szitálás fordult elő. Kis napi hőingás mellett jellemzően az éjszakák is fagymentesek voltak, így az ilyenkor szokásosnál több fokkal enyhébb időjárás, és a gyökérzónában jelen lévő megfelelő mennyiségű nedvesség egyaránt segítették az őszi vetések erősödését. Karácsonykor kezdődött változás, december utolsó hetében északira forduló áramlással több hullámban is hideg légtömegek érkeztek fölénk, és a nap is kisütött. Számottevő csapadék ekkor is csak a Dunántúlon hullott, részben hó formájában, így a decemberi csapadékösszeg a középső és északkeleti országrészekben nagy területen 10, helyenként 5 mm alatt maradt. Az év végére a talaj felső egy méteres rétege csak kis területen, délnyugaton és északon került telítettség közeli állapotba, az Alföldön továbbra is 100-140 mm nedvesség hiányzott a telítettséghez. A hőmérséklet bár jelentősen visszaesett a karácsony előtti időszakhoz képest, de még így is a sok éves átlag körül vagy kevéssel a fölött alakult.

Január elején azonban beköszöntött az igazi tél, amire már évek óta nem volt példa. Több hullámban érkezett havazás, de helyenként ónos eső is esett, a hőmérséklet pedig több fokkal a sokéves átlag alatt alakult. Voltak napok, amikor a napi középhőmérséklet is -5 és -10 fok közöttinek adódott, éjszaka pedig nagy területen hűlt -15, helyenként -20 fok alá a levegő. Az őszi vetéseket 10-20 cm-es hótakaró védte a hidegtől (1. ábra), ami a talajt sem engedte nagyobb mélységben átfagyni. A fagyos idő csaknem három héten át kitartott, így az idén a korábbi teleknél nagyobb mértékben gyérültek a károkozók és kártevők. Január utolsó dekádjában történt jelentős enyhülés, ami számottevő csapadékkal, nagyrészt esővel is járt. A hó ekkor elolvadt, a talajok töltődése újabb lendületet vett. A változékony, az átlagosnál kissé enyhébb, csapadékos időjárás februárban is folytatódott, havazás, havas eső, ónos eső, eső egyaránt előfordult.

1. ábra
Hóvastagság adatok 2026. január 8-án (cm)

Január-február fordulóján tíz nap alatt 10-35 mm csapadék hullott, ráadásul a legtöbb az Alföldön, ahol a legnagyobb szükség volt rá, mert ott még január végén is sokfelé hiányzott 60-90 mm nedvesség a felső egy méteres talajrétegből a telítettséghez képest.

Február második hetében tovább emelkedett a hőmérséklet, napközben többször, többfelé melegedett 10 fok fölé a levegő, a napi középhőmérsékletek pedig 4-7 fok között alakultak, ami már számottevően zavarta a növények nyugalmi állapotát. A tél azonban még nem ért véget, a hónap közepén még előfordultak -5 és -8 fok közötti fagyok, és többfelé havazott is. Az igazi tavaszi időjárás csak február utolsó hetében köszöntött be. A napos, nagyrészt száraz időben napközben 10-15 fokig melegedett a levegő, de a vegetáció hirtelen megindulását visszafogták az éjszakai fagyok. A vegetációs időszak előbb a Dunántúlon, majd az ország keleti felén kezdődött el, a hónap második felében egyre többfelé megduzzadtak, majd megpattantak a korai csonthéjasok rügyei. Bár februárban gyakran hullott több-kevesebb csapadék, összességében az ország nagy részén 5-15 mm-rel kevesebb esett az ilyenkor szokásosnál. A tél végére a talaj fél méternél mélyebb rétegei csak a Dunántúl délnyugati felén, az északi országrészben és a keleti határ mentén töltődtek fel nedvességgel, az Alföld és a Mezőföld területén sokfelé 40-70 mm hiányzott a felső egy méter telítettségéhez.

Az őszi vetések alapvetően jól teleltek át, a tél elején még erősödni is tudtak (2. ábra), a tél végén a felfagyás okozhatott problémát, amikor a nagyon nedves talaj több ciklusban éjjel megfagyott, nappal pedig kiengedett, és a megemelkedett talaj miatt a növények gyökerei sérülhettek.
 

2. ábra
Az NDVI műholdas vegetációs index éves menete a tenyészidőszak során őszi búzatáblákon
(8 véletlenszerűen kiválasztott tábla átlaga) a Dunántúl délkeleti felén
a Sentinel-2 műholdak mérései alapján egy jó és egy rossz termést adó évhez viszonyítva

Összességében az idei tél is szárazabb és enyhébb volt az ilyenkor szokásosnál. Több csapadék az ősszel szárazabb déli országrészben hullott, így kissé kiegyenlítődtek a nedvességviszonyok. A viszonylag vastag és tartós hótakaró bár nagyon jól jött, de a talajok feltöltéséhez az Alföldön ennél többre lett volna szükség. Napsütésből országszerte kevesebb volt a sokéves átlagnál decemberben a tartós alacsonyszintű rétegfelhőzet, januárban és februárban pedig a gyakori frontátvonulások miatt.