Elhunyt Mészáros Ernő levegőkémikus, meteorológus, az MTA rendes tagja

Fájdalommal tudatjuk, hogy életének 91. évében, 2026. március 16-án elhunyt Mészáros Ernő levegőkémikus, meteorológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Országos Meteorológiai Szolgálat korábbi igazgatója. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!

Mészáros Ernő 1935. április 12-én született Budapesten. 1953-ban a József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd 1957-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett meteorológus diplomát. 1961-ben védte meg egyetemi doktori értekezését.

Diplomájának megszerzése után 1992-ig különböző beosztásokban az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa volt. 1971-től a Szolgálat Központi Légkörfizikai Intézetének igazgatóhelyetteseként, 1976 és 1990 között igazgatójaként dolgozott. 1990 és 1992 között tudományos tanácsadó, majd 1992-től 2005-ös nyugdíjazásáig, a Veszprémi (jelenleg Pannon) Egyetem egyetemi tanára volt. Közben az MTA–VE Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetője. 2005-ben emeritálták. 2004–2005-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott.

Kandidátusi értekezését 1966-ban, akadémiai doktori értekezését 1970-ben védte meg. 1972-től az MTA Meteorológiai Bizottságának tagja, amelynek több éven át elnöke volt. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották. 1992 és 1999 között a Földtudományok Osztálya, 2002 és 2008 között a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnöke volt, előbbi tisztségében az MTA elnökségében is részt vett. 1994 és 2000 között a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumában vett részt, illetve a Föld- és Környezettudományi Szakbizottságát vezette.

1976-tól 1994-ig a Meteorológiai Világszervezet környezeti konzultánsa, a légszennyeződés-mérési nemzetközi iskola vezetője. Több éven át neves nemzetközi folyóiratok (Időjárás, Tellus, Atmospheric Environment, Journal of Atmospheric Chemistry, Atmosphérique Pollution) szerkesztőbizottságának tagja. Az Academia Europaea tagja, a Nyugat-bretagne-i Egyetem díszdoktora.

Kutatási területei a levegőkémia, különös tekintettel a légköri aeroszol részecskék kémiai tulajdonságaira és környezeti hatásaira.

Különböző légkori nyomanyagok magyarországi, európai, valamint globális körforgalmát tanulmányozta. Ezen belül különös tekintettel foglalkozott a kénvegyületekre és az aeroszol részecskékre. Utóbbi részecskék környezeti hatásának, felhőképződési, illetve éghajlati vizsgálatai segítettek szerepük tisztázásához. Tudományszervezési eredménye a levegőkémiai kutatások magyarországi bevezetése és meghonosítása.

Több mint százötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.

Díjai, elismerései:

Akadémiai Díj (1979)
Pro Natura emlékérem (1987)
Schenzl Guidó-díj (1995)
Szent-Györgyi Albert-díj (1997)
Széchenyi-díj (1998) – A hazai levegőkémiai kutatások elméleti és gyakorlati megalapozásáért, a Környezettudományi Akadémiai Elnöki Bizottságban kifejtett sokoldalú munkásságáért, továbbá tudományos monográfiáiért és kiemelkedő színvonalú oktató munkájáért.
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)