A nyár második felében az időjárás már nem tartotta azt a – sokszor már-már őrült – iramot, amit a június végi, július eleji időszakban diktált a viharvadászok számára, de így is akadt néhány érdekes helyzet.

A természeti csapások körében a legveszélyesebb jelenségek közé tartoznak a trópusi ciklonok. Az atlanti térségben hurrikánoknak, míg a Csendes-óceán felett tájfunoknak nevezett légörvények azért rendkívül veszedelmesek, mert több száz kilométer széles sávban akár egy napon át is fújhat 250 km/h-t folyamatosan meghaladó erősségű szél és a vihar átvonulása során 1000 mm-nél is több csapadék hullhat. Az olyan másodlagos hatásokkal együtt, mint a tengerár, az árvíz vagy a földcsuszamlások, a vihar emberéletek ezreit követelheti, országokat dönthet nyomorba. Ebben az írásban a hurrikánokat kialakító folyamatokról, magukról a hurrikánokról, s utóéletükről, illetve Európa időjárására és időnként a történelemre gyakorolt hatásukról lesz szó.

Gyakoribbá váló, tartós hőhullámok, majd ezeket lezáró, rendszerint heves zivatarok, szélviharok sora: az idei nyár időjárása eddig összhangban alakult a térségünket érintő éghajlati változásokkal. A 2017. július 31-től augusztus 6-ig tartó hőségperiódus a második legforróbb volt 1981-től, csak a 2007-es igen komoly hőhullám során volt ennél nagyobb forróság. A jövőben hosszabb, és egyre több hőhullám vár ránk, ugyanis a regionális klímamodell szimulációk szerint a melegedés töretlen.

2017 eddigi legmarkánsabb hőhulláma augusztus 4-én tetőzött, amikor a napi maximum hőmérsékletek a délkeleti országrészben több helyen meghaladták a 40 fokot. A hőhullám egy, az egész északi félteke időjárását maghatározó légköri folyamatnak volt egyenes következménye. A Kárpát-medencében csak egy rövidebb időszakon át tartott az az extrém forróság, amely a Földközi-tenger medencéjét és a Balkán-félszigetet jóval hosszabb ideig sújtotta, szárazságot, erdőtüzeket, krónikus vízhiányt okozva.

A Viharvadász Egyesület által lebonyolított, igen termékenynek bizonyuló nyár eleji viharvadászatokból szemezgetünk az alábbi összefoglaló írásban, melyet számos remek felvétel is színesít a hazánkban kialakult heves zivatarokról.

2017. július 24-én több hullámban heves zivatarok vonultak végig hazánk felett. Elsősorban a Dunántúlon forgó zivatarcellák, szupercellák, is kialakultak, amelyek jelentős károkat okoztak a mezőgazdaságban, de többfelé épületeket is megrongáltak, illetve az infrastruktúrában, mindenekelőtt az elektromos hálózatban okoztak súlyos meghibásodásokat, szakadásokat. Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse a vihar meteorológiai hátterét, és bemutassa a legnagyobb károkat okozó zivatarokat.

2017. július 10-én az esti órákban heves zivatar csapott le a Balaton keleti csücskére. Az orkán erejű szél erőssége az Országos Meteorológiai Szolgálat balatonaligai műszere szerint elérte a 157 km/h sebességet. Ilyen szélerősséget a Balaton körül hiteles meteorológiai műszerrel még nem mértek. A vihar nyomán gyökerestül kitépett fák, megrongált háztetők, a kikötőben megsérült hajók maradtak. Ugyanez a vihar egy órával korábban a Somogy-megyei Karád településre csapott le, súlyosan megrongálva a falu több lakóépületét. Hasonló forgó zivatarfelhők több napon keresztül meglátogatták a nyugati országrészt is. Egy nappal korábban a Balaton-átúszás rendezvény befejezése után két órával csapott le egy hasonló zivatar Szigliget térségére, 100 km/h-s szelet okozva, de az még nem jutott tovább a Balaton nyugati sarkánál. A július 10-i vihart követő napon ugyancsak szupercellás zivatarok alakultak ki a Dél-Dunántúl fölött, végül 12-én az esti órákban átvonuló hidegfront előtt is voltak forgó zivatarok. A zivatarok a három nap alatt nem a tornádókkal, hanem a felhőből koncentráltan leszakadó leáramlással, az un. légzuhatagokkal (downburst) okozták a legnagyobb károkat.

Az elmúlt napok sajtóértesülései szerint Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy országa kilép az Párizsi Klímaegyezményből. Az előzetes becslések szerint az USA kilépése esetén további 0,3°C-os globális hőmérséklet emelkedéssel kellene számolni. A jövőben várható változásokat modellek segítségével írjuk le, melyekben fontos éghajlatalakító tényezőként figyelembe vesszük az emberi tevékenység hatását is. Ennek a modellezési hátteréről, a valószínűsíthető globális felszínhőmérséklet emelkedésről, a hazai megfigyelt és Közép-Európában várható hőmérsékleti és csapadék tendenciákról ad rövid áttekintést az írás.

2017. május 23-án intenzív csapadékrendszer özönvízszerű esőzést okozott Budapest több pontján. Egy óra alatt mintegy 44 mm csapadék hullott Budapest belvárosában, ami a május havi összeg közel háromnegyede. Az automata mérések kezdete óta ennél egyszer mértünk többet (83,3 mm), 2015. augusztus 17-én. A legnagyobb órás összegek az utóbbi években fordultak elő Budapest belvárosában. Az éghajlatváltozás következtében a rövid idejű, intenzív csapadékhullással járó események gyakoribbá, esetenként hevesebbé váltak, s ez szükségessé teszi a mérnöki gyakorlatban használt mértékadó csapadékok felülvizsgálatát.

2017. április 19-én egy ciklon alakult ki középpontjával a Kárpát-medence fölött. A ciklon szélsőséges, télies időjárást okozott elsősorban a magasabban fekvő területeken, de az alföldi sík vidékeken is helyenként összefüggő hótakaró alakult ki. A vihart megsínylette az ország infrastruktúrája, így az áramszolgáltatásban, a közlekedésben egyaránt jelentősebb fennakadások keletkeztek. A szokatlanul hideg levegő ugyancsak csapást jelentett a mezőgazdaságra és az élővilágra is. Elsősorban a ciklon hátoldalán, a Nyugat-Dunántúlon jelentős károk keletkezetek a gyümölcsösökben, az Északi- Középhegységben pedig az erdőállományban. A vihart és a hideget megszenvedték a költést kezdő madarak is.