Forró és száraz nyár: a 2026-os aszály elemzése

Simon Csilla

Európai helyzetkép

A 2026-os évet a nyár végéig Európa nagy részén a rendkívül meleg és az átlagosnál szárazabb időszakok együttes előfordulása jellemezte. A nyár folyamán a tartósan fennálló magasnyomású légköri képződmények következtében a kontinens nyugati és középső részein több jelentős hőhullám is kialakult. Az első intenzív hőhullám már a nyár első hónapjában bekövetkezett, és több országban – köztük Magyarországon is – új júniusi és abszolút maximum-hőmérsékleti rekordokat eredményezett. A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) jelentése szerint 2026 júniusa globálisan a mérések kezdete óta a második legmelegebb, Nyugat-Európában pedig a legmelegebb júniusnak bizonyult. Többek mellett a HungaroMet hozzájárulással készült tanulmány szerint a júniusra kialakult aszályhelyzetet az éghajlatváltozás jelentősen súlyosbította: a magasabb párolgás miatt a hasonló talajnedvesség-hiány kialakulásának valószínűsége mintegy 5–11-szeresére nőtt egy 1,4 °C-kal hűvösebb éghajlathoz képest. A kontinens nagyrészén a forróság és a csapadékhiány júliusban és augusztusban is folytatódott. A tartós szárazság által leginkább érintett területek a nyár folyamán egyre inkább kelet felé tolódtak el, számos országban súlyos aszály alakult ki, és rendkívül alacsonyra süllyedt a talaj nedvességtartalma (Kew et al., 2026). Az évszakban tapasztalható, az átlagosnál jóval szárazabb időjárás az érintett térségekben a folyók vízhozamát is negatívan befolyásolta: a Dunán, a Rajnán és a Visztulán rekord alacsony vízállásokat regisztráltak, ami komoly hatással volt a vízellátásra, az öntözésre és az energiatermelésre. A 2026-os nyár Európában a harmadik legmelegebb lett a mérések kezdete óta.

Hazai hőmérséklet és csapadékviszonyok 2026 nyarán

A 2026-os nyár Magyarországon is rendkívül szélsőséges volt: országos átlagban 74,1 mm csapadék hullott, amely az 1991–2020-as éghajlati normálnak csupán 36%-a, ezzel 1901 óta ez lett a legszárazabb nyár hazánkban, megelőzve az 1952-es nyarat. Az évszak középhőmérséklete területi átlagban 23,43 °C-nak adódott, amely a sokéves átlagnál (20,84 °C) jelentősen magasabb volt – ennek következtében 2026 nyara 1901 óta a második legmelegebb nyárnak bizonyult. Az egyes hónapok középhőmérsékletei is bekerültek a top10-be: a június a 2., a július a 10., az augusztus pedig a legmelegebb lett – utóbbi egyben a legmelegebb hónapnak is bizonyult a 20. század kezdete óta Magyarországon. Emellett az 5. legszárazabb júliuson, valamint a 4. legszárazabb augusztuson vagyunk túl. 2026 nyarán több hőségperiódus is érintette a Kárpát-medencét. Az első komoly hőhullám június második felében következett be, amely hazánkban június 30-án tetőzött. Ezen a napon Szécsényben a hőmérséklet 42,0 °C-ig emelkedett, ezzel megdőlt a magyarországi abszolút maximum-hőmérséklet rekordja. A nyár folyamán ezen kívül számos új, napi minimum- és maximum-hőmérséklethez köthető rekord is született. Idén nyáron országos átlagban 18 forró nap (Tmax ≥ 35 °C), 30 hőhullámos nap (Tközép ≥ 25 °C) és 10 trópusi éjszaka (Tmin ≥ 20 °C) fordult elő. Mindössze 14 olyan nap következett be a nyár folyamán, amikor országos átlagban a napi csapadékösszeg elérte az 1 mm-t (miközben a sokévi átlag 26 nap).

Az aszály kialakulásának háttere 

A 2026-ban kialakult aszály hosszabb időszakot érintő meteorológiai és vízháztartási anomáliák eredményeként következett be. Az aszályos időszak Magyarországon már 2025 második felében elkezdődött, majd 2025/26 telén, valamint 2026 tavaszán is a sokéves átlagnál kevesebb csapadék hullott. Ennek következtében a vegetációs időszak kezdetére az ország nagy részén jelentős talajnedvesség-hiány alakult ki. Az idei aszály kialakulásának és súlyosbodásának hátterében álló meteorológiai folyamatok megértéséhez elsőként a 2026. január–augusztusi időszak hőmérsékleti és csapadékösszeg-anomáliáit érdemes áttekinteni. 2026 a sokéves átlaghoz képest hidegebb és csapadékosabb januárral indult, az elmúlt 15 évben ennél csak egyszer (2017-ben) volt alacsonyabb a januári középhőmérséklet. Az év további hónapjait – az április kivételével, amelynek középhőmérséklete az 1991-2020-as normál értékéhez közelinek adódott – pozitív hőmérsékleti anomália jellemezte. A legnagyobb, 3,7 °C-os eltérés augusztusban jelentkezett, de februárban, márciusban és júniusban is 2 °C-ot meghaladó anomália volt megfigyelhető (1. ábra). A januári csapadéktöbbletet követően az átlagosnál melegebb időhöz minden hónapban a megszokottnál alacsonyabb csapadékösszeg társult országos átlagban. A legnagyobb, 90%-os negatív anomália áprilisban következett be. Habár májusban csapadékosabb időszak is előfordult, a talaj a tavasz végére sem tudott megfelelő mértékben nedvességgel feltöltődni, a nyári hónapokban pedig folytatódott a megszokotthoz képest jóval szárazabb időjárás (2. ábra).

1. ábra
A 2026. évi havi középhőmérsékletek eltérése (°C) az 1991-2020-as időszak átlagától.

2. ábra
A 2026. évi havi csapadékösszegek eltérése (%) az 1991-2020-as időszak átlagától.

A bemutatott hőmérsékleti és csapadék-anomáliák jelentősen befolyásolták a talaj vízháztartását, melynek alakulását vizsgálva a lehullott csapadék (P) mellett a párolgási igényt is fontos figyelembe venni. A potenciális evapotranszspiráció (PET) a vízhiánytól mentes körülmények között lehetséges maximális párolgás és növényi transzspiráció mértékét (Irmak és Haman, 2003) fejezi ki. A csapadékösszeg és a PET különbségeként (P–PET) előálló vízmérleg (Thorntwaite, 1948) arról ad információt, hogy több vagy kevesebb csapadék hullott-e a potenciális párolgási igényhez viszonyítva. A legmagasabb évszakos középhőmérséklettel és csapadékhiánnyal leginkább sújtott térség az Alföld volt. A HungaroMet Hódmezővásárhely-Szikáncs állomásának példáján a havi csapadék- és hőmérsékleti adatok alapján számított P–PET értékeket mutatja a 3. ábra. Látható, hogy januárban még pozitív volt a vízmérleg, februárban pedig a lehullott csapadékmennyiség és a potenciális evapotranszspiráció közel egyensúlyban volt. Márciustól kezdődően azonban a csapadékhiány következtében egyre nagyobb deficit alakult ki, ami júliusban érte el a maximumát. Ekkor a P–PET értéke -175 mm alá csökkent, vagyis a potenciális evapotranszspiráció mintegy 175 mm-rel haladta meg a lehullott csapadék mennyiségét.

3. ábra
A havi vízmérleg alakulása 2026. január-augusztus között Hódmezővásárhely-Szikáncs
állomási csapadékösszeg és hőmérsékleti adatai alapján.

A csapadékhiány és az átlagoshoz képest jóval magasabb hőmérséklet együttes hatására a párolgási veszteség növekedésével a talaj nedvességtartalma a nyár folyamán drasztikusan csökkent. A kivételesen meleg és száraz júniusi időjárás következtében már csaknem országszerte 100 mm-t meghaladó mennyiség hiányzott a telítettséghez képest a talaj felső egy méteres rétegéből az első nyári hónap végére (4. ábra). Az aszály a nyár folyamán legfeljebb csak lokálisan enyhült. Az április 1-jétől szeptember 2-ig tartó időszak csaknem 84%-ában az ország területének legalább 30%-án állt fenn legalább közepes aszály, augusztus végére pedig az ország területének felén a mezőgazdasági aszályszint elérte a súlyos kategóriát (5. ábra).

4. ábra
Vízhiány a talaj felső egy méteres rétegében (mm) a telítettséghez képest 2026. június végén
(Forrás: HungaroMet agrometeorológiai elemzése).

5. ábra
Mezőgazdasági aszályszint szezonális áttekintése nyári növényekre
(Forrás: HungaroMet agrometeorológiai elemzése).

A mérőszámok extrém aszályhelyzetet jeleznek

Az aszály jellemzésére többféle aszálymutató alkalmazható. Ebben a tanulmányban a standardizált csapadék-evapotranszspirációs index (SPEI, Vicente-Serrano, 2010) értékeit mutatjuk be, amely a csapadék mellett a potenciális evapotranszspirációt, ezáltal a hőmérséklet hatását is figyelembe veszi.  A SPEI előállítása többféle időskálán (leggyakrabban 1, 3, 6, 9, 12 hónapra) történhet, ezáltal a rövid távú és a hosszan tartó aszályfolyamatok jellemzésére egyaránt alkalmas. A SPEI3 a rövid–középtávú aszályt és a mezőgazdasági aszály kialakulását, a SPEI6 a tartósabb vízhiányt és a komolyabb mezőgazdasági, illetve hidrológiai aszályhelyzet kialakulását jelzi, a SPEI12 pedig a hosszú távú hidrológiai és ökoszisztéma aszálykockázatait jellemzi. A számítás eredményeképp standardizált értéket kapunk, amely az adott időszak vízhiányának vagy víztöbbletének mértékét fejezi ki a referencia időszakhoz viszonyítva. A pozitív értékek az átlagosnál nedvesebb, a negatív értékek az átlagosnál szárazabb időszakokat jelentik, melyeket kategóriákba sorolhatunk (1. táblázat).

 1. táblázat: A SPEI értékek szerinti kategóriák

Mivel 1901 óta a legszárazabb nyarat tudhatjuk magunk mögött, a SPEI index háromhavi értékeinek térbeli eloszlását 2026. augusztusra mutatjuk be, amely a nyári évszak aszályviszonyait írja le (6. ábra). Láthatjuk, hogy csaknem az egész ország extrém száraz (SPEI3 ≤ -2), és csupán északkeleten és a délnyugati peremvidéken foltokban jelenik meg az ennél enyhébb, nagyon száraz kategória (-1,5 és -1,99 közötti érték). Ha az utóbbi 12 hónapot tekintjük - amely a SPEI12 idei augusztusi értékeivel fejezhető ki -, a SPEI3-hoz hasonló eredményt kapunk, az extrém száraz kategória kiterjedése csak kismértékben, a Zalai-dombság és a Drávamellék területén csökkent, de továbbra is a nagyon száraz kategóriába esik. Ez jól mutatja, hogy a jelenlegi aszály nem csak az idei évre korlátozódik, hanem hosszabb távú folyamat eredménye.

6. ábra
A SPEI3 aszályindex területi eloszlása 2026 augusztusában (referencia-időszak: 1961-1990).

7. ábra
A SPEI12 aszályindex területi eloszlása 2026 augusztusában (referencia-időszak: 1961-1990).

Az 1901–2026 közötti időszak ellenőrzött, homogenizált, rácspontra interpolált adatsorai alapján az augusztusi, 3, 6 és 12 hónapos SPEI értékek országos átlagát mutatja a 8. ábra. Az eredmények alapján elmondható, hogy a 20. században is előfordultak nagyon száraz nyarak (‑1,5 alatti SPEI3 értékek). Az 1950-es évek elején (1950-ben és 1952-ben) a SPEI3 országos átlaga ‑2 alatti értéket is felvett, majd ezt követően legközelebb 2024-ben és 2025-ben kaptunk hasonlóan alacsony értékeket. A mezőgazdaság szempontjából lényeges 6 havi SPEI index – ami a tavaszi és a nyári hónapok aszályszintjét fejezi ki – országos átlagának idősora a SPEI3-hoz hasonló képet mutat. A 2026-os aszály rendkívüliségét alátámasztja, hogy nem csak évszakos, hanem 6 és 12 havi időskálán egyaránt ‑2,5 alatti volt a SPEI index országos átlagértéke, ami az elmúlt 126 év legalacsonyabb, egyben legextrémebb értékét jelenti.

8. ábra
A SPEI3, a SPEI6, és a SPEI12 augusztusi országos átlag értékei 1901 és 2026 között Magyarországon.

Összegzés

A 2026-os nyár folyamán Európa nagy részén több komoly hőhullám következett be, amihez súlyos aszály, alacsony folyóvízállás és erdőtüzek társultak. Magyarországon a HungaroMet adatsorai alapján 1901 óta a legszárazabb és a második legmelegebb volt 2026 nyara. A tavasztól fokozatosan erősödő csapadékhiány, valamint a tartósan kedvezőtlen európai nagytérségű cirkulációs helyzet következtében egymást követő hőhullámok eredményeként az egész országra kiterjedő, súlyos aszályhelyzet alakult ki. Az aszály jellemzésére alkalmazott SPEI index értékei alapján a 2026-os év kiemelkedik a történeti adatsorokból: több időskálán vizsgálva is rekordközeli vagy rekord alacsony aszályindex-értékek jelentek meg országos átlagban, ami alapján az idei az elmúlt 126 év legsúlyosabb aszályának tekinthető.

Irodalom

Irmak, S., Haman, D.Z., 2003: Evapotranspiration: Potential or Reference? ABE 343/AE256, 6/2003. EDIS, 2003(14).

Kew, S. et al. (2026): Increasingly hot Europe faces more Severe Droughts and  Growing Challenges for Water and Land Management (WWA scientific report No. 87) World Weather Attribution. DOI:10.25560/131401

Thornthwaite, C. W., 1948: An approach toward a rational classification of climate. Geogr. Rev., 38 , 55–94.

Vicente-Serrano, S.M., 2010: A Multiscalar Drought Index Sensitive to Global Warming: The Standardized Precipitation Evapotranspiration Index. journal of Climate, 23,1696-1718. DOI:10.1175/2009JCLI2909.1