2019. december 13. péntek
OMSZ hírek

OMSZ: 2015. augusztus 10. 15:00

Változások az Időjárási Napijelentésben közölt hőmérsékleti adatokban

Évtizedeken keresztül – egészen 2015. július 7-ig – az Országos Meteorológiai Szolgálat három hőmérsékleti adatot közölt az Időjárási Napijelentés kiadványában: az előző napra vonatkozó legmagasabb hőmérsékletet, valamint az aznap reggel leolvasott legalacsonyabb hőmérsékletet és a radiációs minimumot. A radiációs minimum hőmérsékletmérés csak az észlelővel ellátott állomásokon végezhető, ezért az OMSZ úgy döntött, hogy a csekély számú radiációs minimum adat helyett a nagyszámú, automatikusan mért felszínközeli hőmérséklet adatot teszi közzé a Napijelentésben.

A levegő hőmérsékletét a Meteorológiai Világszervezet ajánlásainak megfelelően 2 méterrel a talajfelszín fölött valamilyen árnyékoló eszközben elhelyezve mérik. Az árnyékolás célja és feladata a mérőeszköz megóvása a közvetlen napsütéstől és az extrém időjárás okozta károkozástól. A 2 méteren mért hőmérsékleti adatokból áll elő a legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérséklet.

Miután a levegő a talajfelszínre jutó napsugárzás energiájától melegszik föl, illetve éjszaka a talajfelszín hűl le legjobban a kisugárzás következtében, szakmai igény mutatkozott a talajfelszín közeli legalacsonyabb hőmérséklet megmérésére, amely radiációs minimum néven került be a köztudatba. Előírások szerint a minimum hőmérőt este 6 UTC-kor kellett kihelyezni a felszínen lévő tartó állványra és reggel 6 UTC-kor kellett leolvasni a minimum hőmérsékletet. Havas feszín esetében a tartószerkezetet a hó felszínen kellett elhelyezni. Így lehetett biztosítani, hogy minden körülmények közt a sugárzási felszín fölötti 5 cm magasságban mérhessük a minimális hőmérsékletet. A hőmérőt nappal a hőmérőházban kellett tárolni, megvédve a napsugárzástól. A radiációs minimum hőmérséklet minden esetben alacsonyabb volt a 2 méteren mért minimum hőmérsékletnél. Rendkívül száraz légköri állapot esetén a két minimum között több fokos különbség is megfigyelhető volt.

A földfelszíni megfigyelő hálózat (1. ábra) automatizálásakor természetesnek tűnt, hogy 5 cm-rel a felszín fölött is legyen levegő hőmérsékletmérés, ami által információ nyerhető a nappali órákban a besugárzás okozta felszíni felmelegedéséről is. Ugyanakkor védendő az érzékelőt a napsugárzástól, árnyékoló (shield) alatt (2. ábra) kellett elhelyezni. Emiatt a felszínközeli hőmérséklet minimuma és a radiációs minimum nem lehetett ugyanaz, miután az árnyékoló tányér befolyásolja, csökkenti a hőmérő alatti felszín kisugárzását.

A radiációs minimum hőmérsékletmérés csak az észlelővel ellátott, kisszámú állomáson végezhető (3. ábra). Az árnyékoló alatt elhelyezett automata hőmérő bármelyik automata meteorológiai állomáshoz illetve gyűjtőhöz csatlakoztatható (4. ábra).

Itt jegyezzük meg, hogy nem minden esetben lesz a felszínközeli hőmérséklet minimuma alacsonyabb a legalacsonyabb hőmérsékletnél, például télen, 5 cm-nél vastagabb hófelszín esetében és nyáron, amikor a talaj már mélyebben átmelegedett az erős besugárzás hatására. Előfordulhat, hogy a felszín közelében alacsonyabb hőmérsékletet érzékelünk, mint amit felszínközeli hőmérséklet minimuma mutat. Köznapi életben ez azt jelenti, hogy fagypont fölötti felszínközeli hőmérséklet minimuma mellett észlelhetünk deresedést és jegesedést a felszínen, illetve az egynyári növényeknél akár fagykárosodást is tapasztalhatunk.


1. ábra: Meteorológiai műszerkert felszínközeli hőmérővel (Fotó: Mészáros Róbert ELTE)


2. ábra: Az automata elektromos hőmérő az árnyékoló tányérok alatt található (Forrás: Mészáros Róbert ELTE)


3. ábra: Az utolsó radiációs minimum térkép


4. ábra: Az első felszínközeli hőmérséklet minimumot ábrázoló térkép a Napijelentés kiadványból