Harminckilenc évvel ezelőtt, 1986. április 26-án robbanás történt Csernobil város melletti atomerőmű 4-es blokkjában. Egy balul sikerült kísérlet során a reaktor instabillá és irányíthatatlanná vált, a fejlődő hő előbb gőzrobbanást okozott, majd tűz keletkezett. A reaktorban lévő több száz tonna grafit napokon keresztül magas hőmérsékleten égett, és május 6-ig több tonna radioaktív elem került a légkörbe. A rádióaktív anyagok terjedését ezután a légköri folyamatok határozták meg, Európa számára meglehetősen szerencsétlen módon. Az általában nyugatias alapáramlás helyett egy Fekete-tenger felett kialakult ciklon szélrendszere a baleset kezdetén északi irányba szállította a szennyező anyagot, így először a skandináv országok vették észre, hogy valami történhetett a Szovjetunióban. Két nappal később még rosszabb lett a helyzet, akkor már közvetlenül Ukrajna irányából sodródtak a sugárzó részecskék térségünk fölé. A Csernobilból származó radioaktív anyagok április 30-án érték el Magyarországot. Harminc évvel később az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai korszerű számítógépes modellekkel újraszámolták a szennyezőanyagok terjedését és a Fizikai Szemle folyóiratban közölték az eredményeket. Jelen tanulmány az ott leírtakra támaszkodik [1].

2025. április18-án hajnali 2 órakor a Bács-Kiskun-megyei Soltvadkert északi részére egy átvonuló zivatarfelhőből rendkívül erős szélvihar, heves csapadék és intenzív jégeső csapott le. A nagyon rövid idő alatt orkán erősségűre fokozódó szél házakat rongált meg, fákat tört ki, jelentős károkat okozott. Ugyanakkor a káreseményektől alig néhány kilométerre délnyugatra lévő meteorológiai mérőállomáson mindössze 7 (azaz hét) m/s legerősebb széllökést regisztrált a HungaroMet Zrt. hitelesített szélműszere. A meteorológiai háttér részletes áttekintése, illetve a helyszíni beszámolók arra utalnak, hogy egy örvénylő zivatarfelhőhöz, szupercellához kapcsolódó szélvihar, illetve nagy valószínűséggel a szupercellához kapcsolódó tornádó okozta a pusztítást.

Elmúlt teleink hóínsége felveti a kérdést, hogy az mennyire is rendkívüli, azaz hogyan viszonyul az adatok alapján ez a kevés hó az előző évtizedekben tapasztaltakhoz. Bár adott tél hóviszonyaiban az országon belül lehetnek jelentősebb különbségek, évtizedes skálán tekintve a trendek, tendenciák  hasonlóak. Tanulmányunkban a budapesti hóviszonyok alakulását tekintjük át.

Ahogyan 2024. júliusi tanulmányunkban említettük már a tavalyi év első hét hónapjában sorra dőltek a melegrekordok. Mostani elemzésünkben a 2024-es év szélsőségeit vizsgáljuk egy- és kétdimenzióban. Amint korábban beszámoltunk róla hőmérséklet szempontjából mozgalmas évünk volt, hiszen 1901 óta legmelegebbnek adódtak a február, március, július hónapok, a tél (2023/2024), tavasz és a nyár és az évi középhőmérséklet is rekordot döntött. Második legmelegebb lett az augusztus, a júniusok között ötödik lett 2024 júniusa, míg az április is befért az első tízbe a nyolcadik helyen. Csapadék adatok nem voltak rekordot döntőek, ugyanakkor egy átlagnál szárazabb évünk volt, melyben a július a hetedik legszárazabb volt, az augusztus a kilencedik legszárazabb augusztusnak adódott, míg a szeptember a tizedik legcsapadékosabb volt. A kérdés, hogy együttesen vizsgálva a hőmérséklet és csapadék adatsorokat, valóban extrém évünk volt-e?

2024 januárjában Észak-Amerikát több alkalommal is intenzív hóvihar sújtotta [1], számos nehézséget okozva a kontinensen. Az amerikai hidegbetörés következményeként az Atlanti-óceán felett keletkezett viharciklonok Európába is eljutottak és komoly károkkal jártak. Az időjárás egy évvel később szinte ismételte önmagát. 2025 januárjában az északi féltekén a tavalyihoz nagyon hasonló, szélsőségesen hideg téli időjárási helyzet állt elő. Észak-Amerikán több hullámban hóviharok söpörtek végig, majd ezt követően az Atlanti-óceánon viharciklonok sorozata alakult ki, amelyek Európa nyugati partját elérve rendkívüli időjárást okoztak. Jelen tanulmány azt mutatja be, hogy a 2025-ös januári időjárás – az egy évvel korábbihoz nagyon hasonlóan – hogyan alakította ki a szélsőséges időjárási helyzetek egymásra épülő láncolatát.

A HungaroMet Zrt. mérései alapján a 2024/2025-ös tél középhőmérséklete országos átlagban 1,3 fokkal haladta meg az 1991–2020-as éghajlati normált, ezzel sorozatban a nyolcadik enyhe tél volt hazánkban. Az évszak nagy része átlag közeli hőmérsékletű volt, januárban volt két nagyon enyhe periódus. Komolyabb hidegbetörés viszont a mostani télen sem fordult elő hazánkban. A tél nagyon száraz volt, az évszak csapadékösszege országos átlagban a szokásos mennyiség alig felét érte el. Hasonlóan kevés csapadék az idei telet megelőzően a 2016/2017-es télen volt.

2025. február közepén az átlagosnál hidegebb időjárás volt az országban, így a Balaton térségében is. A hideg hatására a sekélyebb tavak felszínén megjelent, majd megvastagodott a jég. Egyes híradások a hidegre alapozva a Balaton befagyását jósolták, azonban csak a zárt öblökben, kikötőkben, illetve a sekélyebb vizeken jelent meg rövidebb ideig a jég, a nyílt vízen összefüggő jégtakaró nem alakult ki. A Balaton vizének hőmérséklete a HungaroMet Zrt. Siófoki Viharjelző Obszervatóriumának mérései alapján nem csökkent 1 fok alá. Korábbi években ugyanakkor előfordult, hogy februárban a mostaninál kevésbé fagyos időben is megjelent az összefüggő jégpáncél a Balatonon [1]. Jelen írás az elmaradt befagyás fizikai-meteorológiai hátterét mutatja be.

Az elmúlt télen rekord enyhe időjárás zavarta a növények nyugalmi fázisát. A megelőző ősz második és a tél első fele rendkívül csapadékos volt, ezért az őszi vetéseket leginkább a tartós belvízborítás veszélyeztette. A kártevők és kórokozók a rövid fagyos időszakokban nem gyérültek megfelelő mértékben, ami komoly növényvédelmi kihívások elé állította a vegetációs időszakban a gazdákat. A tavasz már február elején elkezdődött és a naptári tavasz kezdetén tovább folytatódott. A vegetáció fejlődése az egész évszak során két-három héttel a megszokott előtt járt, csak április második felében történt egy átmeneti megtorpanás. A hagyományosan Medárd-napot követő csapadékosabb időszak is egy hónappal korábbra, tavasz végére, nyár elejére esett. A nyár további részének időjárását hosszan elhúzódó, erős hőhullámok és egyre fokozódó aszály jellemezték, ami a vegetáció számára jelentős hőstresszt, nyári kapás növényeink esetén kényszerérést okozott. Az ősz időjárásában mind a négy évszakunk jellegzetességei megjelentek. Volt részünk forró száraz nyárban, napsütéses, tavasziasan enyhe napokban, kellemes vénasszonyok nyarában, ködös, nyirkos késő őszben és havas télben egyaránt. A komolyabb lehűlés azonban az év végéig elkerülte hazánkat.

A HungaroMet Zrt. mérései alapján a 2024-es ősz középhőmérséklete országos átlagban a szokásos közelében alakult, csak 0,2 fokkal haladta meg az 1991–2020-as éghajlati normált. A szeptember még hőhullámmal indult, majd az évszak nagy része átlag közeli, a november normál alatti hőmérsékletű volt. Az évszak csapadékösszege országos átlagban ugyan kevéssel meghaladta az átlagot, viszont a néhány nagyon csapadékos időszak mellett, hosszú száraz periódus is volt 2024 őszén.

Globális skálán tekintve 2024 nyara volt a mérések kezdete óta a legmelegebb nyár, és ez Magyarország időjárásában is szélsőségekben nyilvánult meg. A valaha mért ötödik legmelegebb júniust a legmelegebb július követte. 2024 augusztusa a mérések kezdete óta második legmelegebb volt, mindössze 0.01 fokkal lemaradva 1992 augusztusától. A júliusi és augusztusi forróságot hosszú száraz időszakok kísérték. A szeptemberbe áthúzódó nyarat Közép-Európában egy rendkívül csapadékos időszak zárta le, súlyos árvizeket okozva. A hosszú száraz és rövid nedves, de minden esetben az átlagosnál melegebb időjárási periódusokkal lefedett nyárnak jól kirajzolódó globális háttere van, amely a nagytérségű cirkulációban beállt anomáliákra vezethető vissza. Jelen írás egyrészt a szélsőségek mögött álló cirkulációs hátteret, másrészt annak tükrében a nyári hőhullámok időjárási sajátosságait próbálja bemutatni.