Elhunyt dr. Götz Gusztáv, az Országos Meteorológiai Szolgálat nyugalmazott elnökhelyettese

Götz Gusztáv 1933. szeptember 18-án, Budapesten született. Már ifjú korától meteorológusi pályára készült. Az ELTE Természettudományi Kar meteorológus szakán 1956-ban szerezte meg meteorológus diplomáját.

 

Kutatóként kezdhette pályáját a számszerű előrejelzés dinamikus meteorológia alapjainak vizsgálatával. A tudományos munka mellett 1957-től 1968-ig nyaranta rendszeresen részt vett a balatoni viharjelző szolgálat operatív munkájában és a kapcsolódó új módszerek kidolgozásában. Ekkor készült el a Sturmwarnung am Balatonsee tanulmánykötet szerkesztésével. Az ELTE meteorológia szakon 1968-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját, melynek címe: A légköri konvekció mechanizmusa volt. 1969–1970-ben egy éves ENSZ-ösztöndíjas tanulmányúton volt Svédországban és az Egyesült Államokban, majd vendégkutatóként két hónapot töltött Stockholmban. A svéd meteorológiai szolgálatnál akkor alkalmazott filtrált előrejelzési modell segítségével vizsgálta a látens hő felszabadulásának szerepét a szinoptikus skálájú mozgásrendszerek fejlődésében, amely téma egyben az 1976-ban megvédett kandidátusi értekezésének címe és témája is volt. Ekkor lett tagja a MTA Meteorológiai Tudományos Bizottságának.

 

1971-ben kapott megbízást az Időjárási Kutató Osztály vezetésére, majd 1973. május 1-ével átvette az Adatközpont Főosztály vezetését. Szervezte a számítástechnika hazai meteorológiai alkalmazását, előkészítette és támogatta a numerikus prognosztika és valószínűség számítási módszerek elterjesztését.

 

Irodalmi munkájáért 1974-ben az MMT Szakirodalmi Nívódíját nyerte el. A WMO Globális Légkörkutatási Program végrehajtásának előkészítését végezte, ennek során 1979-ben részt vett Genfben a WMO-nál a program értékelő munkájában. Az 1980-as évek elejétől intenzíven foglalkozott a havi és évszakos éghajlati előrejelzések témakörével. E területen is jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki, melynek összefoglalását adta közre az 1991-ben megvédett doktori értekezésében: A légköri változékonyság teljes spektrumának egységes értelmezése címmel. Kutatási témája kiszélesítését megelőzően 1984-ben kinevezték a Központi Légkörfizikai Intézet igazgatóhelyettesévé, amely feladatot 1991. július 1-ig látta el. Ekkor került az OMSZ központi hivatalába, ahol először meteorológus főtanácsosként, majd elnökhelyettesként dolgozott nyugalomba vonulásáig (1994).

 

Külön ki kell emelnünk tankönyvírói munkásságát. Bár soha nem vállalt közvetlen egyetemi oktatói munkát, tankönyvek és jegyzetek írásával – melyek ma is alapművei a hazai oktatásnak – jelentősen hozzájárult a magyar meteorológus képzés megújításához. A társszerzőkkel együtt írta A dinamikus meteorológia alapjai című tankönyv (1982) és A mozgó légkör és óceán című egyetemi jegyzetet, valamint 1991-ben az Atmospheric particleand nuclei, amelyért szintén Szakirodalmi Nívódíjat kapott. Életművének betetőzését jelentette Káosz és prognosztika című műve, amely az OMSZ kiadásában 2001-ben jelent meg. A nagy gondossággal megírt mű a káosz elméletével és meteorológiai alkalmazásaival ismerteti meg az elméleti fizika és az egzakt matematika iránt fogékony szakembereket. A kötet 2002-ban elnyerte az MMT Szakirodalmi Nívódíját.

 

Az Magyar Meteorológiai Társaság (MMT) választmányának aktív tagja volt. 1991-ben Steiner Lajos emlékérmet, 1999-ben Schenzl Guido Díjat kapott. 2004-ben a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából  az MTA Elnöke Eötvös József-koszorúval tüntette ki. 2005-ben a káoszelmélet légköri kapcsolatainak elemzése terén végzett tudományos munkásságáért Széchenyi Díjat vehetett át.