2017. december 11. hétfő
OMSZ hírek

OMSZ: 2013. július 22. 08:00

Elhunyt dr. Ambrózy Pál meteorológus

Fájdalommal tudatjuk, hogy kollégánk dr. Ambrózy Pál a Központi Meteorológiai Intézet egykori vezetője, a Magyar Meteorológiai Társaság volt elnöke, a Légkör folyóiratnak 31 éven át főszerkesztője hosszú és súlyos betegség után, 2013. június 26-án, 80 éves korában elhunyt. 

Tisztelt és szeretett kollégánktól végső búcsút 2013. július 24-én, szerdán, délután 16 órai kezdettel veszünk a Kelenföldi Evangélikus Templom (Bp., XI. ker., Bocskai út 10.) urnatemetőjében.

Ambrózy Pál 1933. június 14-én született Rimaszombaton. Már gimnazista korában elkötelezte magát a meteorológia mellett, amikor a nyíregyházi megfigyelő állomáson észlelőként dolgozott. 1955-ben szerzett meteorológus diplomát az ELTE-n. 1955. szeptemberétől 1990-es nyugdíjba vonulásáig az Országos Meteorológiai Szolgálat alkalmazottja volt. Kezdetben egy dinamikus meteorológiával foglalkozó kutatócsoportban dolgozott. Közben részt vett a rádiószondázásban, a szinoptikus előrejelzésben és a balatoni viharjelzésben is.

1963-ban doktori címet szerzett az ELTE-n, majd tagja lett az Időjárás szerkesztő bizottságának. 1968-ban egy-egy fél évet töltött ENSZ ösztöndíjasként az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban a dinamikus meteorológia ottani fejlődésének tanulmányozásával. 1969-ben az OMSZ titkárságára került, ahol 1971 és 1974 között titkárságvezetőként tevékenykedett. Ez idő alatt műholdmeteorológiai témán is dolgozott.

1974-ben a Központi Meteorológiai Intézet igazgatójává nevezték ki. Itt jó szervezőkészségével, szerénységével, alapos munkájával már kezdettől fogva kivívta munkatársai tiszteletét, megbecsülését. Az adminisztratív teendők ellátása mellett különböző éghajlati kutatásokba kapcsolódott be és éveken át oktatott meteorológiát a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Bajai Vízügyi Főiskolán címzetes főiskolai tanárként. 1974-től 1982-ig tagja volt az MTA Meteorológiai Tudományos Bizottságának. 1979-től 2010-ig elnöke volt a LÉGKÖR folyóirat szerkesztő bizottságának, ezzel a valaha ismert leghosszabb ideig tartó folyóirat-főszerkesztői pozíciót mondhatta magáénak.

Nyugdíjba vonulása után, 1991-ben a Magyar Meteorológiai Társaság (MMT) elnökévé választották. A Társaságnak 1952 óta volt tagja, 1961 és 1963 között titkára is. Az elnöki pozíciót 2006-ig töltötte be. Az MMT tiszteleti tagja volt élete végéig.

A több mint fél évszázados szakmai munka számos ismeretterjesztő cikkben is megnyilvánult. Legjelentősebb munkái: Az időjárás előrejelzésének dinamikus alapjai c. kötet szerkesztése, egyes fejezeteinek elkészítése. Magyarország Nemzeti Atlaszának éghajlati fejezetét Béll Bélával közösen írták és szerkesztették. Társszerzője volt a Magyarország kistájainak katasztere c. kétkötetes műnek, amely 1991-ben Akadémiai Díjat kapott. Társszerzője volt az Évszakos bontású makroszinoptikus típusok kialakítása cluster-analízissel c. OMSZ kiadványnak. Az Időjárásban publikált jelentősebb cikkei: Lee-hullámok hosszának számítása és összehasonlítása a műholdak felhőképeiről vett hullámhosszal; A meteorológiai kutatás és szolgálat társadalmi jelentősége; A csapadékeloszlás időbeli átrendeződése Magyarországon; A budai meteorológiai megfigyelések története. Társszerzője volt a Fejezetek a magyar meteorológia történetéből c. kétkötetes műnek.

Munkájáért kapott elismerések:      

  • Munkaérdemrend Ezüst fokozat (1974)
  • Steiner Lajos Emlékérem. (MMT) (1975)
  • Schenzl Guidó Díj (2000)
  • Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt (2008)

Mindenki jóindulatáról, szerénységéről, segítőkészségéről ismerte. Nagy tudással bírt és az emberek iránti feltétlen tisztelettel. Betegségét hihetetlen türelemmel és bizakodással viselte.

OMSZ: 2013. július 15.