2022. július 1. péntek
Hírek a meteorológia világából

OMSZ: 2018. július 12. 15:10

30 éve működik az Éghajlat-változási Kormányközi Testület

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) megalakulásának 30-ik évfordulóját a Meteorológiai Világszervezet (WMO) egész éves rendezvénysorozattal ünnepli. Petteri Taalas, a WMO főtitkára a genfi székházban a svájci kormány által rendezett évfordulós ünnepségen a tudománykommunikáció „eddigi legnagyobb sikertörténetének” nevezte az IPCC elmúlt időszakát, amely elősegítette, hogy az éghajlatváltozást kutató közösség üzenetei eljussanak a politikusokhoz és a magánszektorhoz egyaránt. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a klímaváltozás következtében növekszik az időjárási katasztrófák száma, valamint a jövőben a kibocsátás korlátozó intézkedések mellett egyre nagyobb figyelmet kell szentelni az alkalmazkodásra. Hoesung Lee, az IPCC elnöke kiemelte, hogy az emberi tevékenység éghajlatra gyakorolt hatásának igazolása mellett sikerült eljutni odáig, hogy a XXI. századra a klímapolitika a gazdaságpolitikai döntések meghatározó tényezőjévé vált.

Röviden az IPCC-ről

Mint ismeretes, az IPCC az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos eredményeket értékelő ENSZ szervezet, mely 1988-ban a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) kezdeményezésére jött létre. Célja a klímaváltozás káros hatásait megelőző, mérséklő intézkedések elősegítése. Ennek érdekében objektív, széleskörű tudományos és technikai ismereteken nyugvó nyilvános jelentéseket tesz közzé. Az 1990-ben publikált első IPCC jelentés döntő szerepet játszott az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) létrehozásában. Az IPCC jelentései azóta is tudományos alapját képezik az UNFCCC tevékenységének, valamint a részes Felek Konferenciáinak (Conference of the Parties, COP). A legutóbbi, Ötödik Értékelő Jelentést (Fifth Assessment Report, AR5) 2014-ben, közel hét év munka után adták közre. A szervezet jelentései fontos hivatkozási alapként szolgálnak a nemzetközi klímapolitikai tárgyalásokhoz. A COP21 során 2015-ben született Párizsi Megállapodást a globális hőmérsékletemelkedés 2 °C alatt tartásáról is az IPCC irányelveknek megfelelően fogják figyelemmel kísérni. A 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett IPCC a klímaváltozást érintő kérdések megválaszolásának legautentikusabb forrásává vált.

Az IPCC nem folytat önálló kutatásokat, hanem rangos szakmai publikációk eredményeit szintetizálja. A jelentések a 195 tagállam intézményeinek munkatársaiból álló több ezer fős neves kutató önkéntes munkájával, több szintű nemzetközi egyeztetések eredményeként állnak elő. A tevékenység Munkacsoportokban zajlik, a koordináció a genfi központú Titkárság feladata. Az 1. számú Munkacsoport (WG I) feladata a legfrissebb fizikai tudományos ismeretek áttekintése. A WG II az alkalmazkodás szempontjából elemzi a klímaváltozás társadalmi-gazdaságai hatásait a gazdasági szektorokra és kontinensekre szétválasztva. A WG III az üvegházgáz-kibocsátás korlátozásának lehetséges módszereit számszerűsíti rövid és hosszú távon az érintett ágazatokra, és gyakorlat-orientált költséghaszon-becsléseket végez. A WG III egyik alelnöke magyar: Ürge-Vorsatz Diána, aki részesült a megosztott Nobel-békedíjban is. Egy speciális munkacsoport (Task Force on National Greenhouse Gas Inventories, TFI) fejleszti az Éghajlat-változási Keretegyezmény szerinti emissziós jelentések módszertanát, valamint kezeli az Emisszió Faktor Adatbázist. Egy további munkacsoport felel a hatások számításaihoz szükséges éghajlati adatok és szcenáriók biztosításáért. Az IPCC az elmúlt három évtized alatt öt átfogó jelentést és több speciális témájú beszámolót készített.

Az IPCC értekezleteken letisztul, hogy mely területeken van konszenzus a tudományos közösségben és hol vannak további kutatást igénylő ellentmondások, hiányosságok. Az évfordulós ünnepségen Mr. Lee elmondta, hogy jelenleg az egyik ilyen kulcs terület a biogeofizikai folyamatok mélyebb megértése, valamint a visszafordíthatatlan változásokra vezető fordulópontok, kritikus küszöbértékek megismerése. Ugyancsak szükség van országonként az éghajlatváltozás társadalmi-gazdasági hatásainak becslésére és a kockázatok elemzésére. Ez év második felében fog megjelenni az iparosodás előtti időszakhoz viszonyított 1,5 °C-os globális felmelegedés hatásait elemző speciális jelentés. További feladatok egy 2019-ben megjelenő jelentés készítése az éghajlatváltozás, sivatagosodás, termőföldek pusztulása és fenntartható kezelése, élelmiszerbiztonság, valamint földi ökoszisztémák üvegházgáz-kibocsátása témájában. Ugyancsak 2019-ben fog megjelenni az éghajlatváltozásról, óceánokról és jéggel borított területekről szóló értékelés, és 2019-ben várható a kibocsátási leltárak módszertani útmutatójának finomítása is. A következő átfogó 6. jelentés 2022-re készül el. Az IPCC felé a hazai kormányzati képviseletet jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztérium látja el, melyen belül a Klímapolitikai Főosztály a hivatalos nemzetközi kapcsolattartó.

 1. ábra

Az IPCC 47. ülésszaka 2018. március 13-16. Az UNESCO székháza, Párizs


Magyarul is hozzáférhető IPCC összefoglalók

Néhány, a döntéshozók számára készült összefoglaló magyar fordításban is elérhető, így a negyedik értékelő jelentés (2007), valamint a 2011. évi tematikus jelentés a szélsőséges éghajlati eseményekről a hazai eredményekkel együtt. Ezeket követi a legutóbbi, az ötödik (2014), amelynek a legtöbbet idézett kijelentése, hogy nagy valószínűséggel (95-100%), 1950 óta a felmelegedés legnagyobb hányadáért az emberi tevékenység tehető felelőssé. Az ötödik értékelő megállapítja továbbá, hogy az iparosodás előtti kort követően az antropogén eredetű üvegházgáz kibocsátások megnövekedtek, amit nagymértékben a gazdasági növekedés és a népességnövekedés okozott, és ezek a kibocsátások jelenleg minden eddiginél nagyobbak. Ezeknek a folyamatoknak a következtében a szén-dioxid, a metán és a nitrogén-oxidok légköri koncentrációja oly mértékben emelkedett, amelyre az elmúlt legalább 800 000 évben még nem volt példa. Mindezek hatása egyéb más antropogén befolyással együtt nyomon követhető az éghajlati rendszerben és rendkívül valószínű, hogy a 20. század közepétől megfigyelt felmelegedés legfőbb okozója. Az ötödik jelentés szerint minden az emberi tevékenység jövőbeli változását leíró forgatókönyvet (kivéve az ultra-optimista RCP2.6-ot) tekintve, a globális átlaghőmérséklet változás 2100-ra valószínűleg meghaladhatja a 1,5 °C-ot 1850–1900-hoz képest. Ennek következtében a hőhullámok egyre gyakoribbak és tartósabbak lesznek, és a nagy csapadékok intenzitása és előfordulása is növekszik a Föld számos régiójában. Európában a globális tendenciákkal párhuzamosan növekvő átlaghőmérsékletre és Észak-Európában több, Dél-Európában kevesebb csapadékra számíthatunk. A klímaváltozás mértékének korlátozásához a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és tartós csökkentésére van szükség.


OMSZ éghajlati monitoring és éghajlat modellezés

Az OMSZ tevékenysége számos ponton kapcsolódik az IPCC munkájához, elsősorban a Meteorológiai Világszervezet (WMO) feladatain keresztül, melynek hazai állandó képviseletét az OMSZ elnöke látja el. A WMO Éghajlati Kutatási Programja (World Climate Research Program, WCRP) képezi alapját az IPCC 1. számú Munkacsoport tevékenységének. A WCRP világszinten koordinálja az éghajlati kutatásokat és összegzi az aktuális kihívásokat, több saját programot indítva a föld-légkör-óceán kölcsönhatásainak elemzésére. Ennek egyik eleme a globális energiaátadási folyamatokat és a víz-körforgást vizsgáló GEWEX projekt (Global Energy and Water cycle Exchanges), melynek Kárpát-medencei régióra vonatkozó kutatásaiban az OMSZ is részt vesz (PannEx). Másrészről a WMO globális éghajlati megfigyelő rendszere (Global Climate Observing System, GCOS) által meghatározott éghajlati változók hazánkban folyó folyamatos megfigyeléseivel a WMO adatközlő hálózatain keresztül az OMSZ mérési adatokat szolgálat a globális éghajlati adatbázisba.

Az éghajlati monitoring a meteorológiai mérőhálózatban rögzített adatsorok alapján történik. Ezek elemzésével ismerhetjük meg, és követhetjük nyomon régiónk éghajlati állapotának alakulását hosszú távon. Az éghajlati adatbázis fenntartása, fejlesztése, az adatok minőségellenőrzése, a régi, papíron rögzített adatok digitalizálása állandó feladat. Az adatmentés és a digitalizálás hozzájárul az éghajlati rendszer működésének megértéséhez, az éghajlat változásának és változékonyságának értékeléséhez.

A hazai trendelemzések szerint a múlt század eleje óta tapasztalt hőmérséklet emelkedés meghaladja az IPCC ötödik értékelő jelentésében publikált 0,9°C-osra becsült globális emelkedés mértékét. Az ország középső és dél-alföldi területein a hőhullámos napok száma jelentős, mintegy kéthetes növekedést mutat a legintenzívebb melegedés időszakában, 1981-től. A csapadékváltozások kevésbé egyértelműek. Az éves összeg kismértékben, 4%-kal csökkent, a tavaszi fogyás 17%-os, az őszi csapadék csökkenésének mértéke 11%, a nyári és a téli csapadék pedig 5%-os növekedést mutat 1901-től. Több régióban 2 mm-t meghaladó a napi intenzitásnövekedés nyáron 1961-től, ami a heves csapadékesemények növekvő arányát jelzi.

Az utóbbi két évtizedet jellemző magas hőmérsékleti anomáliák és az egymást követő évek szélsőséges csapadékviszonyai is indokolják az éghajlati állapot folyamatos nyomon követését a jövőben is, reprezentatív, ellenőrzött, homogenizált mérésekre alapozva.

A jövőbeli éghajlatváltozás magyarországi részleteinek megismerésére 2004 óta két regionális klímamodellt alkalmazunk, emellett vizsgálatainkat az európai modelleredmények áttekintésével is kiegészítjük, hogy a várható változások lehetséges irányairól megalapozott információval szolgáljunk. Modellszimulációink az IPCC megállapításával összhangban hazánk felett is a hőmérséklet további emelkedését jelzik a 21.század során, és az extrém magas hőmérsékletű napok előfordulása is gyakoribbá válik. A csapadékváltozás iránya a hőmérsékletéhez képest jóval bizonytalanabb, azt azonban elmondhatjuk, hogy az évszázad végére várhatóan növekedni fog az éves összeg. Ugyanakkor a csapadékos napokon hulló mennyiség is több lesz, ami elsősorban nyáron hosszabb száraz időszakokkal párosul.

Az ALADIN modellel az elmúlt években bekapcsolódtunk a WCRP által életre hívott CORDEX koordinált nemzetközi klímamodellezési tevékenység európai ágába (a Euro-CORDEX együttműködésbe). A CORDEX eredmények hozzájárultak a hatásokkal és alkalmazkodással foglalkozó munkacsoport 5. Jelentéséhez (AR5 WG II), s azóta is számos éghajlatváltozási és hatásvizsgálati kutatás alapját képezik, támogatva ezzel a további készülő helyzetértékelő és speciális jelentéseket.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat nemzeti emissziós leltárak készítését célzó tevékenysége is több szálon köthető az IPCC munkájához. Az üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid és különböző fluortartalmú vegyületek) kibocsátási leltárját az OMSZ az IPCC és a UNFCCC irányelveknek megfelelően készíti, és küldi el a szervezetek számára. Emellett szakértőink közreműködnek más országok jelentéseinek ellenőrzésében is.

OMSZ szakértők is részt vesznek a National IPCC Community (NIC) munkájában, ami a különböző jelentések ellenőrzésére, a munkacsoportokba való jelölésre és az IPCC működésével kapcsolatos kérdések véleményezésére terjed ki.

Klímamodellek fejlődése

A várható jövőbeli éghajlatváltozás legfrissebb tudományos eredményeit a WG I által készített jelentések közlik. Az elmúlt 30 évben a klímamodellezés nagy fejlődésen ment keresztül: a tudományos ismeretek bővülése, valamint a számítógépes kapacitás növekedése lehetővé tette a klímamodellek felbontásának folyamatos növekedését (ábra), a komplex fizikai folyamatok részletesebb modellezését és a regionális éghajlati viszonyok pontosabb leírását. Az Első Helyzetértékelő Jelentés (IPCC FAR, 1990) eredményei légköri globális klímamodellekből származtak, amelyek az óceánt még csak egy síklapként írták le. Az éghajlatváltozást kiváltó külső kényszert a légköri szén-dioxid koncentráció megduplázódásával számszerűsítették, s a jelentésben mindössze néhány számértéket közöltek az ilyen feltételekkel várható globális hőmérséklet- és csapadékváltozásról. Ezzel szemben ma a legösszetettebb ún. Föld-rendszer modellek az éghajlat minden elemének (légkör, óceán, jégfelszín, földfelszín, bioszféra) fizikai folyamatait, s a köztük lévő kölcsönhatásokat (például a bio-geokémiai folyamatokat) nagy részletességgel szimulálják. A klímamodellekkel párhuzamosan az emberi tevékenység jövőbeli alakulását leíró különböző forgatókönyvek is bővültek, finomodtak: a szén-dioxid koncentráció egyszerű többszörözését olyan forgatókönyvek váltották fel (IS92, SRES, RCP), amelyek egyre részletesebb társadalmi-gazdasági kutatómunkán alapultak, ezáltal a lehetséges (optimista, pesszimista) emberi változások széles palettáját mutatják be. A legutolsó RCP forgatókönyv egyik újdonsága, hogy klímaváltozás-mérséklő lépéseket is tartalmaz.

Az IPCC a globális változások ismertetése mellett az éghajlatváltozás regionális vonatkozásait is bemutatja. A 3. számú Helyzetértékelő Jelentésig azonban a fő megállapítások globális modellek eredményein alapultak (holott ezek felbontásuknál fogva nem képesek megfelelő részletességgel leírni a regionális jellemzőket) – ez azzal is magyarázható, hogy addig nem volt egy egységes elvek mentén koordinált nemzetközi regionális klímamodellezési tevékenység. Az első európai regionális klímamodellegyüttes a PRUDENCE projekt keretében jött létre 2004-ben, amit az ENSEMBLES, majd a CORDEX együttműködés követett, alapot adva rendre a 4., 5. és majd a 6. jelentések fejezeteinek.

 2. ábra

Az IPCC jelentéseiben közölt globális modellek jellemző felbontása.
FAR: Első Helyzetértékelő Jelentés (1990), SAR: Második Helyzetértékelő Jelentés (1995),
TAR: Harmadik Helyzetértékelő Jelentés (2000), AR4: Negyedik Helyzetértékelő Jelentés (2007).
Forrás: IPCC AR4, 2007


Rövidítések:

  • IPCC – Intergovernmental Panel on Climate Change; Éghajlat-változási Kormányközi Testület
  • IPCC TSU – Technical Support Unit
  • IPCC TFI – Task Force on National Greenhouse Gas Inventories
  • IPCC TGICA – Task Group on Data and Scenario Support for Impact and Climate Analysis
  • WMO – World Meteorological Organization; Meteorológiai Világszervezet


Kapcsolódó oldalak:


Szerzők: Lakatos Mónika, Lábó Eszter, Zsebeházi Gabriella, Dobi Ildikó

Meteorológiai hírek