HungaroMet: 2026. június 10. 08:46
Mi kell egy erős balatoni viharhoz? – a május 27-i zivatarok meteorológiai háttere
 |
2026 tavaszának végéhez közeledve megkezdődött a konvektív viharok időszaka a Balatonnál. Május 27-én egy zivatarlánc érte el a térséget, amely nagy területen okozott viharos széllökéseket, a Balaton déli partján többfelé erősen viharos, 90-100 km/h-t meghaladó szél is előfordult. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan vonultak át a heves zivatarok a térségen, milyen meteorológiai folyamatok vezettek az erősen viharos szélrohamok kialakulásához, valamint milyen előjelei voltak ennek rövid- és ultrarövid távon. |
Kurcsics Máté, Vörös Erik
Előzetes meteorológiai információk – rövid távú előrejelzés
Május 27-én észak felől egy hidegfront közelítette meg az országot (1. ábra). A front több szempontból sem tekinthető "klasszikus" hidegfrontnak. Egyrészt nem északnyugat felől, hanem a sokkal ritkább északi irányból érkezett, másrészt éles front helyett egy széles, lassabb mozgású frontálzónáról beszélhetünk. Érkezését a felszín közelében késleltette a Kárpátok, a légkör magasabb tartományaiban azonban zavartalan volt az előrehaladása. Így míg alul (850 hPa, kb. 1,5 km-es magasság) a front előtt még melegadvekció zajlott, felül (500 hPa, körülbelül 5 km-es magasság) már hűlt a levegő, ez pedig egyre labilisabb hőmérsékleti rétegződéshez vezetett.
1. ábra
Időjárási helyzet Európában 2026. május 27-én 14 órakor (12 UTC) az ECMWF analízise alapján.
A színezett területek a 850 hPa-os nyomási szint hőmérsékletét, a szélzászlók a 850 hPa-os nyomási szint szélviszonyait,
a fekete vonalak a tengerszintre átszámított légnyomást jelölik.
A labilis hőmérsékleti rétegződés ilyen módon adott volt, ez azonban önmagában még nem elegendő zivatarok kialakulásához, ahhoz még a felszínközeli levegőt vertikális irányba kimozdító, ún. emelő hatásokra, valamint kellő nedvességtartalomra is szükség van [1]. A szinoptikus helyzetből adódóan ezek az emelő hatások is adottak voltak (például front előtti konvergenciák, meleg nedves szállítószalag, napsütés). Előrejelzési szempontból a fő kérdést az jelentette, hogy rendelkezésre áll-e majd kellő légnedvesség a magasba törő gomolyfelhők, zivatarfelhők kialakulásához.
Május 27-én délelőtt még olyan száraz volt a levegő, amely kizárta volna gomolyfelhők kialakulását a Balatonnál. A légkör alsó 3 km-es tartományának átlagos relatív nedvességtartalma nem érte el a 40-50%-ot sem. A fő kérdés az volt, hogy érkezik-e ennél lényegesen nedvesebb légtömeg. Az ECMWF számolt több nedvesség érkezésével, a legbiztosabb információt azonban a műholdfelvétel adta: a kialakuló gomolyos felhőzet alapján jól követhető volt a magasabb nedvességtartalmú légtömeg közeledése (2. ábra). A nedvesség ezúttal nem a szokványos irányból, délnyugat felől érkezett, hanem a zivatarokkal együtt, az Alpok északi oldala felől, Ausztria irányából közelítette a Balaton térségét. A heves zivatarok kialakulását támogató háttérinformációk ismerete mellett a műholdfelvétel adta azt az utolsó fontos visszacsatolást, amely alapján május 27-én délelőtt a Siófoki Viharjelző Obszervatórium külön felhívta a Balaton körüli szervek figyelmét erős vihar, 90 km/h feletti széllökések veszélyére. A zivatarok kialakulási esélyét illetően ugyanis a légnedvesség volt az egyetlen bizonytalansági tényező. Arra jelentős esély mutatkozott, hogy ha kialakulnak zivatarok, azok hevesek lesznek. Ez a szél vertikális alakulása mellett éppen az alacsony légnedvességnek volt betudható.
2. ábra
Az ECMWF által előrejelzett átlagos relatív nedvességtartalom a felszín és a 3 km-es magasság között (bal oldal),
valamint a műholdfelvételen látható gomolyos felhőzet (jobb oldal).
A piros karikák jelölik a modellezett és detektált nedves légtömeget, a nyilak pedig annak a mozgási irányát.
Május 27-én napközben 3 km-es magasságban 40-45 km/h körüli északnyugati szél fújt. Ez egyrészt biztosította a kialakuló zivatarcellák gyors mozgását, másrészt a szélnyíráson keresztül támogatta azok rendszerbe szerveződését is. A 0-6 km-es szélnyírás értéke az Észak-Dunántúlon elérte azt a határértéket, amely felett már szupercellák kialakulására is megvan az esély (körülbelül 55 km/h) [1]. A gyors áthelyeződés, a rendszerbe szerveződés lehetősége, valamint a szupercellák kialakulásának az esélye mind támogatta viharos széllel járó zivatarok létrejöttét. Ezek mellett azonban kulcstényező volt a levegő alacsony nedvességtartalma is. Ezt a légkör két különböző tartományában érdemes vizsgálnunk. Minél szárazabb a levegő a 700-500 hPa-os (kb. 3-5 km-es) magasság körül, annál erősebb leáramlások tudnak kialakulni a zivatarfelhőben. Valamint, ha a zivatarfelhőből hulló csapadék nagy mértékben le tudja hűteni a felszínközeli légrétegeket, akkor jelentősen erősödik a leáramló légmozgás, légzuhatag (downburst) alakulhat ki [2]. Május 27-én kifejezetten száraz volt a levegő országszerte, a 2 méteres magasságban mért relatív nedvesség az Észak-Dunántúlon mindössze 30-40% körül alakult (3. ábra). Mindezek a következő fontos információt biztosították az előrejelzéshez: bizonytalan a zivatarok kialakulása, de ha kialakulnak, hevesek lehetnek. Sok nedvességet tud befogadni a száraz levegő, így jelentősen lehűlhet az esetleges csapadékhullás következtében, a felszínen szétáramló hideg levegő pedig nagy szelet okozhat.
3. ábra
Két méteres magasságban mért relatív nedvességtartalom 2026. május 27-én 12 UTC-kor
a HungaroMet Nonprofit Zrt. mérései alapján.
Valós idejű meteorológiai információk – nowcasting
A május 27-i időjárás egyik legfontosabb mérési adata tehát a műholdkép volt, amelyen jól lehetett követhetni a nedvesebb légtömeg érkezését. Ebben a légtömegben aztán ki is alakultak az első záporok, zivatarok, ezeknek azonban az első két-három hulláma még gyorsan elhalt az Alpokalján (1. videó). Ahogy azonban egyre több nedvesség érkezett az Észak-Dunántúlra, az erősen labilis levegőben a zivatarok már életképesek maradtak, és két erős zivataros csapadékzóna vette célba a Balatont: egy észak felől, egy nyugat felől (4. ábra). A zivataros területeken már 5-9 fokkal visszaesett a hőmérséklet, megszűnt a légnyomás süllyedése, sőt, Szentgotthárd térségében már jelentős légnyomás-emelkedés is kialakult. Zivatarok környezetében 15 óra (13 UTC) körül létrejöttek az első viharos, 60 km/h körüli széllökések.
1. videó
Az időjárási helyzet alakulása az Észak-Dunántúlon 2026. május 27-én délután.
A videóban együttesen követhetők végig azok a meteorológiai mérési, megfigyelési adatok, amelyek
egy konvektív helyzetben a legfontosabb információkat nyújtják a viharjelző meteorológus számára:
az égkép alakulása, a műhold és radarkép, a légnyomási mező,
az órás hőmérséklet-változás és a maximális széllökések.
4. ábra
A siófoki égkép, a műhold és radarkép, a légnyomási mező, az órás hőmérséklet-változás és
a maximális széllökések alakulása az Észak-Dunántúlon 2026. május 27-én 13:10 UTC-kor.
Fél órával később, 15:40-re (13:40 UTC) már elsötétült az északi égbolt Siófokon. Az észak felől közeledő zivatarok egyre inkább egy vonalba rendezett rendszert kezdtek alkotni (5. ábra). Az ilyen gyorsmozgású zivatarláncok legfőbb veszélyforrása rendre a viharos szél. Ez a nagy területet érintő, 10-15 fokos hőmérséklet csökkenéssel együtt már erős jele volt annak, hogy nagy vihar várható, a legerősebb balatoni széllökések valóban meghaladhatják akár a 90 km/h-t is. Ekkorra már nem csak ott esett vissza jelentősen a hőmérséklet, ahol intenzív záporeső hullott, hanem a különböző irányba mozgó zivatarokból kifutó hideg levegő összeért, az egész rendszer pedig egy mezoskálájú hidegfrontként folytatta az útját a Balaton felé.
A nyugati országrészben 3 hPa-os légnyomás-emelkedéseket detektáltak a HungaroMet Nonprofit Zrt.műszerei, így például Zalaegerszeg és Sármellék között, kevesebb, mint 30 km-es távolságon belül 3 hPa-os légnyomás-különbség alakult ki. Ez az adat szintén előrevetítette az erős balatoni vihart még annak ellenére is, hogy a legerősebb mért széllökések továbbra sem haladták meg jelentősen a 60 km/h-t.
5. ábra
A siófoki égkép, a műhold és radarkép, a légnyomási mező, az órás hőmérséklet-változás és
a maximális széllökések alakulása az Észak-Dunántúlon 2026. május 27-én 13:40 UTC-kor.
Újabb fél óra elteltével, 16:10 körül megérkezett a zivatarlánc, lecsapott az erős vihar a Balatonra. A 90 km/h-t meghaladó szél keletről nyugat felé vonult végig a déli parton: Siófokon 104 km/h-s, Balatonszemesen 100 km/h-s, majd Fonyódon 96 km/h-s széllökést detektáltak a HungaroMet Nonprofit Zrt. szélműszerei. Az északról és nyugatról érkező zivatarrendszerek összeolvadtak, és egyetlen nagy zivatarlánc érte el a Balatont, az összeolvadás helyén egy beágyazott szupercellával. A viharos, erősen viharos széllökések kialakulásában a zivatarrendszer kifutószélfrontjának, a szupercella előoldali és hátoldali leáramlásának, valamint a zivatarrendszer áthaladását követően hátrahagyott légnyomási mezőnek is fontos szerepe volt. A zivatarrendszer és annak kifutószélfrontja továbbra is nagy területet érintő, 10-12 fokos hőmérséklet csökkenéssel és 3 hPa-os légnyomás emelkedéssel haladt előre (6. ábra).
6. ábra
A siófoki égkép, a műhold és radarkép, a légnyomási mező, az órás hőmérséklet-változás és
a maximális széllökések alakulása az Észak-Dunántúlon 2026. május 27-én 14:10 UTC-kor.
Abban, hogy a legerősebb széllökések a Balaton déli partján alakultak ki, fontos szerepe volt még a nyílt víz feletti alacsony súrlódásnak, a Balaton felett még inkább felerősödő szélnek. A déli partról többfelé jelentettek fakidőléseket, a Balaton felett pedig kialakult az esetleges vízben tartózkodókra nagy veszélyt jelentő porzó vízfüggöny jelensége (7. ábra).
7. ábra
Porzó vízfüggöny a Balaton felett.
A szélviszonyok alakulása a zivatarok átvonulása során
A zivatarok, zivatarrendszerek többféle mechanizmuson keresztül is alakítják környezetükben a szélviszonyokat, okozhatnak viharos szelet [2]. A május 27-én átvonult zivatarlánc egy jó példa erre.
I. Zivatarlánc kifutószélfrontja
Az északnyugatira forduló és a Balaton nagy területén viharossá fokozódó északnyugati szél az érkező zivatarlánc kifutószélfrontjának a következménye volt, ez vezetett a legnagyobb, 104 km/h-s siófoki széllökéshez is (8. ábra). A 6. ábra alapján arra lehet következtetni, hogy a legnagyobb széllökéseket nem közvetlenül a legyengülőben levő zivatarok okozták, hanem a korábban általuk nagy területen és jelentősen lehűtött levegő, a zivatarrendszer által generált mezoskálájú hidegfront érkezése.
8. ábra
A széllökések alakulása és a zivatarok pozíciója a Balaton térségében 2026. május 27-én 14:10 UTC-kor.
II. Szupercella körüli áramlások
A fonyódi 96 km/h-s széllökés hátterében más okok állnak. Bár ott is volt szerepe a teljes rendszer kifutószélfrontjának, Fonyódot közvetlenül érintette egy erős szupercella, amely a korábban bemutatott, nyugatról és északról érkező zivatarrendszerek összeolvadásával alakult ki. Ez a szupercella pedig az érkezésekor a mozgási irányának megfelelő, északi irányból erősen viharos széllökést eredményezett Fonyódon (9. ábra).
9. ábra
A széllökések alakulása és a zivatarok pozíciója a Balaton térségében 2026. május 27-én 14:30 UTC-kor.
A balatoni viharjelző szolgálat alkalmanként megkapja azt a kérdést, hogy miért van még érvényben másodfokú viharjelzés, amikor már elhaladt a zivatar. Erre szolgál példaként a 10. és 11. ábrákon látható helyzet. A 10. ábrán megfigyelhető, hogy miután a szupercellás zivatar már áthaladt Fonyód felett, ott újra viharos széllökést okozott (63 km/h), ezúttal déli irányból. Bár a zivatarokból a leggyakrabban a mozgási irányuknak megfelelő irányból alakulnak ki a legnagyobb széllökések (például északról dél felé mozgó zivatarból északi irányból), ritkábban „vissza is fújhatnak” egy másik, akár az ellenkező irányból. Különösen igaz lehet ez a forgó zivatarfelhők azaz a szupercellák esetén. Így egy erős zivatarnál csak akkor történhet meg a viharjelzési fokozat mérséklése, ha az nem csak áthaladt, hanem el is távolodott a Balatontól.
10. ábra
A széllökések alakulása és a zivatarok pozíciója a Balaton térségében 2026. május 27-én 14:40 UTC-kor.
III. Konvektív csapadék miatt felépülő gradiens szél
A zivatarlánc, majd a szupercellás zivatar elvonulását követően a viharos szél nem szűnt meg tartósan a Balatonnál. Ez a zivatarok által hátrahagyott légnyomás különbségek következménye volt. A Balatonnál jelentősen emelkedett a légnyomás, különösen a tó középső térségében, ahol a legerősebb zivatarok haladták át (1018-1019 hPa). Eközben Sármelléken csak 1016, a Velencei-tónál 1015 hPa volt a tengerszintre átszámított légnyomás. A légkör rendre a légnyomás-különbségek kiegyenlítésére törekszik, így a zivatarokat követően megindult a levegő áramlása a magasabb légnyomás felől az alacsonyabb légnyomású területek irányába. A Balaton nyugati medencéjében a keleti szél élénkült meg, a Balaton keleti felében pedig a nyugati szelet kísérték viharos közeli széllökések (11. ábra).
11. ábra
A széllökések alakulása és a zivatarok pozíciója a Balaton térségében 2026. május 27-én 15:10 UTC-kor.
Távoli szupercella napnyugtára
A zivatarlánc áthaladását követően további zivatarok már nem érték el a térséget, napnyugta környékén azonban egy látványos szupercella még megfigyelhető volt a Balatontól (és az ország számos pontjáról is). Kora este egy konvergenciavonal érkezett Ausztria felől, amelyen az Észak-Dunántúlon újabb zivatarok alakultak ki. A Balaton felé közeledő zivatarok a korábbi zivatarrrendszer által lehűtött területen aztán gyorsan legyengültek. A Velencei-tó térségét azonban a korábbi zivatarrendszer nem érintette, így ott a még megmaradt labilitásnak köszönhetően kialakultak zivatarok. Ezek közül a legerősebb a 12. ábrán látható szupercella volt, amelyet látványossá színezett a lemenő nap fénye. A szupercellák többségére jellemző módon ez a zivatarfelhő is az alapáramláshoz (ÉNy-DK) képest jobbra térült el, megközelítette a Velencei-tavat és sokáig látható maradt a Balatontól is. A szupercellában mért maximális radarreflektivitás 66 dBz volt, valamint szűk egy órán át 60 dBz feletti maximális értékek jelentek meg benne. A zivatarfelhő intenzív feláramlási zónája 10 km-es magasságig felnyúlt, benne szinte végig 50 dBz feletti értékekkel, így az intenzív csapadék mellett jégeső is kísérte a haladása során.
12. ábra
Velencei-tó közelében kialakult szupercella Siófokról (fotó: Szaller-Enyedi Gabriella)
Összefoglalás
2026. május 27-én az év első erős konvektív vihara alakult ki a Balatonnál, 104 km/h-s maximális széllökéssel. Legutóbb ilyen erősségű, zivatartevékenységgel összefüggő vihar 2025. július 7-én fordult elő a Balatonnál, amikor 130 km/h-s széllökést detektált a HungaroMet Nonprofit Zrt. szélműszere Balatonfüreden [3]. A két időjárási helyzet közös vonásai voltak a gyors áthelyeződésű, rendszerbe szervezett, helyenként szupercellás jegyeket mutató zivatarok, amelyek a száraz levegőben légzuhatagok (downburst) kialakulásához vezettek. Az előrejelzések a modell háttérmezőknek és a beérkező mérési adatoknak köszönhetően sikeresek voltak. A 2026. május 27-i esetben külön-külön megfigyelhető a zivatarláncok, a szupercellás zivatarok, valamint a nagy zivatarrendszerek tágabb környezetében létrejövő viharos szél.
Hivatkozások:
