2019. február 17. vasárnap
Tanulmányok

OMSZ: 2019. január 16. 13:20

A 2018-as év agrometeorológiai áttekintése

A 2018-as év is emlékezetes marad a mezőgazdaság számára, hiszen az időjárás jócskán kitett magáért. A hideg március és a nagy kora tavaszi belvizek után a tavasz második felében szárazság és igen meleg idő következett, aminek következtében minden növény gyorsabban és hamarabb fejlődött a szokásosnál. A nyár hetekig tartó zivataros időt hozott, majd száraz idővel búcsúzott. Ősszel az ország nagyobb részén komoly aszály alakult ki rekord alacsony dunai vízállásokkal, és csak november végétől indult meg a csapadékhiány pótlódása. Ez a nagy változékonyság egyes kultúrnövényeknek kedvezett, míg másoknak nem; helyenként előfordultak rekord közeli termésátlagok és olyan helyek is, ahol az egész termés megsemmisült.

Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila

Január

Az enyhe 2017-es december folytatódott január első felében is. A hónap második felében már jóval változékonyabb volt a hőmérséklet, a több hullámban érkező hidegebb légtömegeket enyhébb időszakok váltották. Összességében azonban a 2018-as január 3-4 fokkal melegebb volt az átlagosnál, és az 5 cm-en mért talajhőmérséklet a hónap végén is pár fokkal fagypont fölött alakult.

Csapadék tekintetében a szokásosnál 10-15 mm-rel kevesebb hullott, csak a déli határszélen és a Kisalföldön esett ennél több. Az esős ősz és december után viszont nem is volt szükség többre. Január első felében gyenge esők voltak jellemzőek, majd a hónap közepétől nagyobb területre kiterjedő összefüggő hótakaró is kialakult, ami azonban nem sokáig tartott ki. A 2017. év végi sok csapadék sokfelé okozott belvizeket az országban, melyek kiterjedése a hónap első felében a meleg, többnyire száraz időjárási körülmények között csökkent. A talaj azonban országszerte nedves, nagy mélységig jó vízellátottságú maradt.

Az őszi vetések jellemzően jól teleltek. Január első két hetében a tartósan fagymentes déli országrészben egyes növények nedvkeringése is beindult. Főként a déli lankákon rügyezni kezdtek a gyümölcsfák, és megkezdődött a metszés is.


Február

Februárban jellemzően az átlagosnak megfelelően alakult a hőmérséklet. Az éjszakákat többnyire nem túl erős fagyok, a nappalokat pedig pár fokkal 0 fok fölötti értékek jellemezték. A talaj hőmérséklete a hónap utolsó napjaiig 5, 10 és 20 cm mélyen is többnyire +1 és +3 fok között alakult az országban. A kutya azonban nem ette meg a telet, 25-én zord téli idő köszöntött be. Február legvégén reggelente -10, -15 fokig csökkent, és napközben is több fokkal fagypont alatt maradt a hőmérséklet. A télen eddig alig fordult elő jelentősebb fagy a talajban, ekkor azonban a komoly hideg hatására néhány nap alatt a talajfagy mélysége már sokfelé meghaladta az 5, a hómentes részeken a 10 cm-t is.

Az átlagosnál szárazabb időjárású január után februárban kimondottan sok csapadék hullott, jellemzően több mint kétszerese az átlagnak, így az ország nagy részén jelentős téli csapadéktöbblet alakult ki (1. ábra).

1. ábra

1. ábra: A téli csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)


Mindenféle halmazállapotú csapadék előfordult februárban, és többfelé összefüggő hótakaró is kialakult, de a hegyvidéki területek, illetve az Őrség kivételével ez hamar el is olvadt. A talaj országszerte telítődött nedvességgel, sőt tovább nőtt a belvizes területek kiterjedése, főleg a Tisza és a Körösök mentén. Február folyamán általában 5 fok alatt alakult a hőmérséklet, így a vízzel való elöntöttség nem veszélyeztette a növényeket, az őszi vetések továbbra is jól teleltek. A hónap végén, nagy területen kialakult összefüggő hótakaró pedig megvédte a vetéseket az erős fagyoktól.


Március

Március igen hideg idővel indult: elsősorban délnyugaton alakultak ki -20 foknál keményebb fagyok (2. ábra).

2. ábra
2. ábra: 2018. március 1-i minimumhőmérsékletek (Celsius fok)


A hótakaró megvédte a vetéseket a fagy káros hatásaitól, azonban a gyümölcsfákban helyenként jelentős károk keletkeztek. A korábbi enyhe idők miatt a korai virágzású gyümölcsök (kajszi és mandula) ekkor már virágzás előtti állapotban voltak és ezt a hideget nem bírták ki a rügyek, így a Dunántúlon nagy területen oda lett a termés. Március első hétvégéjére az ország nagy részén összefüggő hótakaró alakult ki, melynek vastagsága többfelé meghaladta a 10 cm-t. A talaj sokfelé 20 cm-nél nagyobb mélységben is átfagyott ekkorra. A hónap közepére jelentős enyhülés érkezett, a hó elolvadt. Az újabb csapadék hatására tovább nőtt a belvízzel elöntött területek nagysága, elsősorban az ország déli felén.

A 12-e körüli intenzív felmelegedést 15-e után hideghullám követte, és egy csapásra visszatért a tél. Újabb jelentős csapadék hullott: eső, ónos eső, fagyott eső, majd egyre többfelé hó. 19-én reggelre az ország jelentős részét újra hótakaró fedte. A keleti országrészben a viharos szél, a hó, az ónos eső sokfelé jelentős károkat okozott pl. az áramszolgáltatásban.

20-a körül országszerte -5 és -10 fok között alakultak az éjszakai minimumok. A hóréteg csak nagyon lassan, 24-e körül olvadt el sík területen. A hónap végén bár melegedett az idő, de az átlagostól még mindig elmaradt. Sokfelé voltak reggeli fagyok az országban és újabb jelentős eső is érkezett. Az év első három hónapjában országszerte több csapadék hullott az átlagosnál. A legnagyobb többlet a déli, délnyugati országrészben mutatkozott, ahol ez a 100 mm-t is elérte. Különösen az Alföld déli felén és a Tisza mentén nagy területek álltak víz alatt, mely egyre nagyobb károkat okozott az őszi vetésben.


Április

Az április az átlagosnál néhány fokkal melegebb, napos, sokfelé szeles időjárással köszöntött be. Ez kedvezett a talaj szikkadásának, így a belvízzel el nem öntött területeken a felső 20 cm-es rétegben sokat száradt a talaj. A belvíz továbbra is igen nagy területeket érintett, az Alföld nagy részén és foltokban a Dunántúlon is másodfokú, kevesebb helyen elsőfokú készültség mellett folyt a védekezés. A belvizes területeken egyre nagyobb mértékben károsodott az őszi vetés. A talaj hőmérséklete a felső 20 cm-es rétegben már április első napjaiban elérte a kukorica vetéséhez szükséges 10 fokot és a folytatásban nem is csökkent ez alá.

Az átlagosnál melegebb és szárazabb időjárás szórványos zivatarokkal a hónap közepén is folytatódott, így a talaj tovább szikkadt, a belvizes területek nagysága csökkent. A talaj melegedett, 15-e körül már 15 fok körül volt. A vegetáció intenzív fejlődésben volt, kezdte behozni a kései tavasz miatti lemaradását.

A gyümölcsfák döntő része komolyabb lehűlés, illetve fagy nélkül vészelte át a virágzás időszakát. A műholdas vegetációs indexek alapján a növényzet fejlettebb volt az átlagosnál (3. ábra).

 3. ábra
3. ábra: A növényi zöld tömeget mutató NDVI műholdas vegetációs index eltérése a sokéves átlagtól
április második felében


Április utolsó dekádja már nyárias idővel indult: a hőmérséklet csúcsértéke a déli területeken a 30 fokot is elérte. Nyoma sem volt az ilyentájt gyakran előforduló, éjszakai fagyokkal riogató hideghullámoknak. Csak elszórtan alakultak ki záporok, zivatarok. A talaj fölső rétege egyre jobban kiszáradt (4. ábra), az elvetett és sokfelé már kikelt magoknak szüksége lett volna a csapadékra. A mélyebb rétegekben azonban még bőven volt víz, az őszi vetések nem szenvedtek vízhiányban.

 4. ábra

4. ábra: A talaj felső 20 cm-es rétegének nedvességtartalma a növények számára hozzáférhető
vízkészlet százalékában április 30-án (%)


Május

A május igen meleg, nyári időjárással, elszórt záporokkal, zivatarokkal érkezett. A hónap első dekádjában a talaj tovább száradt, felső rétege az ország nagyobb részén már alig tartalmazott nedvességet. 50-100 cm-es mélységben azonban továbbra is országszerte bőséggel volt nedvesség a talajokban.

Az áprilisi, májusi nyárias idő miatt a növényeink robbanásszerűen fejlődtek a hideg március után. A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszegek jóval az átlag és a tavalyi értékek fölött jártak (5. ábra), így a fenológiai fázisok jóval az átlagos időpontok előtt következtek be. Az akác virágzása is hamar és gyorsan lezajlott. A tavaszi vetések a belvíz miatt sokfelé késést szenvedtek, bár a talajhőmérséklet már megfelelő lett volna a vetéshez. Az ezt követő száraz időszak miatt pedig többfelé nehezen, hiányosan keltek.

 5. ábra
5. ábra: Effektív (a növények számára hasznosítható) hőösszegek (foknap); Kaposvár


A műholdas mérések szerint a vegetáció a megszokottnál fejlettebb volt, a hetek óta tartó nyári idő miatt jóval előrébb tartott a fejlődésben.

A hónap közepén az ország nagyobb részére megérkezett a várva várt csapadék. A növények számára sokfelé életmentőnek bizonyult az 5-30 mm közötti mennyiség. Főként a Dunántúl nyugati felén és a Tiszántúlon nedvesedett át jobban a talaj felső rétege. Elsősorban a középső országrészben azonban maradtak foltok, ahol száraz maradt a talaj. Mivel az ezt követő napokban sem jött országos áztató eső, ezeken a területeken a tavaszi vetések nem tudtak optimálisan fejlődni. A virágzásban lévő őszi búzában és a magképződés fenológiai állapotában lévő repcében pedig így már borítékolható volt a terméskiesés. Másfelé, az ország nagyobb részén azonban az állományok általában jól fejlődtek.

A hónap utolsó dekádjában is folytatódott a meleg, zivataros időjárás. Csapadék továbbra is csak foltokban fordult elő (6. ábra), nagy területek maradtak szárazon különösen a középső országrészben és a Kisalföldön. Azonban a Dunántúl nyugati felén, valamint a Tiszántúlon jobb volt a helyzet, többfelé nedves, sáros volt a talaj.

 6. ábra

6. ábra: A május havi csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)


Június

A már hetek óta tartó nyári hőmérsékletű, záporos, zivataros időjárás június első napjaiban is folytatódott, melyre jellemző a rendkívül erős területi változékonyság csapadék tekintetében. Ezért az időszak csapadékviszonyai és ennek következtében a talajnedvességi állapotok is nagy területi változékonyságot mutattak. Egyes területek alaposan megáztak (>30 mm), és nedves volt a talaj, ugyanakkor nagy területek kimaradtak a csapadékból, és szárazság volt.

Medárd környékén hatalmas kiterjedésű zivatarrendszerek vonultak az országban, melyek sokfelé okoztak károkat, helyenként villámárvizet. A pár nap alatt lehullott csapadékösszeg területi átlagban is sokfelé meghaladta az országban a 20-30 mm-t, Bács-Kiskunban az 50 mm-t. Egyes vidékek azonban ezekből és a korábbi esőkből is kimaradtak. Ilyen körzet volt például Csurgó és Vásárosnamény térsége, de csapadékhiányos területek leginkább északkeleten fordultak elő. A talaj a nagy mennyiségű csapadék hatására az ország nagyobb részén nedves, sokfelé vizes, helyenként belvízfoltos, északkeleten ugyanakkor sokfelé száraz volt.

Június közepére az őszi árpa betakarítása néhol már megkezdődött. A korai vetésű kukoricákon helyenként a címer is megjelent. A kukoricának a címerhányástól a szemfejlődésig van a legnagyobb vízigénye, míg a napraforgónak a virágzás idején. Idén ezek a fenológiai fázisok az átlagosnál hamarabb következtek be, a június közepére nedvességgel feltöltődött talaj kedvező feltételeket teremtett a kritikus időszakra. Az esős, párás idő viszont a gombás megbetegedéseket is segítette.

A hónap közepén száraz, meleg idő köszöntött be egy hétre, így sokfelé tudott száradni, szikkadni a korábban sáros talaj, bár délen helyenként még mindig előfordultak belvízfoltok. Az ország nagy részén jó volt a talajok vízellátottsága, a Tiszántúl északi felén azonban tapasztalható nagyobb területre kiterjedő szárazság, itt az alsóbb (20-50 cm) talajrétegek is kevés nedvességet tartalmaztak.

Június utolsó napjaiban meleg, párás idők jártak az országban. Több hullámban is érkezett csapadék, melyből főleg az északi és a dunántúli országrész kapott nagyobb mennyiséget. Ezeken a területeken sokfelé hullott 20, többfelé 30 mm-t is meghaladó mennyiség, így arrafelé a talaj fölső 20 cm-es rétege sokfelé telítetté vált nedvességgel, de a mélyebb rétegekben is bőséggel volt nedvesség. Az Alföld középső területein ugyanakkor alig esett, arrafelé szinte szárazak maradtak a földek, különösen a 20-50 cm-es rétegben mutatkozott jelentős vízhiány.

A hónap végén az országban zajlott az aratás, a kukorica és a napraforgó pedig egyre többfelé virágzott. A betakarításban lévő kultúrákat a csapadékos időjárás károsan érintette, terméscsökkenést és minőségromlást okozott, és sok volt a megdőlt állomány is. Ugyanakkor a kukorica és a napraforgó nagyon meghálálta az esőt: igen intenzív volt a növekedés, illetve a fejlődés ebben az időszakban.


Július

A hónap elején átmeneti lehűlés után jellemzően meleg, de nem forró időjárás uralkodott. Általában 25 és 30 fok között alakultak a maximum hőmérsékletek. A hónap vége volt kissé melegebb, de nagyobb területen ekkor sem melegedett 35 fok fölé a levegő.

A csapadék elsősorban záporokból, zivatarokból hullott. Kevés olyan nap fordult elő, amikor az országban sehol sem esett, de a záporos jellegből adódóan nagyon változatos volt a csapadék eloszlása. Ebből adódóan a talajok vízellátottságában is nagy különbségek alakultak ki az országban a hónap végére. Az ország déli felén, főként a Duna-Tisza közén és a Balatontól délkeletre sokfelé hullott jelentős mennyiségű csapadék, így ott, nedves, helyenként sáros volt a talaj. Hazánk északi fele volt a szárazabb, a Kisalföld nagy részén, a Gödöllői-dombság egyes területein, illetve Debrecen és Nyíregyháza környékén nem esett számottevő mennyiségű csapadék, és ennek megfelelően igen szárazzá vált a talaj minden rétege ezeken a tájakon. Az ország nagy részéről azonban elmondható, hogy jó vízellátottságúak voltak a talajok.

A növények fenológiai fázisai júliusban is a szokásosnál hamarabb következtek be. A búza aratása júliusban folytatódott, ennek nem tett jót a sok csapadék. Még a hónap közepén is sok volt az aratnivaló, de a minősége az esős idő miatt egyre romlott.  A kukorica és a napraforgó virágzása már a hónap elején megkezdődött.


Augusztus

A hónap nagy részére az átlagosnál melegebb idő volt a jellemző, átmeneti rövid enyhülések kivételével 30 és 35 fok között alakultak a maximum hőmérsékletek. Forró nap (Tmax>35 fok) sokfelé előfordult az országban, de viszonylag kis számban, inkább az egyenletes, hosszan elhúzódó, de nem erőteljes hőhullám volt a jellemző. Augusztus utolsó hetében egy hullámzó frontrendszer hozott bő 10 fokos lehűlést, és a hónap további részében már nem melegedett számottevően 30 fok fölé a levegő.

Augusztus első napjaiban még sokfelé fordultak elő heves záporok, zivatarok, néhol felhőszakadások, később inkább csak egy-egy fronthoz kötődően fordult elő csapadék, de inkább száraz idő volt a jellemző. Így a talajok vízellátottsága sokat romlott a hónap utolsó dekádjának elejére. A száraz, ugyanakkor igen meleg időben, egyre többfelé mutatkoztak az aszály jelei. Különösen szárazzá vált a talaj minden rétege az Alföld és a Kisalföld nagy részén. Megfelelő vízellátottság foltokban az Alföld középső és déli tájain, valamint középhegységeink vidékén volt. A hónap vége hozott bőséges csapadékot, ekkor sokfelé hullott 20-40, helyenként 60-80 mm is. Ekkor a talaj fölső rétege emiatt jellemzően kellően nedvessé, sokfelé sárossá vált, de a mélyebb rétegek, főleg a Tiszántúlon továbbra is szárazak maradtak (7. ábra).

 7. ábra

7. ábra: A nyári csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)


A szárazság kedvezett a gombabetegségek tekintetében, azonban a napos idővel járó tartósan magas UV B sugárzás többfelé perzselést okozott a növények levelén és a gyümölcsökön. A tartósan meleg időben nagyon magas, jóval az átlagos fölötti hőösszeg értékek gyűltek össze (5. ábra). A hőösszeg többlete miatt az átlagosnál nagyjából két héttel előrébb jártak az érési folyamatok szinte minden növényünknél. A napraforgó a legtöbb helyen már a hónap végére beérett, az aratását is megkezdték, a kukorica is a teljes érés fenológiai fázisában járt, a szüret pedig már a később érő szőlőfajtáknál is megindult. A hónap végén érkezett eső ideális körülményeket teremtett a repce vetéséhez, illetve a talaj előkészítéshez.


Szeptember

A hónap első két dekádjában a hőmérséklet tekintetében a nyári idő folytatódott. Bár a gyorsan hosszabbodó éjszakákon a minimum hőmérséklet egyre többfelé csökkent 10 fok alá, de kora délutánonként még 25-30 fokig melegedett a levegő. Az őszi napforduló idején fordult ősziesre az időjárás, és több hullámban is hűvösebb levegő árasztotta el az országot. A fagyzugos helyeken talajmenti fagyok is megjelentek ekkor. 

Szeptember első napjaiban a Dunántúlon nagy mennyiségű csapadék hullott: többnyire 50-100 mm, de sokfelé e fölötti mennyiség is előfordult. Az augusztus végi rekord alacsony dunai vízállasok után árhullámok vonulnak le a folyókon, és többfelé súlyos károkat okozó villámárvizek is előfordultak. Ezeken a területeken a talaj teljesen telítődött nedvességgel. Ezzel szemben a keleti országrészben jóval kevesebb esett, sőt egyes körzetek szinte teljesen kimaradtak a csapadékból. A következő két hétben jellemzően száraz idő uralkodott, csak elszórtan alakultak ki záporok (8. ábra).

 8. ábra

 8. ábra: A szeptember havi csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)


A felső talajrétegek mindenütt kiszáradtak, a legsúlyosabb helyzet a Nyírség és a Hajdúság területén alakult ki. A hónap végi hidegfrontok hoztak némi csapadékot, így javult a talaj felső részének a vízellátottsága északkeleten, illetve a Dunántúl déli felén. Az alsóbb talajrétegek nedvességtartalma jellemzően a Dunántúlon volt jobb, az ország keleti felén számottevő nedvesség hiányzott az 50 cm alatti rétegekből.

A hónap nagy részén jellemző száraz, meleg idő kedvezett a betakarítási munkáknak. A napraforgó döntő részénél már befejeződött az aratás a hónap végi nedvesebb időjárás előtt, és a kukorica jelentős részét is betakarították. A kukoricaszemeknek ideális volt a nedvességtartalma, sokfelé szárításra sem volt szükség, és a gombás fertőzések is visszaszorultak. A kikelt, és jellemzően 4-6 leveles állapotban lévő repce fejlődéséhez a Dunántúlon elegendő nedvesség állt rendelkezésre a talajban, a keleti országrész aszállyal sújtott területein azonban vontatott volt a növényfejlődés. Szeptember végén az őszi búza vetését is többfelé megkezdték.


Október

A hónap nagy részére az átlagosnál melegebb, száraz idő volt a jellemző. A hűvös, olykor talajmenti fagyokkal járó hajnalokat követően napközben gyakran mérhettünk 20-25 fok közötti maximum hőmérsékleteket, csak egy-egy hidegfront hatására hűlt le átmenetileg a levegő.

Folytatódott az elsősorban a keleti országrészben már augusztus óta tartó szárazság. A hónap végéig csak kis területre kiterjedő, illetve kis mennyiségű csapadékot adó esők fordultak elő. Ebből adódóan az Alföldön, a Mátrától nyugatra, a Hegyalján és a Dunántúl jelentős részén rendkívül szárazzá vált a talaj minden rétege, az országos átlagnál csak délnyugaton, és az északkeleti országrész egyes tájain volt jobb a helyzet. A hónap végén egy melegfront hozott a Dunántúlra több, a Tiszántúlra kevés csapadékot, melynek hatására Zalában és a Belső-Somogy területén a mélyebb talajrétegekben is kielégítőek lettek a talajok nedvességviszonyai, máshol azonban csak a felszín nedvesedett át (9. ábra).

A hosszan elhúzódó száraz időszak a kukorica betakarításának és a szőlő szüretelésének kivételével a mezőgazdaság minden területén károkat okozott. A még a szeptember eleji esők előtt elvetett repce fejlődése is többfelé megállt a szárazság miatt, a később vetett állományok egy része pedig ki sem kelt (9. ábra). Az őszi búza vetése sokfelé már poros, igen száraz magágyba történt, és ennek megfelelően a kelése is vontatottá vált, igen heterogén táblákat eredményezve. A hónap végére a repce többfelé 6-8 leveles állapotba került, a meleg időjárás azonban már kedvezőtlenül hatott a túlfejlett állományokra. Ahol számottevő mennyiségű eső öntözte az őszi búzát, ott megkezdődött a táblák egységesedése, néhol már a bokrosodás is.

9. ábra
9. ábra: A növényi zöld tömeget mutató NDVI műholdas vegetációs index eltérése a sokéves átlagtól
október első felében


November

A hónap elején rekord meleg nappalok és éjszakák fordultak elő, majd gyenge lehűlés következett, de a hónap első felében az átlagosnál több fokkal melegebb maradt az idő. A hónap közepétől azonban beköszöntött a hideg: -5 fok alatti fagyok is megjelentek, majd Erzsébet napra az első hó is megérkezett. A hónap végére az átlagosnál jóval hidegebb lett, fagypont alatti nappalokkal, és -10 fok körüli éjszakákkal.

A hónap első két dekádjában folytatódott a szárazság. Csak minimális csapadék hullott, így augusztus közepe óta a legszárazabbnak számító Alföldön, valamint Baranyában a 90 napos csapadékösszeg ekkorra már jelentősen, 50-90 mm-rel elmaradt az átlagos értékektől (10. ábra). A talaj szinte országszerte nagyon szárazzá vált, az Alföldön 100-160 mm nedvesség hiányzott a felső 1 m-es réteg telítéséhez.

 10. ábra

10. ábra: Az őszi csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)


November 20-a után megváltozott az időjárás jellege, véget ért a hosszan elhúzódó aszályos időszak. Többször és sokfelé hullott bőséges eső, a déli területek kivételével jellemzően 30-40 mm esett.

A száraz időszakban az őszi vetések állapota nagyon vegyes képet mutatott az országban a csapadék területi eloszlásának megfelelően. A Dunántúl nyugati felén jellemzően jó állapotúak voltak mind a kalászosok, mind a repce. Ezzel szemben az ország nagyobb részén, a száraz talajú területeken már maradandó károsodások is előfordultak. Voltak viszonylag jó állapotú táblák keleten is, de többnyire hiányos, alacsony tőszámú lett a kelés, a repce helyenként épphogy túlélt. A száraz, kemény talaj miatt alig, csak plusz költséggel lehetett az őszi talajmunkákat elvégezni. A hónap utolsó dekádjában érkezett csapadék az őszi vetéseknek igen jót tett, a hiányosan kelt állományok valamelyest megerősödtek, bár további enyhe időjárás sokat segített volna a fejlődésükön. Az esőt azonban erős lehűlés követte, amikor nyugalmi állapotba került a vetés.


December

December enyhe, esős időjárással érkezett. A november utolsó hetében kezdődött csapadékos időszakkal együtt így a talaj felső része sokfelé telítődött nedvességgel, ez alól csak a déli, délkeleti megyék jelentettek kivételt. December közepére többnyire 5-10 cm-es összefüggő hóréteg alakult ki az országban. A havas időben helyenként -12, -15 fokos fagy is előfordult, de a hóréteg az őszi vetéseket ennek káros hatásától megvédte. A hóréteg csak pár napig maradt meg, enyhülés érkezett további csapadékkal, a hó pedig karácsonyra az egész országban elolvadt. A változékony, gyakran csapadékos, többnyire enyhe idő az év végéig kitartott. A tél első fele így kedvezően alakult, bár volt kemény hideg is, de a fagy nem károsított. A csapadék az őszi nagy hiány után pótlódott a talajban, csak ott lehetett látni kisebb belvízfoltokat, ahol rossz a talaj vízáteresztő képessége.


Összefoglalás

A 2018-as évben a tél nagy része enyhe és csapadékos volt, február végére főként a keleti és a déli országrészben számottevő területet borított belvíz. A növények azonban jellemzően jól teleltek. A kemény téli fagyok február utolsó napjaiban jelentek meg, az év leghidegebb napja pedig március 1-ére esett. Az ország nagy részén ekkorra kialakult összefüggő hótakaró megvédte az őszi vetést a -20 fok körüli fagyoktól, a korai virágzású gyümölcsösökben (kajszi, mandula) a Dunántúlon azonban odalett a termés. Átmeneti melegedéstől eltekintve az egész márciust hideg, csapadékos idő jellemezte, a belvízzel való elöntöttség a hónap végére érte el tetrőfokát. Áprilisban azonban beköszöntött a meleg, száraz idő, ami segített felszárítani a földeket, felmelegítette a talajt, a vegetáció igen intenzív növekedésbe kezdett. A gyümölcsfák áprilisi virágzását sem zavarták fagyok. A hónap végére azonban lelassult az intenzív fejlődés, ekkor már hiányzott a kiadós csapadék, de csak elszórtan alakultak ki záporok, zivatarok. Májusban már igazi nyári hőmérsékletek uralkodtak, és a nyári időjárásnak megfelelően elsősorban záporokból, zivatarokból hullott csapadék, hiányzott az egész országra kiterjedő áztató eső. A tavaszi vetések a belvíz miatt sokfelé késést szenvedtek, bár a talajhőmérséklet már megfelelő lett volna a vetéshez, az ezt követő száraz időszak miatt pedig többfelé nehezen, hiányosan keltek. A nyarat is meleg, de nem forró időjárás jellemezte hosszan tartó, de nem intenzív hőhullámokkal. A csapadékot általában heves záporok, zivatarok, többfelé felhőszakadások adták. A búza aratása is korábban kezdődött a szokásosnál. A kukorica és a napraforgó vízigényes időszakaiban megfelelő mennyiségű csapadék hullott, és elegendő nedvesség állt rendelkezésre a talajban, később pedig a sok napsütés és a meleg idő is adottak voltak a jó terméshez. Augusztus közepétől száraz időszak köszöntött be, ami az ősz nagy részén kitartott. A szárazságot csak a Dunántúlon szakította meg szeptember első napjaiban bőséges csapadék, és a nyugati, délnyugati országrészben a következő hónapokban is kedvezőbben alakultak a talajok nedvességviszonyai, mint az ország keleti felén. A száraz idő az átlagosnál jóval melegebb hőmérsékletekkel párosult. Rekord közelien magas hőösszegek gyűltek össze a vegetációs időszak végére (11. ábra), a növények fenológiai fázisai egész évben sokkal az átlagos időpontok előtt következtek be. Az őszi búza vetése sokfelé már poros, igen száraz magágyba történt, és ennek megfelelően a kelése is vontatottá vált, igen heterogén táblákat eredményezve. November utolsó hetében megérkezett a csapadék, de rögtön utána a lehűlés is, így a növények fejlődésére, megerősödésére már nem volt idő. A decemberi komolyabb fagyok idejére már sokfelé hótakaró alá, nyugalomba kerültek az őszi vetések.

 11. ábra

11. ábra: Effektív (a növények számára hasznosítható) hőösszeg területi eloszlása szeptember 16-án


Folyamatosan frissülő agrometeorológiai információk az Agrometeorologia oldalon találhatók.

A cikk rövidített változata megjelenik az Agrofórum februári számában.


Kapcsolódó oldalak:

Tanulmányok