2020. április 4. szombat
Tanulmányok

OMSZ: 2020. január 6. 13:13

2019-es év agrometeorológiai áttekintése

A 2019-es esztendő is rendkívül változatosan alakult az időjárás szempontjából. Erre az évre igazán elmondhatjuk, hogy amit az egyik hónapban elvett a légkör, azt a másikban bepótolta, így a termés szempontjából végül is egy kiegyensúlyozott évjárat van mögöttünk. Legalábbis az ország döntő részén, ugyanis az időbeli változékonyság mellett az ország területén belül is jelentős különbségek alakultak ki. Idén talán a Kisalföld és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szenvedett a legtöbbet.

Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila

Január

2018. decemberének változékony időjárása folytatódott januárban is. A hőmérséklet összességében az átlag körül, kissé a fölött alakult, de a sok időjárási frontból adódóan nagy ingadozások jellemezték a hónapot. Többször is előfordultak nagyobb, -15 Celsius foknál is keményebb fagyok, melyekre a kártevők miatt szükség is volt, de mind havas felszín fölött, így károkat nem okozott a vegetációban. A talajnak jellemzően csak a felszíne fagyott meg, csak kevés helyen érte el a talajfagy az 5 cm-t. Tartós, túlságosan enyhe idő nem fordult elő, amely megzavarhatta volna a növények téli nyugalmi állapotát.

Bár januárban alig akadt olyan nap, amikor ne esett volna valahol az országban, összességében nem sok csapadék hullott. Az ország döntő részén az átlag alatt maradt a havi összeg, csak dél- és északkeleten, valamint északnyugaton esett annál valamivel több. Többször is kialakult országos hótakaró, de tartósabban csak keleten maradt meg. A csapadék a 2018-as őszi nagy hiány után folyamatosan pótlódott a talajban, a déli területeken viszont még a hónap végén is jelentős vízhiány mutatkozott.


Február

A február 2-4, míg a tél összességében mintegy 1-2 Celsius fokkal volt enyhébb az átlagosnál. A -20 fokot sehol nem érte el a téli legalacsonyabb hőmérséklet az országban (csak néhány havas napon fordult elő ilyen hideg), sőt a Dunántúl nagyobb részén még a -10-et sem. Ez utóbbira az elmúlt öt évben nem volt példa. Nagy napi hőingások jellemezték a hónapot, különösen a második felét. Éjszakánként gyakran süllyedt fagypont alá a hőmérséklet, napközben viszont sokfelé 10 fok fölé melegedett a levegő. A korán meginduló növények nedvkeringése a déli országrészben már a hónap közepén elkezdődött, és a korábbi évek tapasztalatai alapján aggódhattak is a gazdák a kora tavaszi fagykárok miatt. Ez azonban az idén elmaradt.

Országszerte száraz volt a február. A legtöbb csapadék a délnyugati országrészben hullott: 25-35 mm, míg az Alföld közepén helyenként az 5 mm-t sem érte el. Ez havi szinten 15-25 mm-es csapadékhiányt jelentett szerte az országban. A téli csapadékösszeg pedig többnyire 20-60 mm-rel maradt el a szokásos értéktől (1. ábra). Összefüggő hóréteg már nem alakult ki síkvidékeken csak középhegységeink magasabb régióiban maradt hó.

 1. ábra

1. ábra
A téli csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)


A talaj felső 20 cm-es rétege a hónap második felében a kevés csapadék miatt egyre szárazabbá vált, és a gyakori megfagyás-kiengedés is a száradás, szikkadás folyamatát segítette elő. Ugyanakkor a mélyebb talajrétegek nedvessége sem érte el az ideális szintet, mert a téli csapadék nem volt elegendő a talaj őszi aszály utáni feltöltésére.


Március

Márciusban folytatódott a száraz, az átlagosnál enyhébb időjárás. A hőmérséklet a februárihoz hasonlóan 2-4 fokkal alakult magasabban a sokéves átlagnál. Bár éjszakánként többször is fagyott, és még 20. körül is többfelé hűlt -5 fok alá a levegő, de napközben sokfelé voltak jellemzőek 20 fok fölötti maximumok. A meleg időben hamar beindult a vegetáció, a fagyok azonban nem okoztak az előző évihez hasonló, komoly károkat a kajszi- és mandulatermésben (2. ábra). A hónap végén már számos gyümölcsfa virágzott, számukra, és a különböző kártevők elleni védekezésben is ideális volt a napos, száraz idő.

2. ábra

2. ábra
Napi minimumhőmérséklet március 28-án (Celsius fok)


Ugyanakkor az őszi vetésnek csapadékra is szüksége lett volna az optimális fejlődéshez, a kiadós csapadék azonban elkerülte hazánkat, csak gyenge esők voltak jellemzőek. A havi csapadékösszeg az ország jelentős részén még a 10 mm-t sem érte el, és csak a délnyugati tájakon, illetve a nyugati határszélen haladta meg a 15 mm-t. A talajok folyamatosan veszítettek vízkészletükből, a felső 20 cm-es talajréteg nedvességtartalma március végén már országszerte a kritikus 40%-os érték alá, nagy területen 30% alá csökkent (3. ábra). A keleti országrészben sokfelé, a Dunántúlon foltokban mutatkoztak az aszály jelei, keleten a rossz víztartó képességű talajokon vált a legsúlyosabbá a helyzet.

3. ábra

3. ábra
A talaj felső 20 cm-es rétegének nedvességtartalma a növények számára
hozzáférhető vízkészlet százalékában március 31-én (%)


A száraz, gyakran szeles időben az elhanyagolt területeken az előző évben felhalmozódott és kiszáradt növényzet könnyen lángra kapott, gyakoriak voltak a vegetációs tüzek.


Április

Áprilisban meglehetősen változékonyra fordult az időjárás. Csapadékos és száraz periódusok, nagy hőmérsékleti ugrások egyaránt előfordultak. A hónap első napjaiban még a márciusi száraz, enyhe idő folytatódott, majd délnyugatira fordult az áramlás, és az ország nagy részére megérkezett a várva várt csapadék. Keleten azonban többfelé csak jelentéktelen mennyiség hullott. A hónap közepéig még többször is esett, így a legtöbb helyen mérséklődött, illetve megszűnt az aszály, a növények átmenetileg fellélegeztek, és fejlődésnek indultak. Azonban az Alföld északi, északkeleti részén tovább romlott a helyzet. A hónap közepétől északkeleti áramlással ismét száraz, ráadásul hűvös légtömegek érkeztek fölénk, visszatértek a gyenge hajnali fagyok, és napközben is 20 fok alatt maradt a hőmérséklet. A hűvös, szeles idő jelentősen hátráltatta a beporzó rovarok munkáját. Az őszi búzának a szárba induláshoz, a repcének a virágzáshoz (4. ábra), az elvetett kapásnövényeknek pedig a keléshez lett volna nagy szükségük további esőkre. A csapadék végül a hónap utolsó hetében mindenütt megérkezett, ezúttal keleten esett a nagyobb, a Dunántúlon a kisebb mennyiség.

4. ábra

4. ábra
Virágzó repce Miskolc térségében április 30-án


Áprilisban a havi csapadékösszeg 20 és 60 mm között alakult az országban, néhol ennél több is esett. Az átlagtól vett eltérés elég vegyes képet mutatott: a Dunántúl nyugati, északnyugati felén valamint a főváros környékén és attól délre, délkeletre jelentős hiány mutatkozott, míg az ország többi részén az átlag körüli, kisebb körzetekben attól 10 mm-rel is több csapadék hullott. A Dunántúlon a hónap első két, míg a Tiszántúlon az utolsó dekádja volt a csapadékosabb.


Május

Az áprilisban hullott csapadék csak a szárazság mérséklésére volt elegendő, májusban azonban végre megérkezett a több napon át tartó áztató eső is. A csapadékos idő beköszöntével gyors fejlődésnek indultak mind az őszi, mind a tavaszi kalászosok. Az eső azonban jelentős lehűléssel járt együtt, ami megtorpantotta ezt a növekedést. A hónap első dekádjában sarkvidéki eredetű léghullámok hatására jelentősen visszaesett a hőmérséklet, a magasabb hegyekben havazott is, a Duna-Tisza közén helyenként 2 m-en is előfordult gyenge fagy, az 5 cm-en mért talajhőmérséklet pedig ismét sokfelé esett vissza 10 fok alá. Az átlaghőmérséklet május első felében 4-5 fokkal volt hűvösebb az átlagos értékeknél, és a továbbiakban is csak átmeneti melegebb időszakok fordultak elő. A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszegek a hónap végén jellemzően 20-50 foknappal az átlag alatt alakultak, így a kapás növények fejlődése a hűvös időben vontatottá vált.

A májusi csapadékösszeg a megelőző hónapok aszályos időjárása után országszerte jóval a sokéves átlag fölött alakult. A legtöbb, 150 mm fölötti mennyiség a Zalaegerszeg – Budapest – Miskolc vonal környezetében, illetve foltokban a déli országrészben esett, míg 100 mm alatt alakult az összeg Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék egyes tájain (5. ábra). Ez a nagy mennyiségű csapadék életmentőnek bizonyult a korai aszályt követően, és bár az őszi vetésű kultúrákban a szárazság okozta károkat nem tudta helyreállítani, de a vártnál is többet segített. A talajok felső része telítődött nedvességgel, a Körösök mentén és a Taktaközben a belvíz is megjelent, és a víz lassan az alsóbb rétegekbe is leszivárgott. Ugyanakkor az esős idő az érésben levő gyümölcsökben komoly károkat okozott, a korai cseresznye kirepedt, majd rothadt, csakúgy, mint a szamóca.

 5. ábra

5. ábra
30 napos csapadékösszeg május 31-ig (mm)


Június

A hűvös, esős május után június elején nem csak a naptár szerint, hanem az időjárásban is beköszöntött a nyár. A hónap első napjaiban jelentősen melegebbre, naposabbra fordult az idő, és csökkent a csapadékhajlam, megszűnt az országos, tartós csapadék. Záporok, zivatarok minden nap előfordultak, de ezekből a megelőző időszakhoz képest jóval kevesebb esett. A melegebb időben a májusban vontatottan fejlődött napraforgó és kukorica növekedése felgyorsult, ugyanakkor a gyomok fejlődése is fokozódott. Az egyre zártabb növényi állományok magas páratartalmú mikroklímája a gombás megbetegedéseknek igen kedvezett, a növényvédelmi munkák kulcsfontosságúvá váltak. Medárd az idén nem a kezdetét, hanem a végét jelentette egy hosszan tartó csapadékos időszaknak. Június közepéig száraz, forró idő következett. A legmelegebb órákban légköri aszály is kialakult, és a magas napállás mellett erős UV sugárzás is perzselte a növények leveleit. A nagy melegben gyorsan száradt, és repedezett a talajok felszíne. A középső talajrétegek is veszítettek nedvességtartalmukból, de itt még kielégítő, az 50 cm-nél mélyebb rétegekben kifejezetten jó maradt a vízellátottság. Június 16-tól egy bő héten át zivataros, felhőszakadásos időjárás volt jellemző. Minden nap kialakultak kisebb-nagyobb kiterjedésű zivatarrendszerek, melyekből országszerte igen komoly mennyiségű csapadék hullott. A záporos csapadékra jellemzően rendkívül nagy volt a különbség a területi és időbeli eloszlásban, így hatalmas különbségek alakultak ki az országban. Sokfelé voltak súlyos károkat okozó felhőszakadások és villámárvízek, máshol pedig csak egy-két csepp hullott, végül azonban a sokáig kimaradó északnyugati országrész és Fejér megye is megázott. A hónap utolsó hetére megszűntek a zivatarok, forró levegő érkezett fölénk, a talaj felszíne így sokat szikkadt, de a fölső 100 cm-es réteg nedvességtartalma az ország döntő részén kifejezetten kedvezően alakult (6. ábra).

6. ábra

6. ábra
A talaj felső 1 m-es rétegének nedvességtartalma a növények számára
hozzáférhető vízkészlet százalékában június 30-án (%)


Összességében júniusban a keleti országrészben az átlagosnál több, míg nyugaton kevesebb csapadék hullott, jellemzően záporos formában, ami nagy területi különbségeket idézett elő. A hőmérséklet 3-4 Celsius fokkal volt magasabb a sokéves átlagnál, és a kedvező nedvességi, hőmérsékleti és napfény viszonyoknak köszönhetően a növények fejlődése nagyon intenzívvé vált, a korábbi lemaradásból sokat behoztak.


Július

Július első dekádjában a Dunántúl északi, északkeleti részén, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kivételével a keleti országrész északi kétharmadán nagyon kevés, sokfelé semmi csapadék nem hullott. A talajok nedvességviszonyai kettős képet mutattak országosan: a felső 50 cm-es réteget tekintve a legtöbb nedvesség a délnyugati országrészben áll a növények rendelkezésére, de kielégítőek voltak a nedvességviszonyok a Dél-Alföldön, és a korábbi esőknek köszönhetően az Északi-középhegység nagy részén is. Viszont a Kisalföld, a Mezőföld és a Jászság területén, valamint Budapest, Debrecen és Kecskemét tágabb környezetében kiszáradtak a talajok, a kritikus 40%-os érték alá csökkent a talajnedvesség a felső rétegekben.

Július közepén sokfelé voltak záporok, zivatarok az országban, így az ország északi kétharmadán kissé javult a talajok vízellátottsága (7. ábra), de inkább csak a felszín közeli talajréteg nedvesedett át. A felső 50 cm-t tekintve egyre rosszabbá vált a helyzet a Kisalföldön, különösen Győr környékén, illetve a Siófok – Sátoraljaújhely vonal mentén. A hőmérséklet mintegy 3-4 fokkal elmaradt az ilyenkor megszokott értékektől: a többfelé 10 fok alatti hajnalok után napközben is csak 21, 26 fokig melegedett a levegő. A napi minimumhőmérséklet rekordja két napon is megdőlt.

7. ábra

7. ábra
Kukorica Miskolc térségében július 15-én


Július utolsó dekádját is jobbára száraz, egyre melegebb idő jellemezte, majd a hó legvégén csapadékos idő kezdődött. A júliusban mindinkább fokozódó csapadékhiány a kalászosok aratására kedvezett, de a kapásnövények számára egyre kritikusabbá vált. A hó végén, szinte az utolsó pillanatban érkezett csapadékosabb idő országszerte hozott esőt, bár nem egyforma mennyiségben, maradtak továbbra is hiányos területek.


Agrogram – őszi kalászosok

Az őszi vetésű kalászosok (és valamennyire a repce) számára ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek (csapadék, talajnedvesség, hőmérséklet) összevetését mutatjuk be Kecskemét térségére vonatkozó agrogramon, mely a teljes tenyészidőszakot ábrázolja (8. ábra). Az ország több pontjára - Győr, Kaposvár, Békéscsaba és Nyíregyháza térségére - 2019. augusztus 1-én írt elemzésünk tartalmaz agrogramokat.

8. ábra8. ábra
Őszi kalászosokra vonatkozó agrogram Kecskemét térségére
Az ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán.
A csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. Szeptember és október hónapokban a talaj felső 20 cm-es rétegét, a későbbiekben a felső 50 cm-es rétegét ábrázoljuk. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a napi hőmérsékleti szélsőértékek mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget
(2 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen).


Országszerte aszályos körülmények uralkodtak ősszel, a legtöbb helyen a kritikus érték alá csökkent a talajnedvesség, a növények vontatottan, nehezen keltek és fejlődtek főként a keleti országrészben. A tél első két hónapjában valamelyest töltődtek a talajok nedvességgel, de márciustól ismét száraz periódus kezdődött, a középső országrészben ekkor is 40% alá csökkent a felső talajréteg nedvességtartalma. A május országszerte meghozta a várva-várt esőt és a talajok feltöltődését, amire nagy szükség volt a nyár eleji ismét szárazabb periódus előtt. Összességében a délnyugati és a délkeleti országrészben kapták meg a kalászosok és a repce a fejlődésükhöz optimális csapadékmennyiséget a tenyészidőszak folyamán, míg a középső és északi országrészben ennél mintegy 100 mm-rel kevesebb esett. A hőmérséklettel nem volt komoly probléma, az enyhe őszi, és kora tavaszi időnek köszönhetően az őszi búzára számított hőösszeg országszerte az optimális érték fölött járt az átlagosnál hűvösebb május ellenére is.


Augusztus

A július végén kezdődött mintegy 10 napos csapadékos időszak során jellemzően 30 és 60 mm közötti mennyiség hullott az országban, de elszórtan, a nagyobb felhőszakadások által érintett tájakon a 100 mm-t is meghaladta a csapadékösszeg. Ezzel a Dunántúl nyugati, délnyugati részén és a Tiszántúlon is többfelé elérte a kukorica számára júliusban optimálisnak számító 100 mm-es értéket a csapadék. A Kisalföld nagy részét ezúttal is elkerülte az eső, ahogy már júniusban és egész júliusban is a Győr környéki területek voltak a legszárazabbak az országban. A talajok felső 20 cm-es rétege kellően átnedvesedett, sokfelé telítődött is nedvességgel, azonban a Kisalföld nagy részén továbbra is kritikusan száraz maradt a talaj. A július végi, augusztus eleji csapadékos időszaknak köszönhetően a legtöbb helyen szépen fejlettek voltak ekkor a napraforgó és a kukorica állományok, száraz, szinte kisült táblák Győr térségében voltak megfigyelhetők. Az ezt követő napok forró, száraz időjárása egyaránt megviselt növényt, állatot és határban dolgozót. Sokat veszített nedvességtartalmából a talajok felszín közeli rétege, ugyanakkor a gombás kórokozók kissé visszaszorultak. A korai szőlőfajtáknál a hónap közepén megkezdődött a szüret. Augusztus 12-én volt az idei legmelegebb nap, az ország nagy részén 35 fokot elérő, többfelé meghaladó maximum hőmérsékletekkel, melynek egy hidegfront vetett véget. A front sokfelé jelentős csapadékot hozott, és sajnos komoly károkat okozó, néhol tyúktojásnyi jéggel és felhőszakadással járó heves zivatarokat az északkeleti országrészben. A már régóta igen száraz Orosháza környékét ezúttal is elkerülte a csapadék. 15 mm körüli összeg esett viszont az aszály sújtotta Kisalföldön.

Nyári meleg érlelt a nyárutón, kevés csapadékkal, augusztus 20-ig fokozódó hőséggel (ismét 35 Celsius fok körüli maximumok fordultak elő). A talaj folyamatosan száradt, a fölső 20 cm-es réteg nedvessége még országszerte aránylag jónak, a repce vetésének talaj-előkészítéséhez az ország nagyobb részén ekkor még ideálisnak volt mondható. A mélyebb rétegek, különösen a Kisalföldön azonban kritikusan kiszáradtak, és Csongrád megyében is sokat romlott a helyzet. A napraforgó, a kukorica és a gyümölcsök érési folyamatainak kedvezett a meleg, száraz idő. Augusztus 25. körül hosszú idő után a Kisalföldre jelentősebb csapadék érkezett, mely a kukorica és a napraforgó számára már későn jött, a repce vetéséhez azonban ideális viszonyokat teremtett. Az ország más részein a hónap végére kiszáradt a talaj fölső rétege, így a vetéshez, a talaj-előkészítéshez jelentős csapadékra lett volna szükség. A nyár az ország döntő részén kevesebb esőt hozott a szokásosnál (9. ábra).

 9. ábra

 9. ábra
A nyári csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)

Szeptember

A hó elején átvonult hidegfront országszerte mintegy tíz fokkal csökkentette a hőmérsékletet, mely így 20 fok körüli maximumokra esett vissza. A hajnali lehűlés is jelentősen erősödött, sokfelé hűlt 10 fok alá a levegő. A lehűléssel azonban az Alföldön és a Dél-Dunántúlon nem érkezett meg a várt csapadék a repcetermesztők számára. A napraforgó és a kukorica érésben voltak, különösebb csapadékot már nem igényeltek. 7. és 9. között végre jelentős mennyiségű csapadék érkezett szinte az egész ország területére. Összességében többnyire 20 és 40 mm közötti mennyiség öntözte a talajokat, délnyugaton és a Tiszántúlon csak 10-15 mm esett, de a Záhony-Nagykálló-Létavértes vonaltól keletre 10 mm alatt maradt a mennyiség, sőt az északkeleti határszélen még az 5 mm-t sem érte el. Heves szélviharokkal járó, komoly károkat okozó zivatarzóna is végigsöpört a keleti országrészben. A talaj felszín közeli része az ország döntő részén feltöltődött nedvességgel, a Tiszántúl északkeleti részén azonban továbbra is rendkívül száraz maradt a talaj.

A hó közepén számottevő csapadék már nem hullott, de az újabb hidegfront meghozta az első talajmenti fagyokat, sőt a fagyzugos helyeken már 2 m-es magasságban is előfordult fagy (10. ábra).

10. ábra
10. ábra
Napi minimumhőmérséklet szeptember 20-án (Celsius fok)


A hónap utolsó dekádjában folytatódott a nagyrészt száraz idő, és a hőmérséklet is emelkedett. A kukorica és a napraforgó aratása javában zajlott, a repce kikelt, de többfelé erős volt a gyomosodás. 23-tól ismét nedvesebb levegő érkezett fölénk, melynek hatására sokfelé jelentős mennyiségű csapadék hullott az országban (többnyire 10-20 mm), melyre a repcének már nagy szüksége volt, és az őszi kalászosok vetés előtti talajmunkáihoz is kedvező nedvességet teremetett. Az ország északnyugati, nagyjából harmada azonban kimaradt ebből az esőből, itt jelentős volt a csapadékhiány.


Hőösszeg - kukorica

A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszeg a hónap végére szinte az egész országban meghaladta az 1550 foknapot, az Alföld délkeleti részén az 1700 foknapot is (11. ábra). A 2018-as hőösszeghez képest mintegy 180-250 foknap volt az elmaradás, mely főként az előző évi igen meleg és a 2019-es különösen hűvös május miatt alakult ki. A sokéves átlaghoz képest viszont pozitív volt az eltérés, ez nagyrészt a nyár végén és szeptember első felében halmozódott föl, mely az érést segítette. A növények fenológiai fázisai így a nyár során körülbelül a szokásos időben következtek be, a meleg nyárutó és kora ősz következtében az érés viszont jelentősen felgyorsult.

11. ábra
11. ábra
Effektív (a növények számára hasznosítható) hőösszeg területi eloszlása szeptember 24-én


Október

A hónap elején többször és többfelé hullott kisebb-nagyobb eső, jellemzően 5 és 15 mm közötti mennyiség esett, ennél kevesebbet Békés megye területén mértek. A hőmérséklet jelentősen visszaesett: igen hideg hajnalokra ébredhettünk, 7-én főként talajmenti fagyok voltak jellemzőek, de 8-án többfelé két méteres magasságban is fagypont alá hűlt a levegő, megdőlt az országos minimum hőmérsékleti rekord is. Ezzel együtt a talaj hőmérséklete is jelentősen visszaesett. A hó közepére egyre melegedett az idő, 15-én már országszerte 25 fok körül alakult a csúcsérték, sőt délkeleten 27-28 Celsius fok is előfordult (sorra dőltek meg a hőmérsékleti rekordok), de eső nem esett (12. ábra). A meleg, száraz vénasszonyok nyara gyakorlatilag október végéig kitartott, mely igen kedvezett a kukorica betakarításának. A száraz időszak után a hó legvégén csapadék érkezett, az ország délnyugati kétharmadán többnyire 5-15 mm eső esett, északkelet azonban ebből még teljesen kimaradt. A frontokkal jelentős lehűlés is érkezett, a 25 Celsius fok körüli maximumok után már csak 10 fok közeli értékek fordultak elő. 31-én a kevésbé felhős területeken jelentős fagyok is kialakultak, többfelé -5 fok közelébe csökkent a hőmérséklet. Az őszi búza vetéséhez sokfelé nem lehetett jó magágyat készíteni a rögös talajban, a vetés pedig porba történt. A kelés így vontatott, nehézkes, hiányos volt. Hasonlított a helyzet az előző évihez, amikor még rosszabb volt a helyzet és a csapadék is csak november második felében érkezett meg.

 12. ábra

12. ábra
Napi maximumhőmérséklet október 23-án (Celsius fok)

Agrogram – kukorica

A kukorica számára ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek (csapadék, talajnedvesség, hőmérséklet) összevetését mutatjuk be a teljes 2019-es tenyészidőszakra Békéscsabára (13. ábra). Az ország több pontjára – Győr, Kaposvár, Kecskemét és Nyíregyháza térségére – 2019. október 10-én írt elemzésünk tartalmaz agrogramokat.

13. ábra13. ábra
Kukoricára vonatkozó agrogram Békéscsaba térségére
Az ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán.
A csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. A talajnedvesség május 15-ig a fölső 20 cm-es, majd ez után a fölső 50 cm-es réteg nedvességét mutatja. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a ténylegesen mért érték mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget
(10 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen).


A Kisalföldre, ezen belül Győr térségére későn érkezett a csapadék a kukorica számára. A nyár nagy részében igen száraz volt az időjárás, a talajok már július elejére rendkívül szárazzá váltak, és csak augusztus végétől töltődtek fel ismét nedvességgel. Öntözés nélkül a kukorica ezen a vidéken idő előtt elszáradt, sokfelé kisült. Ezzel szemben a Dunántúl déli, délnyugati részén, így Kaposvár környékén a csapadék eloszlása a tenyészidőszak során viszonylag egyenletes volt, a talajnedvesség gyakorlatilag egyszer sem süllyedt a kritikus szint alá. Augusztus második felétől aztán már kevesebb eső esett, de ekkor már nem is nagyon volt rá szükség. Kecskemét térségében elég jelentősen, mintegy 70 mm-rel elmarad a tenyészidőszak során hullott csapadék az optimálistól, július és augusztus jelentős részében kevés nedvesség állt rendelkezésre a talajban a növény számára, a jó termés eléréséhez itt is öntözésre volt szükség. Szeptember elején pedig már későn érkezett a csapadék. Az Alföld délkeleti részén, Békéscsaba környékén a tenyészidőszak során megkapta a kukorica a szükséges csapadékmennyiséget, az augusztus azonban errefelé is igen száraz volt, de csak a hónap végére száradt ki kritikus mértékben a talaj. Nyíregyháza környékén már nem ennyire ideális a kép, hiszen több mint 100 mm-rel esett kevesebb eső az optimálisnál, ráadásul a nyár folyamán igen egyenetlen volt a csapadék eloszlása. Július második felében volt egy nagyon száraz időszak, majd a hónap végén érkezett sok eső hatására feltöltődött a talaj. Ez rendkívül sokat jelentett a kukorica számára, annál is inkább, mert augusztusban újabb száraz időszak következett. A görgetett hőösszeg országszerte kevéssel az ideális alatt alakult, mely elsősorban a kimondottan hideg május valamint július elejének hűvös időjárása miatt alakult ki.


November

November elejére átalakult időjárásunk: a Földközi-tenger nyugati medencéjében egymás után képződtek és felénk vonultak a mediterrán ciklonok. A délnyugatias áramlással pedig sorra érkeztek hazánkba az áztató esőt adó csapadékrendszerek. Országszerte jelentős mennyiségű csapadék öntözte a talajt, ami igen jót tett a friss vetések fejlődésének. A hőmérséklet jelentősen emelkedett, megszűntek a fagyok, és a csapadékos idő ellenére is 15 fok fölötti maximum értékek voltak jellemzőek, mely a hó végére is csak 10 fok körülire mérséklődött. A hónap során a Nagykanizsa-Miskolc vonal térségében többfelé 100 mm-t meghaladó csapadék hullott, északnyugaton 70-80, míg délkeleten 40-70 mm esett. Összességében az ősz során az ország nagyobb részén az átlagost meghaladta a csapadékösszeg, csak a Tiszántúlon és délnyugaton maradt hiány (14. ábra). A talaj így telítettség közeli állapotba került a felső fél méteres rétegben a Dunántúl jelentős részén és az Északi-középhegység térségében. Az alsóbb talajrétegekben azonban az ország nagy részén még jelentős volt a telítettséghez képesti vízhiány. A 2018-19-es tél során a mélyebb talajrétegek nem tudtak nedvességgel feltöltődni, és ez az egész vegetációs időszakra kihatott, sérülékenyebbé téve a növényeket a száraz, aszályos periódusokban, 2019-ben sokkal kedvezőbb viszonyok alakultak ki. A hónap csapadékos és enyhe időjárása ideális körülményeket teremtett az őszi vetések megerősödéséhez, fejlődéséhez, a korábban egyenetlenül kelt táblák egységesedéséhez. Kifejezetten kedvező kilátásokkal várhatták a telet ezek a növények.

 14. ábra

14. ábra
Az őszi csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)

 

December

December az enyhe ősz után meghozta a téli időt, a hideget, a fagyot, északkeleten pedig a havat is. A hónap első napjaiban két nagyobb csapadékhullám is átvonult hazánk fölött, melynek egy része az ország északi, északkeleti részén hó formájában érkezett. Ezeken a tájakon 5-10 cm-es összefüggő hóréteg alakult ki, mely néhány napra meg is maradt (15. ábra). A minimumok ekkor a havas részeken -10 fok közelében alakultak és napközben is országszerte fagyos maradt a levegő. Ezt követően újabb frontok érkeztek, jelentős enyhülést és csapadékot is hozva. A hónap közepére Borsodban helyenként már kisebb belvízfoltok is megjelentek. A hőmérséklet jónéhány napon keresztül az őszt idézte a hónap közepén, több hőmérsékleti rekord is megdőlt, mintegy 7-10 Celsius fokkal volt enyhébb idő az átlagosnál. Karácsony előtt két mediterrán ciklon is elérte hazánkat, jelentős esőt (többnyire 20-50 mm) hozva. A Dunántúl középső vidékein megdőlt a napi csapadékrekord is, folyóinkon pedig árhullámok vonultak le. Összességében az év utolsó hónapjában 50-100 mm csapadék hullott, délkeleten esett ennél kevesebb (25-50 mm). A hónap legvége az átlagosnak nagyjából megfelelő hőmérsékletű, száraz időt hozott, így a hónap összeségében csak 3-4 Celsius fokkal lett enyhébb a szokásosnál. Komolyabb talajfagy nem alakult ki decemberben sem, csak a felszín közeli vékony réteg fagyott át néhány napra. A mezőgazdasági kultúrák számára a túlzottan enyhe tél nem ideális, megzavarhatja az érzékenyebb fajták nyugalmi állapotát. A kórokozók, kártevők ritkítása érdekében is hiányzott a tartós hideg és a hó a szántókról. Ezzel szemben ideálisan alakult a talajnedvesség: a fölső 1 m-es réteg feltöltődött hazánk legnagyobb részén, csak a Tiszántúl déli felén hiányzott nedvesség a talajból.

 15. ábra
15. ábra
Hóvastagság december 3-án (cm)


Összefoglaló

Az év azzal kezdődött, hogy a télen nem töltődött föl a talaj nedvességgel, így már márciusban súlyos aszály alakult ki. A korán virágzó kajszi fákra március végén erős fagy érkezett, mégis nagy termést szüreteltünk. Az őszi vetések elég rosszul néztek ki még áprilisban is, majd májusban annyi eső esett, hogy végül is várakozáson felüli termés született. A júliusi forróság és szárazság kedvezett az aratásnak, majd a hó végén érkezett 10 napos esős idő a nyári növények számára volt élet- és termésmentő. A repce vetésére ismét hullott annyi eső, ami nagyrészt elegendő volt.  Az október rekordmelegeket és újabb szárazságot hozott, kedvezve a kukorica betakarításának, ugyanakkor fölrémlett a 2018-as őszi aszály. Ebben az évben viszont egy esős és nagyon enyhe november következett, így az őszi vetések gyönyörűen megerősödve mentek neki a télnek. A talaj nedvességgel való feltöltődése is kifejezetten jól haladt az év végére.

Az időjárás jelentős időbeli és térbeli változékonysága sok problémát okozott, ennek ellenére összességében hálásak lehetünk a 2019-es évjáratért.


Folyamatosan frissülő agrometeorológiai információk a www.met.hu/idojaras/agrometeorologia oldalon találhatók.

A cikk rövidített változata megjelenik az Agrofórum februári számában.


 

Tanulmányok