A 2026-os történelmi nyári aszály meteorológiai háttere

Horváth Ákos, Breuer Hajnalka

Forró, száraz július és augusztus a Kárpát-medencében

A 2026-os év téli félévében nem hullott olyan mennyiségű csapadék Magyarországon, hogy a nyár kezdetére a talaj telítés közeli állapotba kerüljön [4]. Részben a száraz talajfelszín is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a nyár elején a medárd-időszaki konvektív csapadék nagyrészt elmaradjon. A szabad légkör alsó rétegében, a 850 hPa-os nyomási szinten jól követhető, hogy Budapest felett június 20-ig nem voltak különösen magas léghőmérsékletek (1. ábra).

1. ábra
A 850 hPa nyomásszint (kb. 1500 m) hőmérsékletének alakulása 2026 nyarán Budapest felett az ECMWF analízise alapján.
Az alsó szaggatott vonal (15 fokos hőmérséklet) esetén a felszínen 30 fok körüli, a felső szaggatott vonal (20 fokos)
a felszínen 36 fok körüli napi maximális hőmérsékleti értékek lehetnek.
Az ábrán jól elkülönül a június végi első rövidebb, majd az augusztus elejétől kezdődő elhúzódó hőhullám.

A hónap utolsó napjaiban a Szaharából az Ibériai félszigeten át Franciaországon, majd Németországon keresztül egy hosszú életű anticiklon áramlási rendszerében érkezett az országba az első hőhullám (2. ábra) [5].

2. ábra
A június végi első hőhullám először nyugat Európát érte el, majd onnan sodródott Közép-Európa fölé.
Az ábrán a 850 hPa hőmérséklete (színezett területek) és a szint magassága (folytonos vonalak) láthatóak
az ECMWF analízise alapján 2026. június 27. 20 órakor (18:00 UTC).

A meleg légtömeg sajátossága az volt, hogy Afrikából Európába érkezve nem csökkent a hőmérséklete. Ennek egyik oka a száraz felszín, az erős napsugárzás és az anticiklon együttes hatására kialakuló pozitív visszacsatolás, a „hőkupola” volt, amely tovább melegítette, vagy legalábbis nem hagyta lehűlni a délről érkezett légtömeget. Ebben az időjárási helyzetben 2000-3000 m magasban igen erős inverzió alatt labilis, közel száraz adiabatikus vertikális rétegzettségű légállapot alakult ki [6]. Az inverzió alatti turbulens átkeveredés képes volt minden nedvességet felvenni az egyébként is meglehetősen száraz talajfelszínről. A telítetlen levegőben elmaradt a gomolyfelhő képződés, a zavartalan napsugárzás hatására alulról tovább forrósodott a levegő. A július 2-ig tartó első hőhullámot egy mérsékeltebben meleg, de továbbra is csak kevés csapadékot adó periódus követte.

A következő markáns forró léghullám július végén érkezett, ezúttal egy ciklon előoldalán, már egyenesen Afrikából. Az ilyen típusú dinamikus meleg periódus nem szokott sokáig tartani, ez azonban kivétel volt. Az egyébként is északabbra húzódott zonális áramlási rendszerben a gyorsan mozgó ciklon hidegfrontja a Kárpát-medencétől északra vonult el, és az ide áramlott meleg légtömeget nem söpörte ki (3. ábra). Az extrém meleg levegő egészen augusztus 7-ig a térség felett maradt, megadva a kegyelemdöfést a kiszáradó mezőgazdasági kultúráknak [7]. Ezt követően egy-egy érintő hidegfront átvonulása időnként csökkentette a hőmérsékletet, de az Afrikától felnyúló anticiklon peremén közvetlenül a Kárpát-medence irányába áramló nagyon meleg levegő hatása egészen szeptember első feléig meghatározó volt.

3. ábra
A július végén érkező második hőhullám közvetlenül Afrikából érkezett Közép-Európa fölé.
A meleg légtömeg mögötti hidegfront nem tudott átjutni az Alpok térségén és a forró légtömeg így hosszabb ideig a térség felett maradt.
Az ábrán a 850 hPa hőmérséklete (színezett területek) és a szint magassága (folytonos vonalak) láthatóak
az ECMWF analízise alapján 2026. július 31. 14 órakor (12:00 UTC)

 
A szárazság cirkulációs háttere

A 2026-os rekord száraz nyár meghatározó eleme volt az egész Európát sújtó első hőhullám [5]. A hőhullámot elindító légköri folyamatok a Szahara déli területéig vezethetőek vissza. A passzát szélhez kapcsolódó, keleti áramlás az Arab-félsziget feletti nagyon meleg légtömeget Nyugat-Afrika fölé szállította, ezáltal tovább növelve Algéria-Marokkó térségében már egyébként is meglévő forró levegő hőmérsékletét (4. ábra). Nyaranta megfigyelhető egy áramlási ciklus, melynek során a passzát szél a forró levegőt Afrika partjaitól az Atlanti-óceán fölé viszi, gyakran Floridáig is eljutva. 2026. június közepén azonban Marokkó nyugati partjainál kialakult egy sekély ciklon, amelynek áramlási rendszerében a szaharai levegő egy része Európa felé vette az irányt, létrehozva a fentiekben már említett első hőhullámot.

4. ábra
A június végi első hőhullám makroszinoptikus háttere.
Az Arab-félsziget feletti meleg centrum által megerősített nyugat-afrikai légtömeg egy része eltérült
a szokásos Atlanti-óceán irányú áramlástól és Európa felé vette az irányt.
Az ábrán a 850 hPa hőmérséklete (színezett területek) és a szint magassága (folytonos vonalak) valamint
a nyomási szint szélviszonyai láthatóak az ECMWF analízise alapján 2026.június 27. 20 órakor (18:00 UTC).

Az áramló meleg levegő egyik dinamikus meteorológiai tulajdonsága, hogy a meleg levegő tengelyétől jobbra anticiklon-gerjesztő hatása van. Ez a hatás megfigyelhető a keleti széllel a Szaharából az óceán fölé áramló légtömeg esetén is: egy olyan hatalmas anticiklon épült fel, amely gyakorlatilag az egész Atlanti-óceánon keresztül áthúzódott. Az anticiklon déli oldalán, lévő permanens áramlás eredményeként Afrika nyugati partjainál, az egyenlítő térségében az Atlanti-óceán felszínén megjelent egy alacsonyabb hőmérsékletű tengerfelszín terület, egyfajta "atlanti La Nina" (5. ábra). A keleti szél “elfújta” a felszíni meleg vizet Afrika partjaitól és ezt kompenzálandó, a mélyebb rétegekből áramlott fel a hidegebb tengervíz. Azon felül, hogy a hatalmas anticiklon blokkolta a trópusi levegő áramlását a mérsékelt öv irányába, még a hidegebb tengerfelszín is kevésbé párolgott, ezáltal még kevesebb nedvesség jutott a légkörbe.

5. ábra
A NOAA által számított tengervíz hőmérséklet anomália 2026. július 2-án.
A megerősödő sivatagi anticiklon délkeleti szélrendszere az Atlanti-óceán egyenlítő közeli területein elfújta a partoktól
a felszíni meleg vizet és alulról feláramlott a hidegebb tengervíz egyfajta “atlanti La Nina-t “hozva létre.

A mérsékelt övi csapadékot hozó ciklonok energiájukat alapvetően a nyugati szelek övének áramlásából veszik, az un. "norvég típusú ciklogenézis" során. (Az 1920-as években a híres norvég meteorológiai iskola írta le a jelenséget először, innen az elnevezés.) Ugyanakkor a van egy másik tényező is, amely elősegíti a ciklonok kialakulását, ez a légköri vízgőz. Ha van elegendő vízgőz, akkor a ciklonban meginduló kondenzáció -vagyis felhőképződés- során a felszabaduló látens hő tovább mélyíti a ciklont. A folyamat a Shapiro-Keyser típusú ciklonfejlődés során kap jelentősebb szerepet és elsősorban az atlanti-viharciklonok kialakulásánál van nagyobb jelentősége [8].

A felhevült szaharai levegő által megerősödő, az Atlanti medence jelentős részét befedő anticiklon a fentiek alapján blokkolta a trópusok irányából jövő nedvességet, így az európai-atlanti térségben - összehasonlítva a többi óceáni területekkel- a specifikus nedvesség alacsonyabb volt. (6. ábra).

6. ábra
A 2026. július hónapra átlagolt vertikális specifikus nedvesség összeg
(925, 850, 700, és 500 hPa nyomási szintek specifikus nedvesség összege) színezett területekkel és
a 850 hPa július havi átlaga folytonos vonallal jelölve az ECMWF analízise alapján.
Az Atlanti-óceán fölött átnyúló anticiklon blokkolta a trópikus eredetű nedvesség Európába jutását.
Az Indiai- és Csendes-óceánok térségében nagyobb volt a légköri nedvesség mennyisége.

Ez már önmagában gyengítette a csapadékhajlamot. Ehhez járult hozzá az, hogy mivel a ciklonok sem jutottak elegendő nedvességhez, így azok a nyár folyamán gyengébbek maradtak, az áramlási rendszerük nem nyúlt le annyira délre, hogy segítse a trópusi eredetű nedvesség feljutását. Az északra felnyúló anticiklon hatására a nyugati szelek öve északabbra tolódott. Kevesebb és gyengébb ciklonok jöttek létre, így kisebb lett a poláris és a déli területek közötti hőcsere, kevesebb nedvesség jutott a mérsékelt égövbe a trópusi területekről, ezáltal kevesebb lett a csapadék is. Az északi sarkvidék “bezárkózott”, körülötte egy kevésbé hullámzó nyugati áramlási zóna alakul ki (7. ábra). A jelenség néhány éve már többé-kevésbé fennáll. Ezt látszik alátámasztani, hogy az elmúlt két évben megállt a sarki jégborítottság éves minimumának további csökkenése [9].

7. ábra
A pólus körül kialakuló, északra húzódó zárt áramlási rendszer nem kedvez
a meridionális hőcserének és a mérsékelt övi ciklonok kialakulásának.
Az ábrán az augusztus hónapra átlagolt 850 hPa hőmérséklete (színezett területek) és
a szint magassága (folytonos vonalak) láthatóak az ECMWF analízise alapján.

Az Atlanti-óceánt átfogó hatalmas anticiklon egy másik következménye, hogy trópusi ciklonok, hurrikánok kialakulását is megnehezíti az anticiklon okozta leáramlás és divergencia. A hurrikánok jelentős mennyiségű trópusi nedvességet képesek felvinni a nyugati szelek övébe, közvetett vagy közvetlen módon megnövelve a csapadékhajlamot [10][11]. A hurrikánok számának csökkenése vagy azok elmaradása tovább növeli a mérsékelt övi zóna nedvesség deficitjét.

Tágabb területeket illetően az északabbra húzódó zonalitás és az ezzel járó forróság és szárazság az északi hemiszféra jelentős részére kiterjedt (8. ábra). Az Egyesült Államok kontinentális területein a NOAA jelentése szerint 2026-ban volt a legmelegebb három nyári hónap, illetve a harmadik legszárazabb augusztus a feljegyzések kezdete óta, annak ellenére, hogy az ország egyes délkeleti területei kimondottan csapadékosak voltak [12].

8. ábra
A 2026. augusztusára átlagolt 850 hPa nyomási szint globális képe az ECMWF analízise alapján.
Az egész északi hemiszférán áthaladó sivatagi anticiklon rendszer (annak gerince szaggatott vonallal jelölve)
az Atlanti-óceán és Afrika-Európa térségében volt a legmarkánsabb.
 

Regionális hatások a Kárpát-medencében

A Kárpát-medencét különösen sújtotta az aszály, és ebben a cirkulációnak meghatározó szerepe volt. A gyakori anticiklon jelenlét nyilvánvalóan nem kedvezett a csapadék kialakulásának. Másrészt a ciklonok a szokásosnál északabbra vonultak el, így a hidegfrontoknak csak a déli, rendszerint kiszáradó vége jutott a térségünk fölé. Az Alpokon vagy Kárpátokon átbukó, jobbára sekély frontok a hegyek főn hatása folytán elvesztették nedvességük jelentős részét. A frontok torlasztó hatása ugyan elősegítette a légköri konvekció kialakulását, azonban rendkívül kevés volt a nedvesség úgy a légkörben, mint a talajban. Ennek következtében kevés számú, de hevesebb zivatar alakult ki, amelyek legfeljebb lokálisan tudtak jelentősebb csapadékot adni.


Összefoglalás

A 2026-os szárazság meghatározóan globális méretű cirkuláció változáshoz köthető, amely néhány éve már megindult. A nyugati szelek övének északabbra húzódásával és a sivatagi anticiklonok erősödésével kevesebb nedvesség jutott a mérsékelt égövbe. A nedvesség hiány hozzájárult a ciklonok aktivitásának csökkenéséhez, amely miatt tovább csökkent a trópusok felől jövő nedvesség transzport. A kisebb nedvességáram és az alapból melegebb, a vízgőzt telítetlen formában megtartani képes levegőben kevés volt a felhő így főleg a nyár első felében még erősebb és hosszabb lett a napsugárzás. A napsugárzás hatására tovább melegedő levegő még több nedvességet volt képes telítetlen formában magában tartani, kiszárítva a talajt és létrehozva olyan pozitív visszacsatolásokat, mint a hőkupolának nevezett állapot.

Európában a nyár első felében a Szaharából érkező anticiklonnal járó első hőhullám, a magas napállás és az egyébként is száraz talajfelszín azt eredményezte, hogy szinte teljesen elmaradt a Medárd-időszaki konvektív csapadék. Mindez megágyazott a további forróságnak és a rendkívül aszályos nyárnak.

A Kárpát-medencében a nyugati szélrendszer tengelyének északabbra helyeződése és a déli-délnyugati anticiklonok szinte állandó jelenléte miatt jellemzően monoton északnyugati volt az alapáramlás. Az északnyugati szél erősítette a medence hatást, az északon elvonuló, érintő hidegfrontok minimális csapadékkal jártak. A légkörben lévő egyébként is kevesebb nedvesség a hegyek keltette feláramlási területeken hullott ki, ezért látszott úgy, hogy Magyarországot a határok mentén körbevette a csapadék, de az országban szinte alig esett. 

Kérdéses, hogy a jelenlegi cirkulációs állapot – a nyugati szelek övének északabbra húzódása, a sivatagi anticiklon erőssége – egy tartósan fennmaradó cirkulációs típust jelent -e? Amennyiben a meridionális hőcsere csökkenésével meg tud erősödni a poláris hideg, és újra megjelennek a gyakoribb meridionális áramlások – a ciklonok pályája délebbre tolódik – akkor van esélye a nedvesebb nyarak megjelenésének. Ha azonban folytatódik a légkör felmelegedése, akkor a jelenlegi cirkulációs állapot állandósulhat, annak minden járulékával együtt [13].

A szerzők ezt az írást Tölgyesiné Puskás Márta, az Országos Meteorológiai Szolgálat egykori könyvtárosa emlékének ajánlják.

Hivatkozások:

[1] – Szentes Olivér 2026.: A legszárazabb és a második legmelegebb nyár 1901 óta
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3684&hir=A_legszarazabb_es_a_masodik_legmelegebb_nyar_1901_ota

[2] – Horváth Ákos, Breuer Hajnalka 2022: A 2022-es rendkívüli szárazság fizikai-meteorológiai háttere
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3200&hir=A_2022-es_rendkivuli_szarazsag_fizikai-meteorologiai_hattere

[3] – Horváth Ákos, Breuer Hajnalka, Simon Csilla 2024: A forróság meteorológiája – a 2024-es nyár időjárási okai és okozatai
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3499&hir=A_forrsag_meteorologiaja_%E2%80%93_a_2024-es_nyar_idojarasi_okai_es_okozatai

[4] – Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila 2026: A 2026-os tavasz időjárása agrometeorológiai szempontból
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3669&hir=A_2026-os_tavasz_idojarasa_agrometeorologiai_szempontbol

[5] – Horváth Ákos, Kurcsics Máté: 2026 Rekorddöntő hőhullám 2026 júniusának végén
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3671&hir=Rekorddonto_hohullam_2026_juniusanak_vegen

[6] – Horváth Ákos, Breuer Hajnalka 2026: Hőkupola: divatszó vagy egy valós légköri állapot?
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3679&hir=Hokupola:_divatszo_vagy_egy_valos_legkori_allapot?

[7] – Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila 2026: Forróság, aszály: hiányzik a víz
www.met.hu/idojaras/agrometeorologia/elemzes/index.php?id=6951&m=2

[8] – Horváth Ákos 2023: Ciarán: Atlanti viharciklon Európában
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3371&hir=Ciaran:_Atlanti_viharciklon_Europaban

[9] – National Snow and Data Center 2026: nsidc.org/sea-ice-today 

[10] – Horváth Ákos, Kurcsics Máté 2025: Hurrikánok öröksége
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3598&hir=Hurrikanok_oroksege

[11] – Horváth Ákos 2014: Közép-európai ciklon, trópusi segítséggel – a 2014 októberi rendkívüli időjárás meteorológiai háttere
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=1228&hir=Kozep-europai_ciklon,_tropusi_segitseggel_%E2%80%93_a_2014_oktoberi_rendkivuli_idojaras_meteorologiai_hattere

[12] – NOAA National Centers for Environmental Information. Report 2026: Warmest summer on record for the contiguous U.S.
www.ncei.noaa.gov/news/national-climate-202608 

|13] – Simon Csilla, Lakatos Mónika 2026: Gyakoribb, hosszabb és intenzívebb hőhullámok – mi jellemezte a 2026. júniusi hőségperiódust?
www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3675&hir=Gyakoribb,_hosszabb_es_intenzivebb_hohullamok_%E2%80%93_mi_jellemezte_a_2026._juniusi_hosegperiodust?