2024. június 16. vasárnap
Hírek a meteorológia világából

HungaroMet: 2023. március 14. 13:15

Kedvezett-e az időjárás a márciusi ifjaknak 1848. március 15-én?

A történelemkönyvek külön fejezetként tárgyalják a népek tavaszának budapesti eseményeit, hogyan lett egy maroknyi, lelkes, értelmiségi fiatal reformköveteléseiből egy győztes, hatalmas tömeget megmozgató, polgári átalakulást kivívó forradalom. A levéltári dokumentumok röviden utalnak az 1848. március 15-i budapesti időjárásra, sőt gr. Széchenyi István tréfásan esernyő forradalomnak is nevezte az eseményt. Vajon maradtak-e hiteles feljegyzések, melyekben nemcsak e jeles nap történelmi, hanem időjárási eseményeit is pontosan lehet rekonstruálni?
A rövid válasz: igen.

Hazánkban a rendszeres műszeres megfigyelés kezdete 1780 volt, amikor az ún. Societas Meteorologica Palatina szervezésében Budán a várban mai palota kupolája helyén lévő csillagdában elhelyezett műszerekkel folytattak méréseket 11 éven keresztül. 1792-től folytatódtak a mérések, melyek többségében megmaradtak az utókor számára. 1818-tól a Gellérthegyen, a Csillagvizsgáló Intézetben napi háromszor történtek mérések. Az 1848. március 15-re vonatkozó időjárási adatok is e helyről származnak.

175 éve naponta tíz alkalommal észleltek reggel 5 órától egészen este 9 óráig minden páratlan órában és délben. Az észleléskor megmérték a légnyomatot (légnyomást) párizsi hüvelykekben, a páranyomatot (páranyomást) és a csapadékot párizsi vonalakban, mérsékletet (hőmérséklet) Réaumur-skála szerint, a szél irányát és sebességét, valamint a felhőzet mennyiségét.

Az 1848. március 15-én regisztrált értékeket dr. Réthly Antal, az akkori meteorológiai intézet és a Magyar Meteorológiai Társaság egykori elnöke, neves éghajlatkutató kollégánk dolgozta fel részletesen a budapesti forradalom 100. évfordulója alkalmából, az Időjárás című folyóirat hasábjain. Az adatokat már a ma is használt mértékegységekben adta meg (1. ábra).

1. ábra
1. ábra
Időjárás című folyóirat 1948-as január-márciusi kiadásából származó táblázat, amely
az 1848. március 15-én rögzített meteorológiai adatokat tartalmazza


A feljegyzett adatok alapján Budán egész nap borult idő volt, de azt pontosan nem tudjuk, hogy a nap melyik szakában és milyen intenzitással esett az eső, hiszen az órás időjárási eseményekről még nem készítettek feljegyzéseket. A nap folyamán észlelt 6,2 mm eső arra enged következtetni, hogy kitartóan, többnyire gyenge, időszakosan mérsékelt intenzitással eshetett az eső. A késő délelőtti órákban átmeneti szünet lehetett csapadékban, ugyanis ekkor néhány fokkal magasabb lett a hőmérséklet, és a levegő nedvességtartalma is csökkent átmenetileg. A megmaradt hőmérsékleti értékek alapján az akkori klimatológiai átlagnál kissé enyhébb volt az idő, és a forradalom napján többnyire gyenge délies szél volt jellemző. A Gellérthegyen rögzített mérések szerint 1848 márciusának idusa a hónap legcsapadékosabb napja volt.

Abban, hogy a mai napig ezek a rendkívül értékes időjárási adatok fennmaradhattak, Kruspér Istvánnak felbecsülhetetlen érdemei voltak, aki a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából publikálta az adatsorokat a „Légtüneti észleletek” című munkájában (2. ábra).

2. ábra3. ábra
2. ábra
A Kruspér István által szerkesztett „Légtüneti észleletek” (1866) tartalmazza részletesen
az 1848-as klimatológiai adatokat


Ismert tény, hogy a légköri folyamatok nagyban befolyásolják a történelmi eseményeket, de történelem is visszahat az időjárásra, pontosabban annak megfigyelésére. A szabadságharc idején 1849. május 4-én kezdődött a Budai vár ostroma, és a harcok során a csillagvizsgáló is súlyosan megsérült, ekkor a meteorológiai mérések megszakadtak. 1849 után is több helyen végeztek megfigyeléseket a fővárosban, melyeket kisebb hiányokkal nagy becsben őrzünk.

Végszóként, a forradalmunk hőseire dr. Réthly Antal neves elődünk tiszteletre méltó soraival emlékezünk meg:

Ezeknek az adatoknak a közlésével szerettem volna mint éghajlatkutató ugyancsak hozzájárulni 1848 március idusának ünnepéhez, Amikor ezt teszem önkéntelenül is eszembe jut Anatole France híres elbeszélése „A Miasszonyunk bohóca”, aki nem tudott mást nyujtani a templomban Szűz Máriának, minthogy kenyerét – bohóckodását – mutatta be. Mindenki ha azt nyújtja, amihez ért, avval óhajt hozzájárulni az ünnephez, eleget tett és szíve szerint áldozott.


Köszönjük Tóth Tamás kollégánknak az adatgyűjtést,
a 175 évvel ezelőtti események felelevenítését!


Kapcsolódó oldalak
: