A Meteorológiai Világszervezet előzetes értékelése a 2017-es év éghajlatáról

2017. november 6. (WMO) - Nagyon valószínű, hogy 2017 a három legmelegebb év egyike lesz. Számos nagy hatással járó esemény történt eddig: katasztrófát okozó hurrikánok és árvizek, tikkasztó hőhullámok és aszályok. Az éghajlatváltozás hosszú távú indikátorai, mint például a szén-dioxid koncentráció emelkedése, a tengerszint emelkedés és az óceánok savasodása továbbra is fennáll. Az északi sarkvidék jégtakarója átlag alatti, és az eddig stabil, antarktiszi tengeri jég mennyisége rekord alacsony, vagy ahhoz közeli. Az éghajlatváltozás állapotáról készült előzetes WMO értékelés szerint a 2017 január-szeptember időszak átlagos globális hőmérséklete körülbelül 1,1 fokkal haladja meg az iparosodás előtti időszak hőmérsékletét. Az erőteljes El Niño eredményeként a 2016-os év valószínűleg tartani fogja a rekordot, 2017 és 2015 között dől el a második és a harmadik hely. A 2013–2017-es periódus az eddigi legmelegebb ötéves időszak a mérések szerint.

A jelentés számos ENSZ szervezet által az emberi, társadalmi-gazdasági és környezeti hatásokról gyűjtött információkat is tartalmaz annak érdekében, hogy a döntéshozók átfogóbb képet kapjanak az időjárás, az éghajlat, a víz, és az ENSZ globális céljainak viszonyáról. "Az elmúlt három év a top 3 a hőmérsékleti rekordok tekintetében. Ez egy hosszú távú felmelegedési folyamat része" – mondta Petteri Taalas, a WMO főtitkára. „Számos időjárási szélsőséggel kellett megbirkózni, 50 Celsius-fokos hőmérsékletek Ázsiában, a karibi és az atlanti térség pusztító hurrikánjai, amelyek még Írországot is elérték, a monszunt kísérő, sok millió embert érintő árvizek, és a kilátástalan helyeztet teremtő aszály Kelet-Afrikában – ez jellemezte 2017-et.” "Ezeknek az eseményeknek egy része bizonyosan az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás jele.” – tette hozzá a WMO főtitkára.

Patricia Espinosa, az ENSZ éghajlatváltozási programjának ügyvezető titkára elmondta: "Ezek az eredmények felhívják a figyelmet az emberre, a gazdaságra és a földi létet veszélyeztető kockázatokra, ha nem sikerül elérni a párizsi megállapodásban kitűzött célokat.”

Az extrém események több millió ember élelmezésbiztonságát befolyásolták, különösen a legveszélyeztetettebb régiókban. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) értékelése szerint a fejlődő országokban a mezőgazdaság (gabonatermelés, állattartás, halászat, vízi állatok tenyésztése és erdőgazdálkodás) 26%-os veszteségét a közepes és nagy skálájú viharok, árvizek és az aszály okozták.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a hőhullámok egészségkárosító hatásai nemcsak az általános melegedési trendről, hanem a népesség alakulásáról is szólnak. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a hőséggel összefüggő betegségek, illetve a többlet halálozás általános kockázata 1980 óta folyamatosan emelkedik. A világ népességének mintegy 30%-a jelenleg olyan régiókban él, ahol hosszú távon extrém hőhullámok lépnek fel. 2000 és 2016 között a hőhullámok hatásának kitett emberek száma mintegy 125 millióval nőtt.

2016-ban 23,5 millió embert kényszerült elhagyni lakóhelyét időjárási katasztrófák miatt. Az elmúlt évekhez hasonlóan ezeknek a mozgásoknak a többsége áradásokhoz vagy viharokhoz kapcsolódott, és az ázsiai-csendes-óceáni térségben történt. Szomáliában ez több mint 760 000 fő költözését váltotta ki az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi világgazdasági kitekintése azt mutatja, hogy a kedvezőtlen következmények a forró éghajlatú országokban koncentrálódnak, s ezek teszik ki a jelenlegi globális népesség közel 60%-át.

I. A WMO értékelés főbb pontjai

Globális hőmérséklet 2017-ben

A globális átlaghőmérséklet a 2017 januári és szeptemberi időszakban 0,47 ± 0,08 fokkal volt melegebb, mint az 1981–2010-es átlag (14,31 °C a becslések szerint). Ez az iparosodás kezdete óta mintegy 1,1 fokos hőmérséklet növekedést jelent (1. ábra). Dél-Európa egyes részein, Észak-Afrikában, Kelet- és Dél-Afrika egyes régióiban és az Orosz Föderáció ázsiai részén rekord meleg volt, Kínában pedig a legmelegebb év a 2017-es. Az USA északnyugati régiói és Nyugat-Kanada hűvösebb volt, mint az 1981–2010-es átlag (2. ábra).

2016-ban még bizonyos mértékig a 2015-ös rendkívül erős El Niño hatás növelte a hőmérsékletet. 2017 az eddigi legmelegebb olyan év, amit nem befolyásolt El Niño hatás, ebben a tekintetben neutrálisnak nevezhetjük (3. ábra). Az 2013–2017 ötéves átlag az előzetes becslések szerint 0,40 fokkal melegebb, mint az 1981–2010 közötti átlag, megközelítőleg 1,03 fokkal haladja meg az iparosodás előtti időszak átlagát, és valószínűleg az eddigi legforróbb öt év lesz.

 
1. ábra
Globális átlagos felszín hőmérséklet anomáliák évente az 1981–2010-es átlaghoz viszonyítva
az 1850–2017 időszakban

 
2. ábra
A hőmérsékleti anomáliák (eltérés az 1981–2010-es átlagtól) területi eloszlása
a 2017. január–október időszakban

3. ábra
El Niño, La Niña és a semleges évek globális felszínhőmérséklet anomáliái az 1981–2010-es időszakhoz viszonyítva

Csapadék

Dél-Amerika (különösen Argentína), Nyugat-Kína és Délkelet-Ázsia egyes részei az átlagosnál csapadékosabbak voltak. A január–szeptember időszak rekord nedves volt az egész Egyesült Államokban. Átlag közeli csapadék hullott Brazíliában, kissé átlag feletti Délnyugat-Amerikában és Közép-Amerikában, ami enyhítette a 2015–2016-os El Niño okozta aszályt. A 2017-es esős évszakban a Száhel-övezet számos részén az eső mennyisége meghaladta az átlagot, néhány régióban (különösen Nigerben) árvizet váltott ki.

India csapadéka a 2017-es monszun szezonban (június–szeptember) 5%-kal maradt el az átlagtól, az északkeletre elhelyezkedő szomszédos régiók átlag feletti csapadékmennyisége azonban jelentős áradásokhoz vezetett. A kanadai préri, a mediterrán térség, Szomália, Mongólia, Gabon és Délnyugat-Dél-Afrika mindegyike kevesebb csapadékot kapott a szokásosnál. Olaszországban ez volt a legszárazabb január-szeptemberi időszak.

Jég és hó

Az Északi-sarkvidék jégmennyisége jóval átlag alatt alakult 2017 folyamán, és az Egyesült Államokbeli Országos Hó- és Jég Adatközpont (NSIDC), valamint a Copernicus Program Éghajlatváltozási Szolgáltatásai szerint az év első négy hónapjában rekord alacsony volt. Az Északi-sarkvidék legnagyobb jégkiterjedése március elején az öt legalacsonyabb közé sorolható az 1979–2017-es időszak műholdas adatait tekintve, az NSIDC adatai szerint pedig rekord alacsony volt. Az öt legkisebb maximális jégkiterjedés 2006 óta volt tapasztalható.

Az északi sarkvidék középső területein egy erős és tartós alacsony nyomású rendszer gátolta a jelentős olvadást a nyári hónapokban. A minimális jégkiterjedés szeptember közepén 25–31%-kal volt alacsonyabb az 1981–2010-es átlagnál, és a nyolcadik legkisebbnek adódott. A tíz legkisebb minimális jégkiterjedés mindegyike 2007 óta történt.

Az antarktiszi tengeri jégtakaró szintén jóval elmaradt az átlagtól. Az éves minimális jégkiterjedés március elején rekord alacsony volt, az éves maximum október közepén pedig rekord közeli, vagy rekord alacsony a mérések szerint. Az antarktiszi tengeri jégkiterjedés az elmúlt néhány évben igen változékonyan alakult, a rekord nagy kiterjedés is a közelmúltban: 2015-ben következett be (4. ábra).

Az északi félteke hótakarója 10,54 millió négyzetkilométer volt, közel átlagosnak mondható az 1967–2017-es időszak műholdas mérései alapján.

A grönlandi jégtakaró több mint 40 milliárd tonna jégnövekedést mutatott az átlag feletti havazás és a rövid olvadási időszak miatt. Ez a jégtömeg növekedés csak kismértékben javított a csökkenő trenden, mivel a grönlandi jégtakaró 2002 óta körülbelül 3 600 milliárd tonna jégvesztést mutat.

4. ábra
Az Északi-sarki tengerjég és az Antarktisz jégtakarójának, valamint a kettő együttes
kiterjedésének alakulása 1979-től

Tengerszint

A globális átlagos tengerszint (GMSL) a klímaváltozás egyik legjobb indikátora. A globális átlagszint 2017-ben a 2015. év végére elért szinthez hasonló volt. Ennek az az oka, hogy a 2015–2016-os El Niño esemény miatt 2016 elejére az emelkedés 10 mm-rel meghaladta a 2004–2015 közötti trendből adódó emelkedést, azóta kezd visszatérni a GMSL a hosszú távú trendhez. Az előzetes adatok azt mutatják, hogy az emelkedés 2017. július–augusztustól folytatódik (5. és 6. ábra).

 
5. ábra
A tengerszint változásának térbeli jellemzői az 1993. január és 2017. május közötti időszakban

6. ábra
A globális átlagos tengerszint alakulása 1993. január és 2017. május között

Óceáni hőtartalom

A tengerfelszín hőmérsékletek már jó úton haladnak afelé, hogy a globális átlag a legmagasabb három érték egyike legyen. A globális óceáni hőtartalom 2017-ben eddig rekord közeli. A korallfehéredést kiváltó magas trópusi tengerfelszín hőmérsékletek 2017-ben kevésbé jellemzőek, mint 2015-ben az erős El Niño esemény során,de így is jelentős korallfehéredés történt, többek között az ausztráliai Nagy Korallzátony térségében. Az UNESCO júniusban beszámolt arról, hogy a világörökség részét képező 29 korallzátony közül három esetén a 2014/2017-es időszakban a fehéredéssel párhuzamosan magas hőmérsékleteket tapasztaltak.

Óceánok savasodása

Az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottsága szerint az óceán elnyeli az évi antropogén légköri szén-dioxid kibocsátás 30%-át, s ezzel hozzájárul az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez. Ennek azonban nagy ára van ökológiai szempontból, mivel az elnyelt CO₂ miatt nő az óceánok savassága. Az 1980-as évek végén kezdődött mérések szerint az Aloha mérőhely (Hawaii-tól északra) adatai alapján a tengervíz pH-ja fokozatosan lecsökkent a nyolcvanas évek elején tapasztalt 8,1 feletti értékekről 8,04 és 8,09 közötti értékekre az elmúlt öt évben.

Az óceán savasodása közvetlenül befolyásolja a korallzátonyok állapotát és számos kulcsfontosságú szervezet meszesedését és túlélését. Ez veszélyes lehet a táplálékláncra, hatással van a vízi állatok tenyésztésére és a tengerparti gazdaságokra is.

Üvegházhatású gázok

A CO₂-kibocsátás növekedési üteme 2015-től 2016-ig az eddigi legmagasabb volt, 3,3 ppm/év, ezzel a CO₂ koncentráció elérte a 403,3 ppm-et. A 2017-es éves globális kibocsátások 2018 végén lesznek elérhetők. A mérőhálózat jelenleg hozzáférhető adatai szerint a CO₂, a metán és a dinitrogén-oxid szintje 2017-ben tovább emelkedett.

További részletek, többek között 2017 szélsőséges eseményeinek bemutatása a WMO honlapján megjelent sajtóközleményben találhatók.

Hazai hőmérsékleti és csapadék anomáliák, valamint szélsőségek 2017-ből

Az év első hónapjában komoly hideghullámot tapasztaltunk, csupán néhány napon emelkedett a napi átlaghőmérséklet az 1981–2010-es normálérték fölé. Ennek köszönhetően 2017 januárja a 10. leghidegebbnek adódott 1901 óta. A hideghullám során mértük a legalacsonyabb hőmérsékletet, január 8-án, Tésán -28,1 fokig süllyedt a levegő hőmérséklete. A 7. ábrán a 2017. január–október közötti időszak havi hőmérsékleti anomáliáit tüntettük fel. A hideg januárt követően a pozitív irányú eltérések domináltak. A március mintegy 3,5 fokkal melegebb volt a szokásosnál, ezzel a második legmelegebbnek adódott a 117 éves adatsorban. Az idei nyár beleillik az elmúlt évek melegedő tendenciájába. A nyár a legjobban melegedő évszak térségünkben, az elmúlt három évtizedben közel 2 fokkal emelkedett a nyári középhőmérséklet. Idén nyáron három komoly hőségperiódust tapasztaltunk június 22–28., július 20–23. és augusztus 1–6. között. Ennek eredményeképpen június a negyedik, augusztus, illetve a teljes nyár pedig az ötödik legmelegebb volt 1901 óta. Az 1. és 2. táblázat tartalmazza az év eddigi hőmérsékleti rekorddőléseit.

2017. január–október időszakban az őszi hónapok kivételével átlagos, illetve átlag alatti csapadékot mértünk (8. ábra), a szeptemberi mennyiség 175%-a hullott le, az októberi pedig 30%-kal haladta meg az 1981–2010-es normál értéket országos átlagban. A szeptember a 11. legcsapadékosabb volt a 117 éves adatsort tekintve.

7. ábra
Az országos havi középhőmérséklet eltérése a sokévi átlagtól 2017. január–október között [°C]

8. ábra
Az országos havi csapadékösszeg a sokévi (1981–2010) átlag százalékos arányában kifejezve
2017. január–október között

1. táblázat: Napi maximumhőmérsékleti rekordok 2017. január–október között

 
2. táblázat: Napi minimumhőmérsékleti rekordok 2017. január–október között

A hazai éghajlati viszonyok alakulásáról folyamatosan tájékozódhatnak az érdeklődők az Éghajlati visszatekintő oldalon.

Forrás: public.wmo.int/en/media/press-release/2017-set-be-top-three-hottest-years-record-breaking-extreme-weather

Fordította és készítette: Lakatos Mónika és Hoffmann Lilla